Sokat írok a választások fontosságáról. Mit is jelent az, hogy választásokat hozunk? Az Élet most jól megmutatta számomra, mekkora különbség van a között, hogy kimondasz valamit, döntést hozol, illetve amikor megteszed a választásod következményeként az első lépéseket…... Tovább »
A kocka el van vetve – Merj kockáztatni!
Sokat írok a választások fontosságáról. Mit is jelent az, hogy választásokat hozunk? Az Élet most jól megmutatta számomra, mekkora különbség van a között, hogy kimondasz valamit, döntést hozol, illetve amikor megteszed a választásod következményeként az első lépéseket…... Tovább »
Sokszor csak azt látjuk, mi hiányzik az életünkből, azt nem ismerjük el, mi az, amire már régóta vágytunk és megjelent. A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt, most van. Úgy hívják, jelen. Amikor pedig a jelenben a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel…. 
Félelmek, bűntudat, szégyen – ezek forgatják a mókuskereket, amelyek a küzdelmeink láthatatlan harcát tekerik előre. Ezekről jobb esetben van tudomásunk, tehát már tudatos szinten léteznek, rosszabb esetben nincsenek, csak tudattalanul irányítják életünket. Mit lehet tenni, ha már belefáradtunk az Önmagunkkal való küzdelembe?... 
Hordozunk magunkkal történeteket, emlékeket, helyzeteket, személyeket, feladatokat, amelyekkel oly sokszor nem tudunk mit kezdeni. Az elmúlt hetek ezeknek a régóta tartó és minket már nem szolgáló érzéseknek, helyzeteknek az elengedéséről szóltak, hogy egy teljesen más minőségben újjászülethessünk.... 
Emlékszem erre a mondatra, ahogy a telefonban kimondtam a barátnőmnek. A higgadt, nyugodt válasz csak annyi volt erre: De hiszen én tudtam… Mire én: „Na ne mááár! De én nem!” És ezzel a mondattal elkezdődött valami, ami aztán felborított mindent, amit eddig biztosnak hittem magamról és az életemről…... 
Emlékszem, éveken keresztül gyűlöltem, amikor azt mondták nekem: „Aranyos vagy.” Aranyos voltam, persze, jó kislány voltam, mégsem „kellettem” senkinek… Bezártak vagy bezártam saját magam a jó kislány szerepbe, amiből mindig is kitörni vágytam. Talán ez is egy elvárás volt. Hogy jónak kell lennem. Én pedig jó voltam. Hogy szeressenek…... 
Nem szoktam meg, hogy ilyen mélységben tükröt tartsanak nekem. Hiszen oly sok ember számára én vagyok a tükörtartó. Sokáig nem mertem megmutatni magam, nehogy meglássák ki is vagyok valójában. Te mégis látsz. Az összes hibám, félelmem és falam ellenére… Mert talán egyedül csak Neked van szemed hozzá…... 
Kapcsolataink működésében segíthet, ha tudjuk, hogy egyetlen találkozás sem véletlen, de hogy a sorsszerű találkozás után hogy alakítjuk az életünket, az kizárólag tőlünk és a szabad akaratunktól függ. Sok zűrzavar él a lélektársi, és még több az ikerlélek kapcsolatokról, ezért most egy olvasói levél hatására erről írtam.... 
“Megértés… Oly sokszor meg akarjuk érteni az embereket, mert azt hisszük, a megértés nélkülözhetetlen az elfogadáshoz. Pedig valójában – ha nagyon őszinték vagyunk magunkhoz – a megértés mögött sokkal inkább rejlik annak a vágya, hogy irányítsuk a másikat.... 
Ki az, akit olyan nagy jelentőséggel ruházol fel az életedben, hogy azt mondod, őt nem vagyok hajlandó elveszíteni? Látod-e, hogy e mögött valójában az áll, hogy nélküle nem tudod elképzelni az életed, ki vagy szolgáltatva az ő cselekedeteinek, és ekkor még nem találtad meg a saját egyensúlyodat? Nézzük meg, mi történik, ha eljutsz odáig a… 
Azt tapasztalom, sokan úgy szeretnének belevágni egy párkapcsolatba, hogy még nincsenek magukkal rendben, hiányból működnek, amelynek betöltését valaki mástól várják. Amíg azonban ezek az automatizmusok élnek bennünk, addig az egyenlőségen alapuló kapcsolat helyett maximum függőséget teremthetünk.... 
Nőként vannak olyan ajtóink, amelyeket még saját magunk elől is jól elrejtünk úgy, hogy nem is tudunk a létezésükről. Ezek pedig zárva is maradnak mindaddig, amíg nem jön Valaki, aki kinyitja nekünk őket. És olykor elég az is, hogy csak résnyire, mint egy finom lágy szellő, és invitál minket beljebb, egyre beljebb, hogy felfedezzük Nőként… 
„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van, láthatatlan.” Szeretem ezt a Gárdonyi Géza idézetet már gimis korom óta. Mégis, mennyire csak egymás arcát látjuk, és milyen kevés esetben látjuk meg azt a láthatatlant, ami e mögött van. És még kevésbé merünk ránézni, amikor Önmagunkba nézünk. Félünk… 