Amikor egyszerre túl sok intenzív, vagy különleges dolog történik velünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsússzon a szánkon: Ezt én nem hiszem el! Ezzel pedig jól leállítjuk magunkat és a csodák teremtését az életünkben. Ehelyett bizony higgyünk, érezzünk és tudjunk!
Mostanában folyamatosan azon kapom magam, hogy akár magamban, akár hangosan azt mondom magamnak: „Ezt én nem hiszem el!” Én sem értettem, miért mondogatom ezt magamnak…
Ez a mondat általában két szélsőséges esetben hagyja el a szánkat: Ha valami nagyon rossz dolog történik velünk, amiről nem hisszük el, hogy velünk megtörténhet, vagy ha valami nagyon jó, amiről már úgy érezzük, hogy „túl jó” számunkra. Én most az utóbbira térnék ki ebben az írásomban.
1. Nincs olyan, hogy „nem érdemlem meg” – De olyan van, hogy választom!
Él egy kép a fejünkben, hogy milyen életet „érdemlünk”. Ha sok nehézséggel szembesültünk korábban, megszoktuk, hogy nekünk a szenvedés, a nehézség, a rossz „jár”.
Nekem is volt ilyen időszakom. El sem tudtam képzelni, hogy a nehézségeknek vége szakadhat. A mélypontról legtöbbször csak utólag derül ki, hogy az volt a mélypont. Amikor benne vagyunk, akkor el vagyunk foglalva a túléléssel, nincs időnk viszonyítási pontokat keresni. Amikor már kezdenek rendeződni a dolgaink, akkor jön ez a viszonyítás kérdés.
Nincs olyan, amit ne érdemelnénk meg! Ezt a szót ki kellene törölnie mindenkinek a szótárából. Mégis ki dönti el, hogy megérdemlünk-e bármit is vagy nem? Ez egy olyan manipuláció, amit nagyon igaznak hiszünk, közben pedig semmi valóság alapja nincs. A kérdés igazából csak az, választunk-e valamit vagy nem? És ha választjuk, mekkora a befogadásunk hozzá?
2. Nincs olyan, hogy túl szép vagy túl jó legyen – Hogyan lehet ez még ennél is jobb?
Lehet-e valami „túl jó”, „túl sok”, „túl csodás”, túl „akármilyen” számunkra? Él valami a fejünkben, ami mondjuk úgy, „átlagos”. Amikor mélyen vagyunk, már egy átlagos életnek is örülnénk. Aztán leragadunk ennél az átlagosnál. Lezárjuk a lehetőségeket, az éberségünket és a befogadásunkat.
De az Élet invitál. Főleg ha nem átlagos Életet terveztünk magunknak. 🙂 Minden ilyen átlagosként kivetített jövőkép elvárás – magunkkal és az életünkkel szemben. Amikor alulértékeljük magunkat, nem merünk nagyokat álmodni.
Ahogy rendbe jövünk magunkkal, úgy kerül ez is rendbe bennünk. Megszűnnek a határok, a korlátok és kinyílik a tér a végtelen lehetőségekre. A végtelen lehetőségekben pedig minden benne van: munka, magánélet, pénz, siker, boldogság, minden! És ez izgalmas, mert bármi – még az is, ami korábban lehetetlennek tűnt – egy szempillantás alatt lehetségessé válik!
Nagyon szeretem az Access Consciousness ezekhez hasonló kérdéseit, amelyek hatalmas teret tudnak nyitni: Mi az, ami soha nem volt lehetséges, és most igen? Hogyan lehet ez még ennél is jobb? Milyen végtelen lehetőségeim vannak most?
3. Nincs olyan, hogy nem hiszem el – A hit mögött ott a szív tudása
Mi az, amiről elhitted, nem lehetséges? Mikor döntötted el, hogy nem lehetséges? Te gondolod ezt így vagy mások próbálják elhitetni veled? Ha kicsit jobban a hit és a hitetlenség mélyére ásunk, rájövünk, hogy a hit csak a felszín, alatta ott rejtőzik egy ősi, mély, belső tudás.
Ez a tudás pedig a szív tudása, a lélek tudása. Bármikor, amikor a hitbe kapaszkodsz, vagy a hitetlenséget használod kifogásként, áss mélyebbre és ismerd el, hogy valójában tudod azt, amit ott akkor az éberségeddel tudsz.
Mindnyájunkba benne van ez a tudás, csak sokszor nem merünk vele szembenézni. Ezzel a tudással az a „baj”, hogy kicsit megfoghatatlan, és mi mindent meg szeretnénk fogni, bizonyítékokkal alátámasztani, mert ha ez nincs meg, akkor azt hisszük, hogy a tudásunk nem is igaz. Pedig a határtalan érzékelésünkből fakadó mély és megmagyarázhatatlan tudás mindenen túltesz! És amikor ezt a tudást bizonyítani akarjuk, összezsugorítjuk, dobozba zárjuk. És ez nem feltétlenül gond, mert sokszor ez kell, hogy ez az „izmunk” is megerősödjön.
A hit egy lépcsőfok a tudás felé. Higgy hát először magadban, érezz és érzékelj, tágulj, nyiss teret és tudd, hogy tudsz! A lelked tudja azt is, amit az ego falai megpróbálnak elrejteni. És ne dőlj be annak, ha valaki az ellenkezőjéről próbál meggyőzni. Még akkor sem, ha az a valaki pont Te magad vagy…
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: