Minden viszonyítás kérdése, és a jóhoz könnyű hozzá szokni. Van, hogy ezért nem is merünk beleereszkedni az igazi jóba, mert megszoktuk azt, ami van, és inkább megelégszünk vele. Egy facilitálás alkalmával a következő kérdést tettem fel a velem szemben ülő hölgynek: Be tudod fogadni az elfogadást? El tudod hinni azt, hogy tényleg szerethető vagy úgy ahogy vagy? Mire ő a következőt válaszolta: Eleinte azt hittem, sok. Most már ha kevesebb, hiányzik!”
Annyira frappáns mondat volt, hogy muszáj volt leírnom. Be tudjuk-e fogadni az elfogadást? Annyira megszoktuk, hogy kritizálnak, megítélnek minket, elvárnak tőlünk, hogy ha egyszer találkozunk valakivel, aki mindezt nem teszi meg, és tényleg elfogad, először el sem hisszük. El sem hisszük, hogy mellette korlátok és falak nélkül létezhetünk, Önmagunk lehetünk, szabadon szárnyalhatunk, nem kell megfelelnünk, csak egyszerűen boldogok és teljesek lehetünk. Pedig minden kapcsolatnak ilyennek kellene lennie, és egyre több kapcsolatot látok így működni, vagy legalábbis hajlandóságot és szándékot afelé, hogy így működjön.
És egy ilyen kapcsolat arról szól, hogy az eddigi korlátozások után furcsának éljük meg azt a szabadságot, amit a másiktól kapunk. „Eleinte azt hittem sok.” A sok vagy kevés ugye mindig azt feltételezi, hogy viszonyítunk valamihez. Mihez tudunk viszonyítani? Csak ahhoz, amit eddig ismertünk, a múlthoz. Ezért tűnik soknak első pillanatra. El sem hisszük. Hogy tényleg ilyen is lehet, így is működhet? Kíváncsian, olykor hitetlenül nézünk szembe a helyzettel.
Aztán óvatosan előre lépünk egyet, körbenézve, hol a csapda? Az nem lehet, hogy nincs ebbe valami hátsó szándék, csavar, titkos buktató. Nagyítóval nézünk a lábunk elé, mielőtt a következő lépést megtennénk. Aztán lépünk még egyet előre. Elkezdjük beengedni a másikat az életünkbe. Óvatosan. És a legfurcsább talán még mindig az, hogy a másik ezt is elfogadja.
Elfogadás… Be tudod-e fogadni az elfogadást? Az igazi elfogadást. Nem azt, amit eddig annak hittél, hogy elfogadlak akkor, ha ezt meg ezt teszed, vagy ha ilyen meg ilyen vagy – hanem a valódi elfogadást, ami feltételek nélküli. Az elfogadás az alapja a szeretetnek, az igazi feltételek nélküli szeretetnek.
Aki nem fogad el feltételek nélkül, szeretni sem tud feltétételek nélkül. Az, hogy be tudod-e fogadni az elfogadást, és ezzel együtt a szeretetet, sosem a másikról szól, mindig saját magadról. El tudod-e fogadni saját magadat, szeretni tudod-e saját magadat? Elhiszed-e azt, hogy szerethető vagy? Hogy van valaki a Földön, aki tényleg azért szeret, aki vagy?
Minél inkább rendbe kerülünk saját magunkkal, annál inkább el tudjuk mindezt hinni. Hiszünk saját magunkban, mert látjuk és elismerjük a saját értékeinket – nem felnagyítva, de nem is alulértékelve azokat. Igen. „Vagyok, aki vagyok.” Erről szól az elfogadás, az elismerés – Önmagunk elismerése. Vagyok, aki vagyok – minden „jó” és minden „rossz” tulajdonságommal együtt.
És ha túllátunk mindezen a polaritáson, leszedjük a saját magunk, de leginkább a társadalom által ránk aggatott címkéket magunkról, rájövünk, hogy szerethetőek vagyunk. Hogy Önmagunk teljességének megéléséhez nélkülözhetetlen az, hogy befogadjuk az elfogadást, befogadjuk a szeretetet.
Mert megérdemeljük a jót, és szokjunk csak hozzá! És ha befogadjuk, idővel még az is előfordulhat, hogy ha valamiért kevesebbet érzékelünk belőle, talán még hiányozni is fog. És így idővel eljuthatunk oda, amit a kedves hölgy mondott nekem: „Eleinte azt hittem, sok. Most már ha kevesebb, hiányzik!” De még az a szerencse, hogy az elfogadás és szeretet valójában sosem fogy el… Úgyhogy ha hiányzik, merjünk többet kérni belőle! 🙂
Köszönet Manyinak a címadó mondatért és a versért – különösen. 🙂
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: