Olvasni, írni és meditálni… Ebből a háromból kettő összejött. Az írás nem. Pedig azt hittem, most majd mindent leírok, amire az elmúlt hetekben nem volt időm… De nem ment. Elfogytak a szavaim, és nem akartam mást, csak lenni. Semmi nélkül, szavak nélkül… Csak voltam… Ami eddig nekem nehezen ment…
Összefolyik a jelen és a múlt, az álom és az ébredés, Te és én… Hullámvasút… Ismét… Felültem… Jött a fenn és jött a lenn… Félelem, fájdalom, elengedés, remegés, szívcsakra megnyílás, intenzitás, nyugalom, lebegés, béke… Mélységes béke és lebegés, olyan, ami csak ritkán eddig. Őrült tisztulás… Hiány nélküli teljesség, ahogy a teraszon állva hajamba kap a simogató szél… Nézem a madarakat a szemközti fákon, ahogy kergetik egymást. Nyugalom a külvilágban – nyugalom bennem. Azután ismét hullámvasút…
Mintha felgyorsult volna az idő… Nem, nincs is idő… Tapasztalom az idő relativitását. Ritkán nézem az órát, hiszen nincs is szükség rá. Nem kell rohanni sehová, csak az időtlenség van jelen, ami szabadságot ad. Mégis, mintha gyorsítva élném át a dolgokat… Ami másnak hónapok, vagy évek, nekem most néhány hét… Ami másnak több hét, nekem néhány nap… Tudom, hogy az én választásom, mégis ez az őrült intenzitás felőrli a testet…
Olvasás és nyugalom… Megértés… Úristen mennyi megértés… Ezt a könyvet rólam írták? Az utolsó oldalakat, az utolsó mondatokat, csak jön valami mély felismerés a múltról és pont kerül a mondat végére. Múlt héten elengedtem, ezen a héten megértettem. Kérlek, ha őrülten akarod a megértést, hidd el nekem, megérted, ha elengeded! Működik, mindig működik!
Majd újabb mondat, ami új fejezetet nyit… „Hiszel bennem annyira….??? Amikor majd őszintén le mered írni.” Nincs több kapaszkodó, elveszítem az összes korlátot. Csak az érzéseim, a belső hangom és az intuícióm marad. Zuhanok… Önmagamba… Új kapuk nyílnak… Felszabadulás… Alvás, rengeteg alvás… Szél… Kint tombol a viharos szél. Változó az időjárás, ahogy változik a lelkem is pillanatról pillanatra…
Mintha ezalatt a pár nap alatt élnék meg mindent… Jót és rosszat egyszerre, a skála minden spektrumát a legmélyebbtől a legmagasabbig. Bennem van minden, és én hol erre, hol arra lépdelek. Az egységhez meg kell szűnnie a kétségnek… Fel kell hogy oldódjon az ego, és amikor már azt hiszem, sikerült, visszaránt. Örülnöm kellene és én mégis megijedtem… Lehet-e túl nagy a boldogság? Később őrülten verem a fejem a falba… Nem vagyok normális… De ki mondta, hogy annak kell lennem?
Mintha álmodnék… Nem is velem történik ez az egész… Távolodom mindentől, ami ismert és megszokott… Nem vágyok másra csak a Csendre… De Te vagy a Csendem… És ahogy ezt most írom, ráébredek, hogy itt van a Csend bennem, mert Te és én Egyek vagyunk… Köszönök mindent… És ekkor… Felébredek…
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
