Lélekmozaikok

Kilépni a „jó kislány” szerepből – Hajlandó vagy-e „rossznak” lenni?

Emlékszem, éveken keresztül gyűlöltem, amikor azt mondták nekem: „Aranyos vagy.” Aranyos voltam, persze, jó kislány voltam, mégsem „kellettem” senkinek… Bezártak vagy bezártam saját magam a jó kislány szerepbe, amiből mindig is kitörni vágytam. Talán ez is egy elvárás volt. Hogy jónak kell lennem. Én pedig jó voltam. Hogy szeressenek…

bad girl

Elvárás – Megfelelés – Önfeladás

Ezért is ütött szíven a kérdés Palacskó András Kontroll előadás hanganyagában: „Hajlandó vagy-e bevállalni, hogy rossz legyél?” És jött rá az automata válaszom: Neem, dehogy! Lassan 33 év berögzültségét nem olyan könnyű eldobni. És jött persze a kérdéshez a magyarázat is: „A rossznak lenni nem azt jelenti, hogy tényleg rossz vagy. Csak rossz vagy mások ítéletei alapján, mások szemében. Hajlandó vagy-e nem küzdeni tovább az ellen, hogy mások mit gondolnak rólad?”

Ha nem teszed azt, amit elvárnak tőled, rossznak titulálnak. Ha nem felelsz meg, rossznak tartanak. A legnagyobb „rosszaságom” pedig talán már az, hogy túl tisztán látok… Átlátok a szeretet nevébe csomagolt elvárásokon és köszönöm, nem választom őket. Úgyhogy jönnek az ítéletek. Az elvárások. Csőstül. Én meg hajlandó lettem rossznak lenni.

A legnehezebb nem ellenállásból reagálni. Oké, megengedem azt, hogy más elvárjon tőlem bármit. Ez az ő dolguk. Megengedem az elvárásokat, de nem választom azt, hogy megfeleljek nekik. Vagy választom, hogy megfelelek nekik. De már nem azért, hogy megfeleljek. Sokkal inkább szabad akaratomból. És ez pedig óriási különbség!

Felmerül bennem, hogy akkor nézzek már magamba egy kicsit… De úgy tényleg… Hajlandó vagyok-e ránézni, mennyi elvárás van bennem? Hajlandó vagyok. Biztos van… De most megfogadom, hogy egy életre elengedem az összeset… Na jó, nem áltatom magam, hogy most akkor tényleg sikerült elengednem az összes saját, mások felé támasztott elvárásaimat, de mindenesetre éber leszek és törekszek rá.

Mikor adtam fel először Önmagam? Talán akkor, amikor először feleltem meg az elvárásoknak… Amikor először kértem bocsánatot, mert tudtam, akkor lesz béke és nyugalom… Még akkor is, ha a lelkem érezte, nem kellene… De ma már van választásom. Kilépni a címkék mögül, az ítéletek árnyékából, a beskatulyázott dobozokból, mert vagyok, aki vagyok. Sokszor én magam sem tudom, ki, de ez már az én dolgom.

Lana_Del_Rey_the_bad_girl

Mi van, ha az, hogy Önmagad vagy, elég?

Ezt a kérdést egy kis kártyán húztam néhány hónappal ezelőtt… Pont akkor, amikor kellett – azóta a pénztárcámban van, hogy emlékeztessen, amikor elbizonytalanodom. Ugyanis annyiszor ültem már ezen a mérleghintán… Hol azt hittem – és sokszor még a mai napig is hiszem – hogy kevés vagyok, hol azt, hogy sok… De tényleg! Mihez képest? Mihez, kihez viszonyítjuk ilyenkor magunkat? A saját elvárásainkhoz?

Tudni véljük, mi „kell” a másiknak… Annyira belénk másztak a külvilág elvárásai, hogy saját magunk is gyártunk magunknak milliónyit… Hajlandóak vagyunk-e most elengedni az összes saját gyártmányú, Önmagunkkal szemben támasztott elvárásainkat? Én igen! Azon nyomban!

Annyiszor adtam már fel magam félelemből, csak azért, hogy ne ítéljenek meg, hogy elfogadjanak, hogy szeressenek… És működött? Nem. Igazából nem… Akkor most kíváncsian várom, mi történik, amikor merek Önmagam lenni…

És benne van a pakliban, hogy egyedül maradok. Tényleg tök egyedül. De most már ezt is hajlandó vagyok vállalni. Mert él bennem egy belső mély hit és bizonyosság érzés, hogy lesznek olyanok, akiknek így is jó leszek. “Elég leszek.” Akiknek nem kell megfelelnem, „túlteljesítenem” vagy félnem attól, hogy „alulteljesítek”. Akik szeretnek úgy, ahogy vagyok, annak, aki vagyok. Elvárások nélkül. Jónak is, rossznak is. Vagy talán ők már különbséget sem tesznek e két minőség között, mert a felszín mögé látnak. Mert az igazi szeretet nem ismeri az elvárásokat… Az igazi… A többi pedig csak csomagolópapír…

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Répási Éva says: (előzmény @Pongrácz Rita)

    Kedves Andrea! Én is csak köszönni tudom az írásod! Sok mindenre rávilágít a mostani élethelyzetemmel kapcsolatban! Nekem a legnagyobb tanulság az, hogy tehetek én bármit, lehetek akármilyen “jó”, ha valaki nem akar szeretni, úgy sem fog… Sajnos… Kicsit talán ezt a családtagoktól való “szeretet éhséget” és az “elfogadásukat” kellene átlépnem, mert sajnos, ha a lelkem is kiteszem, is belém fognak kötni, ha akarnak… Hát még egyszer köszönöm az írásod, talán erőt ad az állandó megfelelési kényszerem túllépésén!!!

  2. Ábrahám-Hörömpő Andrea says: (előzmény @Pongrácz Rita)

    Ne bántsd! Nem a doboz hibája! Csak ugorj ki belőle! 😉
    Puszi!

  3. Jó kis mellékhatás! 🙂 de vissza nem fordulnék már semmi pénzért. széttépem a dobozt! puszi

  4. Ábrahám-Hörömpő Andrea says: (előzmény @Pongrácz Rita)

    Drága Rita!

    Az Access mellékhatása is, hogy egyre inkább úgy látnak minket hogy kilógunk a dobozból. 🙂 Azt várják el hogy mivel kilógunk, vágjuk le kezünket-lábunkat, mert akkor majd de jó lesz nekünk hiszen beleférünk a dobozukba. Csak közben pedig megnyomorítjuk magunkat…
    Mi a normális a mai világban? Ki mondja meg? Ez is csak egy illúzió, aminek bedőlünk…

  5. Pongrácz Rita says:

    Andrea, nagyon köszönöm az írásod! Annyira jókor jött! Éppen egy vitázós családi telefonbeszélgetésben voltam, ahol az “te nem felelsz meg a normális döntéseket hozó emberek világában” és “úgy dönts, ahogy azt normálisan kellene+ véleménnyel “segít” a családtagom az utamon. És akkor megláttam a postot!!! Nagyon köszönöm Neked, hogy ilyen frappánsan összefoglaltad. Szívemből szólsz! Rita


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!