Hiszem azt, ha megértjük Önmagunkat, tudatosabbak leszünk a kapcsolatainkban. Hiszem azt, ha megértjük egymást: a Nő megérti a Férfit és a Férfi megérti a Nőt, boldogabb, szeretetteljesebb és jobban működőbb lesz a kapcsolatunk a társunkkal. Ezért vagyok mindig végtelenül hálás a férfi olvasóimnak, akik mernek megnyílni és kérdezni. Ez történt most is a napokban.
Mert ha elindulunk egymás felé, egyszer csak találkozunk. A megértés nem feltétele a szeretetnek és az elfogadásnak, de megkönnyíti a kapcsolódást. És a megértés és az elfogadás sokszor csak arról szól, hogy kikerekedett szemmel rácsodálkozunk a másikra, hogy jaa, hogy Te így működsz? Oké. Csak ennyire egyszerűen, ítéletek és nézőpontok nélkül.
Egyszerűen lássuk meg azt, hogy tényleg teljesen másképp működünk. És ha a nő nem várja el a férfitól, hogy nőként működjön, a férfi pedig a nőtől, hogy férfiként működjön, hanem megtanulják egymás működési nyelvét, sokkal kevesebb lesz a félreértés.
A megkeresés egy „kolléganő” ezen cikkével kapcsolatban érkezett: Vajon a férfi mit él meg egy vita után? Személyesen ismerem Erikát, örömmel osztom meg az írásait, mert számos dolgot nagyon hasonlóan látunk. A fenti cikkben Erika ezt írta:
“Vajon mit tehet a férfi ilyenkor? Ha menekül, az nem jó, hiszen szereti a nőt, ha alárendelődik, az nem jó, mert azzal önmagát veszti el, és lassan a nő sem fogja tisztelni. Ha agresszíven visszavág a nőnek, abból biztosan vérszomjas vita, veszekedés, harc és versengés lesz.”
A férfi olvasóban pedig felmerült a következő kérdés:
Egy ideje olvaslak, volt néhány cikk már, ami “betalált”. Ez is köztük van. Nagyon aktuális az életemben. Csak hiányolom az útmutatást, hogy merre menjen a férfi, és mit tegyen. Talán szándékosan nincs benne.
Mert sajnos vagy sem, de az univerzum nem hagyott több, vagy szemmel látható másik opciót a férfinak. Tehát menekülni nem jó, nőfelé törni ilyenkor alárendelődés, támadni őt megint nem jó, mert csak veszekedés van. De egyhelyben sem maradhat ilyenkor az ember, mert perzseli a szívét és az elméjét ugyan úgy. Szóval akkor mi a bölcs, előre mutató lépés?! Erre gondoltam a hiány alatt.
Hogy én hogy látom ezt a kérdést? A válasz végtelenül egyszerű… A nőnek sokszor az kell, hogy a férfi „csak” legyen. Ez most lehet, furcsán hangzik, de tényleg „csak” figyelmet szeretnénk, semmi extrát. Nem kell kacsalábon forgó palota, sokkal inkább egy ölelés, simogatás, kedvesség, figyelem, minőségi idő. Bár ugye nyilván kinek mi a szeretetnyelve, de sok nőnek ez tényleg fontos.
Egy férfi erejét és stabilitását sokszor az mutatja meg, hogy mennyire állja azt a cunamit, ami a nőből olykor kijön. Igen, csinálunk hülyeségeket, hiszen alapvetően az érzelmeink vezetnek. Ez olykor jó, olykor rossz. Ebben hatalmas teremtő és hatalmas pusztító erő is rejlik. És ezt ki kell adnunk. Ha egy nő nem éli meg azt, ami benne van, ha elfojtja, abba hosszú távon belebetegszik. És ez elhiszem, hogy nem egyszerű sem a férfinak sem a nőnek.
A nőnek a felelőssége abban rejlik, hogy ezt mikor, kinek és milyen módon teszi. Mert például lehet, hogy a férfi is épp rossz passzban van… A másik, hogy biztos, hogy neki kell kiadni azt, ami épp frusztrálja? Sokszor egy barátnői beszélgetés hatékonyabb. A harmadik dolog pedig az, hogy szerintem bármit el lehet mondani, meg lehet beszélni, a titok mindig a hogyanban rejlik.
Odafigyelni egymásra, elfogadni egymást és szeretettel fordulni a másikhoz olyan helyzetben is, amikor a másik éppen saját viharjában kavarog, a legtöbb amit tenni lehet ilyenkor. Ha ilyenkor a férfi nem veszi magára a helyzetet – mert az sokszor nem is róla szól, hanem rá csak kivetítjük az egyébként is bennünk lévő félelmeket -, ha stabil, magabiztos, mégis szeretetteljes tud maradni, és ilyenkor csak magához húzza a párját és átöleli, a nő megnyugszik.
Mert a nőnek csak arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát…
Hogy érezze, a férfi karjaiban biztonságban van. Hogy ott néhány percre megpihenhet. Hogy oda bármikor elmenekülhet a világ elől. Hogy ott lehet végre gyenge. Mert van, ki megvédi, van, ki felemeli, van, ki megtartja. Minden nő erre vágyik, csak van, aki ki meri mondani és van, aki nem: Biztonságra. Elsősorban érzelmi biztonságra.
És férfiként az érzelmi biztonságot úgy lehet megadni a nőnek, hogy megengeditek nekünk, hogy bármilyenek legyünk, anélkül, hogy meg akarnátok változtatni, és anélkül, hogy magatokra vennétek. Csak legyetek! Szívben, lélekben erősek, mégis rugalmasak, oltalmazóak. És ami talán mindennél fontosabb: Amikor velünk vagytok, legyetek igazán jelen…
A kérdés persze ennél jóval összetettebb, most csak a felszínt kapargattam. De végülis ez is egy lépés előre…
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kedves Zoltán!
“Talán ez így van megírva , hogy mindig az első lépés a férfiak-é ?…talán ez a mi sorsunk ?”
Van az az ősi mondás, hogy legyen hited szerint. Erre mást nem tudok mondani. Na jó… mégis. 🙂
Szerintem ez egy olyan társadalmi elvárás, ami valahogy évezredek folyamán belénk ültetődött és ami sok frusztrációt kelt férfiban és nőben egyaránt. Mert persze “a férfi legyen férfi és kezdeményezzen” de a lélek ennél a buta sztereotípiánál összetettebben működik. Vannak olyan lélek sérülések, amelyek akadályként vannak jelen, és ennek gyógyítására nem a “nem is vagy férfi ha nem kezdeményezel” felhánytorgatása, hanem a szeretet a gyógyír. Amit egy nő bármikor megadhat annak a Férfinak, akit szeret. Nem azért mert a másik elvárja, hanem azért, mert szereti. Valahol erről szól a szerelem – hogy merek-e és tudok-e adni önzetlenül, elvárások nélkül. És hogy ez milyen befogadásra talál az már nem tőlem függ. A Sorsot felülírhatja a szabad választásunk. Minden nőnek és minden férfinak megvan erre a lehetősége. Van, aki él vele – más pedig nem. 🙂 Szeretettel, Andi
Köszönöm . Eléggé egyetértek a megosztott gondolatokkal. Igy van , mi férfiak ugy gondolom ,hohy több uton megprobálunk közeledni a nőkhöz , vagyis megérteni a nőköt…., és tényleg egyáltalán nem egyszerű a nők kedvében járni . És nem könnyű megtalálni a helyes utat a szivükhöz …nekünk hál-istennek megadatott az az esély , hogy az első lépést mindig mi tegyük meg …viszont tényleg ez a dolog oda-vissza kellene működjön…vagy talán ez igy van megirva , hogy mindig az első lépés a férfiak-é ?…talán ez a mi sorsunk ?…..