Megtisztulni sokféleképpen lehet. A múlt terheit elmoshatja a víz, elfújhatja a szél vagy el is égetheti a tűz. A purgatóriumot többféleképpen átélhetjük, ráadásul nem is kell meghalnunk hozzá. Talán csak egy kicsit. Valójában nem is nekünk, hanem sokkal inkább az egónknak.
Beszélgettünk és hirtelen kicsúszott a száján, hogy elégetett szinte mindent… Kikerekedett szemmel néztem rá, hiszen tudtam, mit jelentettek számára a régi írásai. Ez volt a múltja. Szeretett néha bele-bele olvasni. De ezzel vissza is rántotta magát az időben a fájdalomba és a nehézségekbe. Kísértés volt, hogy feléledjenek a kétségek, megakadályozva hogy megélje a jelen pillanat teljességét. Pont ezért dobta tűzre a múltját.
Láttam, mennyire könnyedén beszélt minderről és a terveiről. Felszabadulttá vált, határozottan kilépett a komfortzónájából, olyan sebességgel teremtett, mint kevesen és ráadásul rettenetesen élvezte. Öröm volt látni. Itthon később eszembe jutott a saját tisztító tüzem…
A lélek megtisztulása, a határaimnak a feloldódása, ami elsőre kérdésekkel vegyes félelemmel, majd inkább valami különleges izgatottsággal járt. Éreztem, ahogy átalakul a testem és vele együtt felszabadul a lelkem. Mintha évezredek rabságából szabadultam volna, és ehhez az kellett volna, hogy lángoljak. Végre! Hogy megengedjem magamnak mindazt, amit oly sokáig elfojtottam magamban. Hiábavaló volt minden küzdelem, már nem is mentem ellene…
Az első napokban még kértem is belőle… Mintha ez lett volna a bizonyossága az érzésnek… Ha érzem a lángolást, akkor az érzés maga is valós… Kellett valami „bizonyíték”, annyira nem hittem el… Amikor csillapodott, vágytam vissza – minden fizikai nehézsége ellenére. Áttörte a korlátokat, elsöpört mindent, ami a felszínen megbújt, ami már nem szolgált, ami már nem én voltam, és megnyitva a kapukat a mélységig hatolt. Felfedve félelmeket, elvárásokat, próbára téve hitet, tudást és Önmagamat. Majd néhány hét után alábbhagyott, beállt az egyensúly.
Ahogy a gyémánt is nagy mélységben, igen magas hőfokon tud csak kikristályosodni, legalább egyszer a léleknek is át kell esnie ezen a tisztítótűzön. Ez lehet a lélek legfőbb próbája…
Hogy bírja-e a mélységet, a nagy nyomást, vagy a könnyebb utat választva elindul-e idő előtt fölfelé? Megfutamodik-e a lehetőségtől vagy elébe áll és hagyja, hogy a transzformáció a maga egyedi módján végbemenjen?
Ahhoz, hogy gyémánt fénnyel ragyogj, meg kell élned a legmélyebb mélységet és vállalnod kell a legpusztítóbb tüzet is! Ne félj a tűztől és ne félj a mélységtől! Ne félj! Ne félts!
A tisztítótűz a félelem és a Szeretet próbája. A transzformáció csak elsőre tűnik félelmetesnek… A folyamat egyszerre jelenti a régi végét és az új kezdetét…
Egy új jövő kezdetét, hogy elinduljunk Együtt a Szeretet útján…
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
