Nem szoktam meg, hogy ilyen mélységben tükröt tartsanak nekem. Hiszen oly sok ember számára én vagyok a tükörtartó. Sokáig nem mertem megmutatni magam, nehogy meglássák ki is vagyok valójában. Te mégis látsz. Az összes hibám, félelmem és falam ellenére… Mert talán egyedül csak Neked van szemed hozzá…
Nem csak látod és érzed a félelmeimet, fájdalmaimat, hiányaimat, sérüléseimet, de mindenkinél jobban vissza is tükrözöd őket. És ez sokáig annyira fájt… Hogy miért pont Tőled kapom azt, amit kapok? Oly sokáig nem láttam a színfalak és a látszat mögé, de mégis, mindennek ellenére, ha pillanatnyi felindultságomban haragos is voltam, soha nem tudtam igazából haragudni Rád… Sőt…
Felforgattál és felszínre hoztál mindent, amit a szőnyeg alá akartam söpörni, aminek ellenálltam. Amiről nem akartam tudomást venni, amit nem mertem megélni, megtenni, amit nem akartam választani, vagy amit még soha nem mertem megengedni magamnak. Nem csak ebben az életben, valószínűleg életek sorozatán keresztül. Most pedig nagy dózisban kaptam az Élettől a lehetőségeket, és Te tanítottál folyamatosan. Sokszor látszólag kegyetlenül, ami fájt. De eddig abba sosem gondoltam bele, hogy vajon Neked mennyire fájhatott…
Köszönöm, hogy tanítottál az elfogadásra és elengedésre… Tudom, hogy ez volt az egyik legfőbb dolog, amit most, ebben az életben meg kellett tanulnom… Elengedtelek egyszer, majd még egyszer, majd még egyszer és ki tudja hányszor… Emlékszem, amikor elengedtem a tested, és azt hittem, akkor látlak utoljára… Emlékszem, amikor elengedtem a lelked – abból a kötésből, amibe szorítottam. Oly sokszor elengedtelek már, és mégis mindig itt maradtál… Velem, a szívemben…
Köszönöm, hogy tanítottál a szeretetre, hogy mit jelent igazán szeretni… Emlékszem a videóra, amit életem egyik mélypontján küldtél… A szeretetről szólt. És akkor túl tudtam jutni a fájdalmon, ami a mélybe rántott, harag és félelem nélkül… Szeretettel. Az is az elengedésről szólt. Csak akkor mást és másképp kellett elengednem… És Te akkor is ott voltál mellettem…
Köszönöm, hogy tanítottál a feltétel nélküli szeretetre… Hogy nem a szavak és nem is a tettek számítanak… Hogy lássak a látszat mögé, az ítéletek és megítéltetések mögé, és merjem megnyitni magam és a szívem… Hogy merjek hallgatni a lelkem hangjára, ami Téged hívott és ami meghallotta a Te lelked suttogásait…
Köszönöm, hogy tanítottál a bizalomra, különösen arra, hogy bízzak jobban Önmagamban… A legváratlanabbul talán pont ez a felismerés ért… Hogy az irányításhoz való ragaszkodásom mögött a saját magamba vetett bizalom hiánya húzódik meg… Féltem teljesen lemondani az irányításról és teljesen átadni magam, mert azt hittem, akkor elveszek… Az irányítással próbáltam pótolni a bizalmat, és minden bizonytalanságom, ami látszólag feléd irányult, valójában a saját magamba vetett bizalmatlanságom volt csupán. Mindezt ráadásul oly régóta cipelem már magammal… Némasági fogadalmak közé zárva lelkemet és érzéseimet, ami eddig meggátolt abban, hogy hangot adjak az irántad való érzéseimnek is…
Köszönöm, hogy tanítottál a befogadásra… Olyan érzések befogadására, amiről eddig nem akartam tudomást venni. Talán meg is lettem volna nélküle, mert eddig is boldog voltam, de felébresztettél Csipkerózsika álmomból és ezzel megváltozott a világ… Ellenálltam, küzdöttem, próbáltam meggyőzni magam, de amikor mégis megadtam magam az érzésnek, életre keltem, és azt érzem, most élek csak igazán… Általad… Veled… Benned…
Köszönöm, hogy közelebb vezettél Önmagamhoz… Folyamatosan és intenzíven változtam… Talán most rám sem ismertél – vagy talán pont most ismertél fel igazán… A változás általad történt – bennem, és közben talán benned is – általam… Mert lelkünk valójában sosem szakadt el egymástól…
Az út sokszor volt nehéz és fájdalmas, de a gyógyuláshoz ki kellett söpörni mindent, amivel nem mertem korábban szembenézni. Felszínre hoztad lelkem legeldugottabb részeiből is azokat az elrejtett mozaik darabkákat, ami nélkül viszont nem lenne teljes a kép… A kép, amit látok és megélek Önmagamról.
Benned, mint tükörben most is magamat látom. Csak már sokkal fényesebben ragyogok, mint korábban. Bennem, mint tükörben most is magadat látod. És ezáltal már Te is sokkal fényesebben ragyogsz, mint korábban. És így együtt ragyogva, együtt szárnyalva, örömmel, boldogan és szeretettel várjuk a holnap csodáit…
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: