A lélek felszabadítása

Azt hisszük, lelkünk a testünk „börtönében” él, és a lélek akkor szabadul fel, amikor a szívünk utolsót dobban a földi létben. A lélek azonban nem ekkor szabadul fel, hanem amikor kitör a fájdalmaink, félelmeink és az ego különböző játékszereinek a kötelékéből.

Fotó: Szépfalusi Rita

A testi lét megszűnésével a lélek ugyanis továbbviszi a fájdalmak, a meg nem oldott kérdések rendezésének lehetőségét a következő életbe. Ezért van az, hogy például jelen életünkben is addig kapunk egy feladatot, amíg azt meg nem oldjuk. Olyan formán, ahogy az a lelkünk számára a legjobb.

Fájdalmaink

A karmikus körforgásból való kiszabadulás sokszor jár átlagon felüli nehézségekkel, de a lélek pont ebben tud igazán megmérettetni. Életek ezrei óta hordozunk magunkban szeretet-sérüléseket, fájdalmakat, melyek félelmeket szültek bennünk és megakadályoznak abban, hogy a szeretet akadályok nélkül áramolhasson életünkben.

Voltunk már minden: árulók és elárultak, hívők és kétkedők, szeretők vagy elhagyottak. Szerettünk… és talán minket nem szerettek. Szeretve voltunk, és akkor viszont mi nem szerettünk… Mertünk vagy nem mertünk, választottunk vagy nem választottunk, elengedtünk vagy életünk végéig várakoztunk. Minden egyes életünk egy-egy szerep volt, és mi mindig új karakterek bőrébe bújtunk.

Most pedig itt vagyunk, és nem értjük az életünket. Hogy mit miért teszünk, és velünk mit miért tesznek. A teljes kép helyett csak egy apró szeletet látunk. Nem is láthatjuk a teljes képet, valószínűleg nem is bírnánk a súlyát. Ahhoz, hogy a lélek felszabaduljon, van, hogy újra kell élni a fájdalmat – itt a jelenben. Hogy emlékezzünk és hogy válasszunk: másképp, mint korábban. Teljesen mindegy, hogy jelen vagy múltbeli életeinkhez képest.

„Hibáztunk” ezerszer, de az Élet ezeregyedjére is megadja a lehetőséget, hogy másképp döntsünk, mint az ezer korábbi szituációban. Élünk-e a lehetőséggel? A tét látszólag egyre nagyobb lesz, de a lehetőség mindig megvan számunkra. A szabad akarat erejének köszönhetően nem bújhatunk ki a felelősség alól. Akkor vajon mi tart vissza oly sokszor minket?

Félelmeink

A félelmeink. A félelmeink láncolják le szárnyainkat. Mert a lélek valahol mélyen emlékszik, hogy már ezerszer „hibázott”, és most megtenne mindent azért, hogy „jól” cselekedjen.

Csak csukd le egy pillanatra a szemed és képzeld el, most születsz meg először. Nincs még testi tapasztalatod, nincs emléked. Csak rácsodálkozol a világ nagyszerűségére, nem ismered a félelmet, a bűntudatot, a haragot és az ezekhez hasonló érzéseket. A lelked ekkor még csak az öröm, a boldogság és a feltétel nélküli szeretet energiájában lubickol. Ki vagy ekkor?

A félelmeken való túljutás egyik kulcsmondata: Ha a múltad, a karmád nem számítana, mit választanál? Ez a kérdés rávilágít arra, amit a lelked valójában szeretne. És ha mersz hallgatni a szavára, azzal máris felszabadítod. Jelen életünk egy lehetőség. Lehetőséget kaptunk arra, hogy megtörténjen a kiegyenlítődés. Amikor ez megtörténik, a karmikus körforgás véget ér és mi kiszabadulunk belőle. Tehát a kérdés csak az, most mit választunk?

Fotó: Szépfalusi Rita

Szabad akarat

Elárulunk-e mást – netán pont Önmagunkat – vagy hagyjuk, hogy eláruljanak minket? Hiszünk-e vakon vagy mindenben kételkedünk? Merünk-e, tudunk-e szeretni feltételek nélkül, igaz, tiszta, kétségek, elvárások, fájdalmak és félelmek nélküli szeretettel? Merünk-e, tudunk-e választani, amikor itt van az ideje? Merünk-e, tudunk-e elengedni – sokszor csak a ragaszkodást, az irányítást, az elvárást, a feltételeket, a félelmeket? Merünk-e, tudunk-e megbocsátani másoknak, és leginkább Önmagunknak?

Merjük-e, vállaljuk-e azt, hogy sérülhetünk? Igen, újra! És tudjuk-e, hogy az, hogy valójában fogunk-e sérülni, a saját választásunk? Mert bárhová sodor az élet és bármi is történik velünk, az hogy a látszólag tőlünk független körülményre hogyan reagálunk, az senki mástól nem függ, csak saját magunktól.

Szabad akaratunk tehát a választásainkban nyilvánul meg. A választásban, hogy mit teszünk vagy nem teszünk, és abban is, hogy mások választásaira hogyan reagálunk. A fájdalom elkerülése helyett csak tudjuk, hogy a lélek képes arra, hogy bármi is történik, meggyógyítsa magát. Minden fájdalom képes begyógyulni. Van, hogy magunkat gyógyítjuk meg, és van, hogy egymás sebeit gyógyítjuk be. „Csak” azzal, hogy szeretünk… és szeretve vagyunk…

Ezért ha hallgatunk arra a belső hangra, ami által a lélek üzen, merjük vállalni a sokszor csak átmeneti nehézségeket, kényelmetlenségeket, az Önmagunkért való kiállást, így idővel az előttünk tornyosuló feladatok száma is csökken. A szabad lélek pedig szárnyal, és szárnyalásra hív másokat is.

Amikor a szív felszabadul, lehull minden nehezék, begyógyul minden seb és fájdalom, amire az egyetlen gyógyír a szeretet. Szeretetet adni és szeretetet kapni. Egymásnak egymástól… Mert az igazi, tiszta és őszinte szeretet végtelen, időtlen és halhatatlan…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.