Hogy tekintesz a kapcsolataidra, különösen a párkapcsolatodra? Mik a legfőbb szempontjaid benne? Mennyire működik neked? Mennyire tudsz nőként Nő és férfiként Férfi lenni benne? Jah, hogy nem tudod, azt „hogy kell”? Nem csodálom… De hidd el, a másik oldal sem…
Megtalált egy cikk arról, hogy mennyire nem randiznak mostanában a férfiak. Bevallom, nem tudom, hogy működik ez mostanában, hiszen 9 éves párkapcsolattal mögöttem nincs túl sok tapasztalatom a jelen szokásairól. Azonban a gyakorlatot mindig a fejünkben lévő „elmélet” alakítja. Az, hogy a férfi-női fejekben pedig mi van, kezd egyre jobban körvonalazódni számomra: félelmek, elvárások, falak, kétségek, megfelelés vágy.
De mégis, mennyire vagyunk benne a kapcsolatainkban mi magunk – úgy igazán? Levetve álarcainkat, szerepeinket, az adok-kapok mérlegelését és azt, hogy üzletként tekintsünk magára a kapcsolatra? Mennyire élünk meg egy randit úgy, mint egy hétvégi bevásárlást? Mintha csak fognám a pénztárcámat, a bevásárló kosaramat és elmennék a boltba egy kiló kenyérért, majd haza. “Jó deal, nem?” – Így végződik a fenti cikk. Nem. Szerintem nem. De ha bárkinek ez működik…
Adok egy kicsit – magamból vagy csak abból, aminek láttatom magamat – és cserébe elvárásaim vannak, hogy mit kérek cserébe. Legtöbbször töménytelen mennyiségben. És teljesen mindegy, hogy az elvárásokat milyen szóba, formába csomagoljuk, azok a legcsillogóbb csomagolópapírban is csak elvárások maradnak.
Félreértés ne essék, az tök jó, ha tisztában vagyunk a saját értékeinkkel. Erre szükség is van. Ahogy arra is, hogy tudjuk, mit, kit és milyen kapcsolatot szeretnénk. Ezzel semmi gond nincs, az önismeret, a tudatosság része. Ahogy a cikkben szereplő számos gondolattal egyet is értek, hiszen tele vagyunk félelmekkel. Nőként és férfiként egyaránt.
De vajon mennyire tudnak feloldódni a férfiak félelmei, ha a saját félelmeiken túl még azzal is szembe kell nézniük, hogy vajon mennyire fognak megfelelni a nők elvárásainak? Tényleg ez segít feloldani a félelmeket?
Ha úgy tekintünk a kapcsolatra már az első pillanatban, hogy: Figyelj Drágám, itt vagyok: Kozmetikus, fodrász, ruha, smink, kiegészítők, a diplomám, a munkám, meg ki mit tart még fontosnak magában ér ennyit. Nézzük csak, te mennyit érhetsz – jól megnézzük, górcső alá véve a másikat, majd elővesszük a mérleget és megnézzük, kiegyenlítődik-e serpenyő két oldala… Nah, így legyen valaki szerelmes, majd fogadja be aztán a szerelmet… Hát komolyan… Gratulálok annak, akinek ez így sikerül!
És most direkt túlzok, direkt nagyítok! Azért, hogy vegyük észre, amikor ezt tesszük, még ha nem is ilyen erőteljesen. Ha adok-kapok csereberét akarunk, menjünk a piacra!
Ha azonban igazi kapcsolatot szeretnénk, akkor ne féljünk, beleadni magunkat. Tudom, hogy ez „veszélyes”. Őrülten veszélyes, hiszen annyian megsebeztek már minket, annyiszor fájt, olyan sok csalódáson vagyunk túl. De ha elbújunk a félelmeink mögé, soha nem fogjuk megélni azt, amit igazán szeretnénk!
Ha szeretettel teli kapcsolatra vágysz, adj szeretetet! Úgy, hogy közben eldobod a mérlegedet! Ha nem azért adsz, hogy kapj, kapni is fogsz! A szeretet nem üzlet. Az üzleten alapuló párkapcsolatban hol van a szeretet? A szeretetet és a szerelmet nem lehet mérni! Nem mondhatom a másiknak, hogy én tegnap adtam neked egy kiló szeretetet és három kiló szerelmet, mikor kapom már vissza tőled?
Tele vagyunk társadalmi elvárásokkal és ítéletekkel a férfi női szerepekről, közben ezekkel az elvárásokkal vágjuk magunk alatt legjobban a fát. Nőként mennyire tudunk, akarunk, merünk Nőnek lenni és Férfiként mennyire tudunk, akarunk, merünk Férfinek lenni a párkapcsolatunkban?
Igen, van ezen a téren hová fejlődni mindkét nemnek, de ezen csak az segíthet, ha merünk Önmagunknak lenni elvárások, igények, félelmek nélkül, és merünk adni feltételek nélkül. Nőként kedvességet, lágyságot, támogatást, hitet, Szeretetet. Férfiként védelmező karokat és támaszt, férfi Erőt, ami felemeli a Nőt, biztonságot és szintén Szeretetet… És mi lenne, ha nem a másikra várnánk, hanem elkezdenénk ma! Nőként Nőnek lenni – feltételek nélkül, férfiként pedig Férfinek – szintén feltételek nélkül.
És így, egyre jobban kibontakozva, megélve és élvezve azt, hogy nőként Nők, férfiként pedig Férfiak vagyunk, tényleg olyan párt tudunk magunknak bevonzani, aki szintén rendben és egyensúlyban van magával. Így már fel sem merülnek a korábbi játszmázások. Játszunk a kapcsolatainkban, de ne játszmázzunk! Élvezzük, érezzük jól magunkat, szeressünk és ne vesszünk el a kiszámításokban!
És csak nézzük meg, mi történik. Mert lehet, hogy semmi! Lehet, hogy nem talál befogadásra az, amit mi adunk. És akkor lehet azt mondani, hogy oké, akkor nekem ez így nem működik. Nem kell választanunk egy olyan kapcsolatot, amiben nem érezzük jól magunkat. Amiben nincs meg az egyensúly. Csak legalább ne üzletasszonyként vagy üzletemberként, mérleggel a kezünkben vágjunk bele és éljük meg!
A szívünk és a lelkünk úgyis érzi, mikor működik egy kapcsolat és mikor nem. A szívünk érzi az egyensúlyt, nem az eszünk! A szívünknek pedig ehhez nincsen szüksége digitális mérlegre!
Részlet Luc Besson Angel-A című filmjéből
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: