Logisztikai varázslóként néha az idő a leggyengébb pontja az életemnek, így nem lepett meg, hogy a hétfő reggel ismét elég őrült rohanásban fogadott. A postára is csak bedobtam az éjjel becsomagolt könyveket, és rögtön indultam is vissza, mert várt Budapest. Mégis mindezek előtt egy különleges ajándékkal gazdagodtam…
A troli – meg aztán valahogy egész nap szinte minden – persze pont az orrom előtt ment el. De így legalább reggel volt időm beszaladni a pékségbe, hogy vegyek valami reggelit magamnak. A megálló és a bejárat közötti részen azonban megállított egy felirat, ami a járdára volt festve:
Ölelj és szeress!
És ez visszahozott a jelenbe. Mert egészen addig nem ott jártam…
Terveztem a napot, a hetet, a feladatokat, kivel, mikor mit csinálok, mit ne felejtsek el semmiképp, kit hívjak fel, hány emailre válaszoljak, na meg hírlevelet is küldenem kellene, és a Facebook kampányt is elindítani, és a többi és a többi…
A Föld azonban nem várt módon üzent nekem: Oké ez a sok feladat, nagyon szép minden, amit teszel, de végeredményben ne felejtsd el mindeközben azt sem, hogy ölelj és szeress! Egy pillanatra megálltam és emlékeztettem magam, hogy ez se maradjon ki a napomból…
Mert bizony egyre többen és egyre többször ilyen napokat élünk. Elveszünk a feladatok, a tervezések, az utazás, a telefonok, az emailek, a „helyzetek” között. És gyakran mintha már luxus lenne az az idő, amit magunkra fordítunk. Igen. Az öleléssel ugyanis nem csak a másikat, de magunkat is megajándékozzuk. Amikor ölelünk és amikor szeretünk. Amikor ölelve szeretünk. Halogatjuk. Majd délután, majd este, majd holnap, majd jövő héten. Majd akkor, ha ezt vagy azt elvégeztük, majd ha „készen leszünk”…
Pedig az igazán fontos dolgok nem az emailek megválaszolásakor, a tárgyalásokra való felkészüléskor, a telefonbeszélgetések alatt vagy a feladatok megoldása közben történnek. Hanem amikor kapcsolódunk egymással. Például egy ölelésben.
Lélek a lélekkel, test a testtel, a pillanatban, ami földi idővel csak néhány másodperc vagy perc, a lélek végtelenségében azonban egy töredék az örökkévalóságból. Amikor újra emlékszik. Emlékszik arra, hogy ki is ő valójában…
Ölelni nem lehet másképp, csak szeretettel. Szeretetből. Egy ölelés sosem hazudik, azt nem lehet tettetni. Bármit is mondhatunk a szavainkkal, egy ölelés mindent elárul rólunk. Az ölelés a lélek és a test öröme, amit a fizikai jelenlét boldogsága okoz számunkra.
Ne felejtsünk hát ölelni és szeretni egyszerre. Test és lélek egymásba fonódása olyan örömteli pillanat, ami megsokszorozza erőnket, feltölt és szeretettel ragyogja be egész napunkat… Ha nem hiszed… Próbáld csak ki! 🙂
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: