Lélekmozaikok

„Annyira jó veled dilisnek lenni!”

Mikor nevettél utoljára annyira, hogy már a hasad is fájt tőle? Olyan felszabadultan, kötöttségek és anélkül, hogy azon gondolkoztál volna, vajon hülyének néz-e bárki is? Lazán, játékosan, csak azért, mert jól esik. Egyre több embernél látom, hogy nem meri megengedni magának ezt a „luxust”, pedig a nevetés olyan energiákat szabadít fel bennünk, amelyek igazán jótékony hatással vannak a mindennapjainkra.

best friends

Pénteken hat Bars kezeléssel egybekötött facilitálásom volt, és az esetek legalább felénél ott kötöttünk ki, hogy az eddigi, kicsit be- és ráfeszülős időszak után meg kellene engednünk magunknak az ellazulást. Khm… a többes szám nem véletlen, mert azért nap végére feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon nekem van-e valami dolgom ezzel a témával, hiszen általában nem véletlen, hogy kik és mivel találnak meg. 🙂 És szerencsére azt láttam, hogy igen Andi, megveregetheted a válladat, mert jó úton vagy.

Van, akinek könnyebb megélnie a felszabadultságot, másnak nehezebb. Nekem évtizedekig nehéz volt, jobbára azért, mert nem engedtem meg magamnak. Bezártam magamat egy szerepbe, vagy hagytam, hogy mások zárjanak be ebbe, aki valószínűleg igen, vagyok, de kb. csak 10-20%-ban.

Mint az elmúlt időszakban kiderült, azon túl sokkal színesebb személyiség vagyok, mint amit eddig megengedtem magamnak, és több spektrumon mozgok. Furcsa bevallani, de ha nagyon őszinte akarok lenni, engem a „komoly jó kislány” szerepből ez a szerelemnek hívott furcsa érzés mozdított ki. Mert amikor az ember szerelmes, „legálisan lehet kicsit őrült”. 

Persze sokan vannak, akiket ez a kérdés alapból nem zavar, de azt is látom, hogy számosan vannak, akik nem merik megmutatni ezen oldalukat. És igen, ilyenkor segíthet egy ilyen külső helyzet, személy vagy eszköz, ami/aki kimozdít. És míg ez az elején csak egyfajta támasz arra, hogy még jobban kiteljesedjünk, idővel már ez a támaszték szerep is elveszik.

Kicsit ahhoz hasonlítanám, amikor mankóval próbálunk járni, aztán amikor már meggyógyultunk, eldobhatjuk a mankókat. Valahogy ezt éltem meg én is. Az elején még úgy volt, hogy nem igazán mertem megengedni magamnak a felszabadultságot, ezért csak szabadkoztam: szerelmes vagyok, ezért kicsit hülye – kb. azzal az energiával, hogy a szerelemmel igazoljam a hülyeséget, ami felszabadított. Aztán ahogy egyre természetesebbé vált az, hogy mertem megélni a pillanatot – legyen az bármennyire őrült – úgy szakad le erről az egészről a szerelem kérdés, és maradtam csak én magam, (ön)igazolások és áltámasztások nélkül.

girl_in_love

Szóval egyre több ilyen hasfogós-nevetős pillanat jelent meg az éltemben, egyre több emberrel. Függetlenül attól, hogy Bars kurzust tartok, facilitálok, a barátnőimmel beszélgetek, telefonálok vagy bármi mást csinálok. És az a legjobb, hogy ahogy ez megváltozott bennem, úgy találnak meg azok a személyek, akikkel „Az egész élet könnyedén, örömmel és ragyogva árad felém.”

Mert bizony, ha eddig nem is hittük el, most itt az idő, hogy megéljük: az életnek nem kell nehéznek lennie, nem kell szenvednünk, hanem bizony bátran merjük felszabadultan élvezni a pillanatot! Mert mennyivel jobb, ha a nevetéstől fáj a hasunk, mintha a szorongástól fájna! És amikor meg merjük engedni magunknak azt, hogy kicsit „őrültek legyünk”, képessé válunk arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és teljességben, örömben és boldogságban éljünk.

Nem mellesleg ezáltal Önmagunkból és a környezetünkből is egyre többet hozunk ki! Vagy csak én vagyok ilyen hatással másokra. 🙂 Mert hát fogta a barátnőm a fejét, amikor látszólag eléggé „őrült” dologra kértem…:

-„Tudod… mint a mesében a lány, aki hozott is ajándékot és nem is… Meg tudod oldani?

– Hát… rendesen kihívások elé állítasz a szakmámban, de persze…

– Nem baj, vicces lesz… főleg hogy valószínűleg csak mi ketten fogjuk tudni.”

És ilyenkor, ha partnert és szövetségest találsz az őrültségeidre, végül könnyen így folytatódhat a beszélgetés:

– „Nem gondoltam, hogy tényleg kirakod…

– Tudom… Tiszta dilisek vagyunk… De annyira jó Veled dilisnek lenni!” 🙂

 

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!