Kapcsolataink, különösen azok a karmikus kapcsolataink, amelyekhez életek sokasága köt minket, tükörként verhetik vissza számunkra a legmélyebb fájdalmainkat, félelmeinket és feladatainkat. Ilyenkor ahelyett, hogy a másikat próbálnánk „megjavítani”, érdemes olyan szemmel is magunkra nézni, mi az, amit mi elutasítunk saját magunkban?
Minden “soha” valójában Önmagunk elutasítása
Mi az, amire azt mondtad és mondod, te ezt aztán soha? Mi az, amit soha nem tennél meg? Mi az, amire nem vagy hajlandó? Milyen ígéretet tettél magadnak vagy másoknak?
Például ilyenekre gondolok: Soha nem leszek olyan, mint az anyám/ apám/ főnököm/ akárkim… Ezt soha nem bocsátom meg neked… Soha nem okozok fájdalmat… Soha nem hagylak el… Soha többé nem nyílok meg senki előtt még egyszer… Soha nem házasodok meg/ válok el/ leszek szerelmes/ teszek vagy nem teszek ezt vagy azt…
Olyan könnyen csúsznak ki a szánkon ezek a mondatok. Észre se vesszük, hogy minden soha mögött egy ígéret rejlik – akár Önmagunknak, akár másoknak tesszük. Minden soha ellenállásból fakad. Amikor pedig ellenállásban vagyunk, nem vagyunk megengedésben, elfogadásban. Küzdünk valami ellen, és minél inkább küzdünk ellene, annál nagyobb valószínűséggel hívjuk be az életünkbe. A „soha” szüli a karmát és indít el az örvényben, borítja fel az egyensúlyunkat.
Az önmagunknak tett fogadalmak talán a legveszélyesebbek. Mert megakasztanak, beragasztanak minket. Minden fogadalmunkkor a végtelen lehetőségeink száma eggyel csökken, valamit kizárunk az életünkből. Eggyel nem számolunk, hogy időközben talán változunk mi is és az életünk is, és lehet, hogy már néhány hónap, év vagy élet múlva teljesen másképp tekintünk ugyanarra a kérdésre. Energiában azonban az ígéreteink lenyomata ottmarad bennünk.
Előző életes fogadalmak
A fogadalmaink származhatnak ebből az életünkből, de még trükkösebb, mikor előző életeinkből jönnek. Életünk buktatóinak számos oka lehet, és elsőre mindig azt szoktam javasolni, hogy kutakodjunk jelen életünkben, azonban egy idő után érdemes messzebb perspektívából is ránéznünk életünk mozaik kirakójára.
Előző életből pedig volt már néhány, így képzeljük el, mennyi fogadalmat tettünk már pro és kontra ugyanabban a szituációban is. Például ha előző életeink valamelyikében gazdagok voltunk, de boldogtalanok, a két helyzet között ok-okozati viszonyt feltételezve megfogadtuk, hogy ha a gazdagság boldogtalansággal jár, akkor inkább soha de soha nem akarunk gazdagok lenni. Jelenünkben pedig nem értjük, miért is küszködünk pénzügyi nehézségekkel.
A legnagyobb csavart azzal teszed magadnak, amikor arra teszel ígéretet, hogy nem szeged meg az ígéreteidet. Gyönyörű huszonkettes csapdája, hogy végérvényesen lemondj minden választásodról. Amikor szélsőséges érzelmeket élsz meg: nagyon szeretsz vagy nagyon gyűlölsz, netán nagyon fáj, öntudatlanul is könnyen teszel fogadalmakat.
És igen, most ezzel talán most mást mondok, mint amire a szüleid neveltek, mert hát ugye “ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó” – valamikor régen ilyesmit is tanítottak nekünk. De tényleg biztos hogy mindig így a jó?
Hajlandó vagy-e megszegni az ígéreteidet?
Hajlandó vagy-e megszegni az ígéreteidet, ha azok már régen nem szolgálnak Téged? Ha meggátolnak abban, hogy azt a jelent és jövőt teremtsd, amelyet igazán szeretnél? És ha most azt mondod magadban: nem én nem, ne csodálkozz, ha előbb vagy utóbb jönni fog valaki, aki megtanít arra, hogy mindezt érdemes lenne megtenned.
Hogy mivel tanít? Azzal, hogy ő hajlandó lesz megszegni az ígéreteit. Csak rávilágít a benned lévő egyensúly felbomlására és az ellenállásra, valamint arra, hogy nem vagy elfogadásban saját magaddal, saját magad polaritásával. Arra, hogy valamit elutasítasz magaddal kapcsolatban, valamit kitaszítasz magadból.
Az egyensúlyunk felborulása
Mi az, amire nem vagy hajlandó? Bármi, amivel kapcsolatban úgy érzed, nem vagy hajlandó az lenni vagy azt tenni, a mögött rejtőzhet egy ilyen fogadalom. Mindenek voltunk már és valójában mindenek vagyunk: nem csak fehérek, de feketék is. Ennek elismerése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy beálljon bennünk az egyensúly. Földi világunkat a polaritás határozza meg, és amikor tagadunk, kilökünk magunkból bármit is, azzal felborítjuk ezt az egyensúlyt.
A hajlandóság nem azt jelenti, hogy azt is kell választanunk, egyszerűen csak megszűnik bennünk az ellenállás és megengedésbe kerülünk a helyzettel.
Ha tehát hajlandóvá válasz megszegni az ígéreteidet, az nem azt jelenti, hogy akkor holnaptól teljesen megbízhatatlanná kell válnod. Csak érdemes hajlandóvá válnod arra, hogy ránézz: egy ígéreted aktuális-e még a jelenben? És ha nem, akkor hajlandó legyél arra, hogy felszabadítsd magad alóla. Az ígéreteink következménye az lesz ugyanis, hogy ha nem tudjuk megtartani, bűntudatot szül bennünk, a bűntudat pedig az egyik legalacsonyabb energiájú rezgés.
A gyógyulás kulcsa: megbocsátás és szeretet
Minden bűntudat megbocsátással és szeretettel gyógyítható és oldható fel. Tehát hajlandó vagy-e megbocsátani magadnak akár azért, mert megszegted, akár azért, mert nem szegted meg az ígéreteidet? Illetve hajlandó vagy-e megbocsátani másoknak akár azért, mert megszegték, akár azért, mert nem szegték meg az ígéreteiket?
Ha ugyanis benned visszaáll az egyensúly, eltörlöd az összes esküdet, fogadalmadat és megbocsátasz Önmagadnak, a kiegyenlítődésre váró karmikus kapcsolataid is teljesen megváltozhatnak!
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: