Amikor nem mozdulunk, az Élet megmozdít minket. Először csak finoman, majd egyre erőteljesebben, végül pedig úgy, hogy kétség sem fér hozzá, lépnünk kell. És ez egyben sokszor arról szól, hogy belépünk az ismeretlenbe, lemondva az irányításról és teljesen megadjuk magunkat az Égnek és a Sorsunknak…
Csak egy pillanat műve volt, és fogalmam nincs, hogy történt. Léptem le a villamosról, majd még egyet, és még egyet, hogy aztán egyik pillanatról a másikra kicsússzon a lábam alól a talaj. Éreztem, hogy nem tudok már semmit tenni, nem tudom sem megállítani, sem irányítani a folyamatot… A testem tehetetlenül zuhant a föld felé, a másodperc tört része alatt éreztem, ahogy szépen lassan megérkezem. Minden olyan lassan történt, szinte kockáról kockára láttam – éreztem az érkezésemet.
Feküdtem a földön és sajgott mindkét tenyerem, amivel próbáltam az esés fájdalmát enyhíteni, elég kevés sikerrel. Iszonyú fájdalom lett úrrá a kezemen és a lábamon egyaránt és mindez végre tényleg megállásra kényszerített. Fogalmam nem volt, mi és miért történhetett. Szavakat hallottam magam körül, segíthetnek-e, és habár alig jött ki egy hang is a torkomon, mert leginkább csak csillagokat láttam magam előtt, idővel ki tudtam mondani: Köszönöm, jól vagyok. Pontosabban… Jól leszek…
Mi ez? Cikázott a fejemben a kérdés. Oké, akkor nézzünk a felszín mögé – láttam magam kívülről. Tudtam, hogy nincsenek véletlenek. Életemben nem estem ekkorát. Csak egyetlen kérdést kellett feltennem magamnak… Vajon mi volt eddigi életem legnagyobb pofára esése, legnagyobb csalódása? Nem kellett sokáig gondolkodnom a válaszon…
A léptek lassan távolodtak és kiszakadt belőlem mélyről minden felgyülemlett feszültség, felszínre tört mindaz, amiről nem akartam tudomást venni. Feljött tudatos szintre a maradék ellenállásom, félelmem, bűntudatom, Önmagam hibáztatása, kétsége és frusztráltsága… És az a démon, akit évek óta kergetek és kerget, és nem hagyjuk egymást nyugodni. Meg akartam úszni ezt a beszélgetést, bár már egy héttel ezelőtt megmondták, hogy nem lehet…
A beszélgetést, aminek meg kellett volna történnie másfél évvel ezelőtt, de nem történt meg. Nem történhetett meg. Azóta cipelem magamban lelkének összetört darabjait, mert akkor Belém költözött, mert hagytam, mert megengedtem neki. De most már nem volt maradása. Most már itt az idő, hogy végleg kiköltözzön és abbahagyjuk a kergetőzést.
Habár sajgott a térdem, a rakpart esti fényeiben hazasétáltam. Hosszú volt az út… Hívtam, hogy beszélgessünk, hogy tovább tudjak lépni. Nem a démonnal, akivel kergetjük egymást, hanem a lelkével. A lelkével, akiről tudom, mindennél biztosabban, hogy egy csoda, amiben túlcsordul a szeretet – és ez a lélek tudom, hogy azt szeretné, hogy boldog legyek…
Megbocsátok Önmagamnak, hogy szabad és boldog lehessek, és megbocsátok Neked, hogy szabad és boldog lehess. Megbocsátok Önmagamnak azért, hogy oly sokáig hibáztattam magamat a döntéseimért, és megbocsátok Neked mindazért, amit tettél, és amit nem tettél meg.
Megbocsátok Önmagamnak, a kételkedésért, félelemért és zavarodottságért, mert nem értettem az életem – túl sok a hasonlóság, és látszólag úgy tűnt, utánozlak… Már listát írtam arról, miben közös az életünk, és mégis… Mintha ezernyi próbán kellett volna túljutnunk az Úton, és mindent, amiben Te elbuktál, én sikerrel veszek… Oly mélyre temettem emiatt a bűntudatomat, hogy teljesen megbénított… És közben pedig ha a dolgok mögé nézek, úgy tűnik, mintha Te akartad volna ellopni az életem… Mintha meg akartál volna előzni… a Sorsomat, az Életemet élni… Megtehetted volna, hiszen volt 10 év előnyöd.
Mintha bepillantást nyertél volna a Sorsom mérföldköveibe… És igen, erre rádöbbenve mélységes harag tört fel bennem… Harag ellened, ami idővel Önmagam ellen fordult. És aztán jön egy bevillanás: mi van, ha pont ez volt a szereped az életemben, és ez az én legfőbb próbám? Hallgatok-e a belső hangra vagy hadakozok veled, aki egykor oly fontos volt számomra? Tudni akarom és érteni, de ez nem erről szól… Úgyhogy most kiegyezem az Éggel, hogy feladom a megértés iránti vágyamat. Nem számít miért alakult így. Azt tudom, hogy a démon, akit kergetek, nem Te vagy! Azt tudom, ha boldog szeretnék lenni, fel kell hagyjak ezzel a kergetőzéssel, és ennek most van itt az ideje.
„Isten benned meg akar nekem bocsátani. Isten benned meg tud bocsátani nekem. Isten bennem meg akar neked bocsátani. Isten bennem meg tud bocsátani neked.” Elengedlek, hogy szabad legyél és szabad legyek, és tiszta szívből kívánom, hogy legyél boldog… Legyél nagyon boldog… És kérlek, Te is engedj el, hogy szabad legyél, és hogy én is szabad és boldog legyek…
Az út végére könnyűvé vált minden, ami eddig nehéz volt. Másnap még mélyre zuhanás jött, ellenállás, kétségek, és aztán a megadás…
Van az a pont, amikor már látszólag szinte minden mindegy, mégis ez a látszólagos feladás átfordul valamiféle evilágon túlról érkező Erő hatására egy teljes és feltételek nélküli, mélységes bizalmon alapuló megadássá: Amikor képessé válsz megadni magad a Sorsodnak, bekötött szemmel, akár még a szakadék szélén állva is – miközben az egyetlen dolog, amire hallgathatsz, az csak a saját belső hangod. Rettegsz, hogy hibázol, de valami ott bent azt mondja, nem hibázhatsz. Ebben az egyben bízhatsz – még akkor is, ha ez a halk hang csak olyan vékony, mint egy hajszál…
Aznap ketten beszéltek nekem szakadékról… És igen, a szakadékba le lehet zuhanni és szörnyet is lehet halni… És megtörténhet az a csoda is, hogy a Jóisten küld egy „kötelet”, amibe kapaszkodva kicsit távolabb kerülünk a zordabb részektől… De még az is megeshet, hogy azt választjuk, nekirugaszkodunk és meglátjuk mi lesz.
Ne érezd magad bolondnak, ha a belső hangod azt súgja ilyenkor: ugorj! Hisz tudjuk, hogy ott rejlenek mélyen szárnyaink, még akkor is, ha eddig csak ritkán használtuk őket. Most van itt az idő, hogy elkezdjük használni a szárnyainkat! Vagy egyszerűen csak zuhanni boldogan és hagyni, hogy valahol mélyen, ahol már senki nem lát… egyszer csak elkapjanak minket…
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: