“Megértés… Oly sokszor meg akarjuk érteni az embereket, mert azt hisszük, a megértés nélkülözhetetlen az elfogadáshoz. Pedig valójában – ha nagyon őszinték vagyunk magunkhoz – a megértés mögött sokkal inkább rejlik annak a vágya, hogy irányítsuk a másikat.
Majd ha választ ad a miértekre, tudunk érvelni, pro vagy kontra, és ez hatással lesz a választásaira. A valódi, feltételek nélküli elfogadáshoz és szeretethez azonban nem szükséges mindez. A megértés ráadásul – azt tapasztaltam – az őszinte elfogadás megélése után, legtöbbször szinte önmagától megjelenik az életünkben.
Az ehhez szükséges belső munka azonban nem spórolható meg. Az elfogadásunk – bármennyire is szeretnénk – nem a másik okaitól és magyarázataitól függ. Az elfogadás egy belső, szubjektív megélés, ami a felelősség vállalásával, megengedésünk kiszélesítésével, nézőpontjainkhoz való ragaszkodásunk feladásával, valamint az irányításunk és az ítéleteink elengedésével születik meg bennünk.
Mások elfogadása és elismerése valójában nagyon könnyű, ha előbb képessé válunk saját magunkat elfogadni és elismerni. Saját magunk elfogadását és elismerését pedig ne a külvilágtól tegyük függővé, hanem – olykor másoknak köszönhetően, olykor másoktól függetlenül – bármikor meglelhetjük Önmagunkban.
Évekig várhatunk valaki elfogadására, de a valódi elfogadás bennünk születik meg. Évekig várhatunk valaki elismerésére, dicséretére és szeretetére, de ha magunkat képtelenek vagyunk elismerni, dicsérni és szeretni, a külvilágból megkapva is mardosni fog minket a hiány érzése.
A lélektársakkal való találkozások segítenek abban, hogy pillanatokra, percekre, órákra, napokra átéljük azt a teljességet, amire mindnyájan vágyunk. Valójában minden kapcsolatunkban és kapcsolódásunkban ezt a teljességet keressük, legtöbbször tudattalanul. Hiszen megtalált egyszer vagy többször egy érzés valakivel, és vágyjuk vissza. Amikor azonban ez a személy fizikailag nincs jelen az életünkben, érezzük az elkülönültséget, és életünk mélypontra is juthat.
A kérdés csak az, hogy ilyenkor mit választunk? Öntudatlanul rohanunk-e tovább mások után, hogy megadják mindazt számunkra, amire vágyunk, és ezzel számos függőséget teremtünk az életünkben? Esetleg a függőségeket elkerülve az egyedüllétet választjuk, amivel gyakran menekülünk mások és sokszor Önmagunk elől is? Vagy elkezdjük képességeinket kibontakoztatva, nagyszerűségünket elismerve megadni mindazt a szeretetet és elfogadást magunknak, amit másoktól várunk?
A másoktól való fizikai vagy érzelmi függőség kiszolgáltatottá tesz minket. A külvilág – akár mint környezet, akár mint társ, barát, család – csak hozzásegíthet a teljesség érzéshez, annak forrása valójában – még akkor is, ha azt hisszük, mások adják nekünk – saját belsőnkből fakad!
Ez a forrás pedig mindenkiben ott van, így benned is! Nem kell várni senkire, aki majd „beléd ülteti és bizonyossá tesz” ezzel kapcsolatban. A külvilág megerősít és hozzájárul a teljességhez, de megerősíteni csak azt tudja, amit te saját magadban már elismertél. Te teremtesz, más „csak” hozzáad az életedhez.
A boldogság receptje valójában nagyon egyszerű:
Megadni magunknak mindazt, amit másoktól várunk.
Idővel rájövünk, hogy a teljesség érzését bármikor előhívhatjuk magunkból, és így életünket már nem másoktól tesszük függővé. Ezt követően kevésbé leszünk kitéve a külvilág elvárásainak, ítéleteinek és manipulációinak; éberebbé válunk a saját életünkre, kapcsolatainkra és a világra is. És miután ezt meg tudjuk élni, hamarosan már egyre többet kapunk a külvilágtól is: elfogadást, szeretetet, törődést, kedvességet, örömet.
Mi az a nagyszerűség, amit másokban keresel, ami valójában ott van benned is, amit ha elismernél, megszűnne a függőséged másoktól? Nem kell, hogy ezt most tudd, de tedd fel magadnak mindennap ezt a kérdést, és bármi is bukkan fel, ismerd el a nagyszerűségedet!
Önmagunk teljességére ébredve ugyanis kapcsolataink is megváltoznak. Ilyenkor már nem azért vágyunk valakire, mert hiányozna bármi vagy bárki az életünkből. Nem azért, hogy más megadjon valamit, amit magunkban nem lelünk meg; nem azért, mert mi kicsik vagyunk és ő a nagy, aki nálunk biztos jobban tud mindent, és majd megoldja az életünket. Nem menekülésre vagy hiánypótlásra használjuk kapcsolatainkat, hanem arra, hogy az Önmagunkban megélt teljességgel, mint invitálással még nagyszerűbb életet teremtsünk mindnyájunk számára.
Egyszer csak megtalál egy pillanat, amikor érezzük, minden úgy jó, ahogy van, és habár rendben vagyunk magunkkal, boldogok vagyunk egyedül is, tudjuk, hogy sokkal, de sokkal többet teremthetünk másokkal együtt. Teljességünk fényével invitálunk másokat, hogy felfedezzük az együtt teremtés és az együtt létezés örömét.
Örömünk szétárad a világban, legszívesebben mindenkit táncra perdítenénk és magunkhoz ölelnénk, hiszen tapasztaljuk, hogy az élet viccesebb, játékosabb, könnyedebb együtt. Ez az energia pedig, ami ilyenkor mozgat, a lehető legnagyobb hozzájárulás saját magunk és mások életéhez is!
Merjünk hát együtt táncolni, és még akkor is, ha sokan nem értik vagy különcnek tartanak miatta, legyen életünk minden perce ajándék és felhívás egy varázslatos lélekkeringőre!”
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Részlet a kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemből. Megrendelheted itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: