Néhány hónappal ezelőtt, amikor elég zaklatott pillanatokat is megéltem, arra vetemedtem, hogy betérjek a szegedi dóm falai közé. Azt hiszem, csak csendre vágytam és békére. Néhány percig jó volt ülni a magas falak között, meghittség vett körül. Aztán egyre többen kezdtek szállingózni. Mint kiderült, mise kezdődött. 5 percig (se) bírtam…
A hagyományos értelemben nem vagyok vallásos, és habár sokáig Isten nevét le sem tudtam írni, vagy ki sem tudtam mondani, most már egész jól összebarátkoztunk, a magam módján kommunikálok vele. Nemrég olvastam egy cikket a Délmagyar oldalán, amiben egy plébános azt nyilatkozta: „Elfogytak a bűnbánók!” Én erre csak annyit mondtam magamban: Hál’ Istennek! Mert az én érdekes nézőpontom szerint – és ez lehet, hogy néhány embernél szentségtörés – a keresztény egyház igencsak félreértelmezi Isten szerepét és jellemét.
Mert Isten nem valami égi bíró, aki a pálcájával méri ránk a büntetést, ha rosszak voltunk, ha vétkeztünk. A bűntudatkeltést és a bűntudatkeltés általi manipulációt már az egyház találta ki, és igen sokáig kiváló eszközként használta azért, hogy irányítsa, kontrollálja és megfélemlítse az embereket. Mert ha bármit is bűnnek titulálunk, azért ugye büntetést tudunk kiszabni, és ha jól emlékszem történelmi tanulmányaimra, a búcsúcédulák árusítása a középkorban igen jelentős bevételt hozott az egyháznak.
És akkor kicsit tágítva a kérdést, nem csak egyházi vonatkozásra: Mi van akkor, ha nincs bűn, ha soha semmiért nem vagyunk és nem is voltunk hibásak? A bűntudat a Tudattérképen is szinte a legalacsonyabb energiával bíró mező, ami blokkol minket abban, hogy kiteljesedjünk, Önmagunk legyünk és általa tagadjuk azt, hogy lenne választásunk.
A bűnt a bűnhődéssel a bűntudat kapcsolja össze. De ahogy a nevében is benne van, az csak egy tudatállapot. Ha ugyanis azt hisszük el, hogy bűnösek vagyunk, folyamatosan olyan cselekedeteket fogunk teremteni, amivel büntetjük saját magunkat. Amikor az elmében a bűn-tudat dominál, a bűnhődés természetessé válik az életben. A tudatalatti folyamatosan gyártja azokat az eseménysorokat, amelyekkel büntetést teremt.
Amikor nem értjük, miért történik velünk sorozatosan balszerencse, rossz eseménysor, érdemes erre is ránézni. Ahogy a tudatalattiból már feljön tudatos szintre a bűntudat, tér nyílik és rájövünk, hogy van választásunk, így már nem tartjuk magunkat tovább a „nincs választásom, csak az önbüntetés” csapdájában. Gondolataink, hitrendszerünk, belső világunk megváltoztatásával pedig a külvilágban zajló események is megváltozhatnak egyik pillanatról a másikra.
Az, hogy a templomokban elfogytak a bűnbánók, két dolgot jelenthet: Kevesebb a bűntudat érzése az emberekben, vagy csak kevesebb tudatosul. Én személy szerint azért bírtam csak 5 percig a misét, mert az én Isten képem nem egyezik meg a pap által bemutatott „büntető Isten” képével.
A keresztény egyház sokat tehetne azzal, ha ezt nem erősítené az emberekben. Így is elég sok, mélyen gyökerező tudatalatti bűntudattal kell szembenéznünk. Hiszen cipeljük magunkkal a bűntudatot már évezredek óta, jól magunkhoz kötve eskükkel és fogadalmakkal.
Épp itt az idő, hogy teljesen és végérvényesen letegyük és elengedjük őket…
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: