Meglepő jelenségre világítottak rá nekem a napokban, amelyek sok párkapcsolati, kapcsolati konfliktust megmagyarázhatnak. Nagyon sok harag zúdul a férfiak ellen, ami össztársadalmi szinten is komoly férfigyűlöletet okoz. Tehetünk azért, hogy ez megváltozzon. Nőként és férfiként egyaránt.
– „Férfigyűlölet.
– Én? Ééééén? Te jól vagy? – Csúszott ki majdnem a számon, de aztán a nagy csodálkozás közepette csak az éééén-ezésig jutottam. – Egy ilyen könyv után, amit írtam?
– A kettőnek nincs köze egymáshoz, ez a tudatalattidban van, és nem ebből az életedből származik. De a tudatos és a tudattalan éned most eléggé egymásnak feszül.”
Nem jutottam szóhoz a szavaktól. Nagyjából így játszódott le a párbeszéd köztem és egy kedves Angyal között, akihez valahogy mindig életem fordulópontjain jutok el. Azt tudtam, hogy lehetnek csontvázak a szekrényben, de hogy ekkora? Főleg azért, mert úgy gondolom, különösen empatikus vagyok a férfiakkal. Ezt valószínű meg is érzik, mert meg mernek nyílni előttem.
Az elmúlt hónapokban kaptam férfiaktól olyan leveleket, melyek őszintén megleptek, és egyben le is borultam az előtt az alázat előtt, ahogy merik vállalni mindazt, ami a szívüket nyomja. Sokszor egy „ismeretlennek” könnyebb írni, mint a környezetben találni valakit, aki segít. És amikor valaki azt írja, hogy „ezt a kérdést eddig senkivel nem tudtam megbeszélni, és már teljesen szétfeszít”, akkor mindig elgondolkozom, hogy van itt még feladat a nemek közötti kommunikációban.
Leginkább egymást segíteni.
Nőként…
Hétvégi tanfolyam – teljesen más témában, és ismét ez a kérdés jön fel. Kíváncsi vagyok, ezért megkérdezem a Férfitől: „Mit tudunk nőként tenni azért, hogy a férfiaknak is könnyebb legyen? Hogy könnyebben tudjanak el- és befogadni, adni, megismerni minket?” Pillanatokig néma csend, majd a válasz megdöbbent: „Nagyon sok harag és düh zúdul a férfiak ellen… Csak egyszerűen ne haragudj rájuk.” Néma csendben csak nézek magam elé… Mivaaaan? Akkor hogy is állunk (mi nők) ezzel a kérdéssel?
Tényleg ennyire itt van ez a levegőben? Nem értjük egymást, de akarjuk-e egyáltalán? Teszünk-e érte, elismerjük-e magunkat és egyben a másikat is – vagy csak elvárunk, követelünk, utasítunk? Társadalmi- és szerepzavarok között nem látunk a színfalak mögé. Elmegyünk a felszín mellett, rohanva valami után, amit őrülten keresünk, pedig ami igazán számít, a lélek tisztasága, csak a mélységbe pillantva látható meg. Azt nem lehet rohanva felfedezni, idő, türelem, elfogadás, végtelen szeretet és kedvesség kell hozzá.
A jelen férfijai ugyanolyan törékenyek, mint a nők. A lélek semleges – ezt mindig elfelejtjük. Sok, eddig leginkább férfi életet tapasztalt lélek születik most nőként, és fordítva. Amit előző életeinkben kaptunk – biztos azt akarjuk tovább adni? Haragot, gyűlöletet? Számos férfi válik a nők frusztráltságának és ítéleteinek a céltáblájává. És persze fordítva is.
A nő nem építheti fel a férfi önbizalmát a nulláról, de sokat tehet azért, hogy ne nyomja le a sárga földbe. (És most nem idézném az olvasói levelet, de én szégyelltem magam nőként a feleség szavai miatt.) A nő nem húzhatja ki a gödörből a férfit akarata ellenére, de nyújthatja a kezét, amit a férfi elfogadva erőre kaphat. Nem mindig kell tenni valamit, van hogy egyszerűen csak azzal teszünk a legtöbbet, hogy „vagyunk”. Támogatóként és bízva abban, hogy a férfi képes megoldani a helyzetet. (Igen, ilyenkor az automata rendszertartozékot, amit a Jóisten belénk épített, a megmentő szándékot és szerepet ki kell kapcsolni. Akinek nem megy, gyakorolja – tudatosan.)
Férfiként…
De persze mint minden éremnek, ennek is két oldala van: Hogy áll a férfi gyűlölete Önmagával szemben? Az oly gyakran magukkal hordozott bűntudat, félelem, harag ha bent ragad, önmaga és a férfi ellen fordul. Pedig a harag van, hogy csak fájdalmat takar. Például a legtöbb férfi abban nőtt fel, nem szabad sírnia, mert az a gyengeség jele. Ugyan már! A sírás felvállalása még senkit nem gyengített meg – sőt. Mutatja a belső Erőt, a lélek érzékenységét és segít az elengedésben is.
A félelem és a harag mögött ráadásul legtöbbször el nem ismert képesség, potenciál és lehetőség rejlik, amelyek elismerésével a félelem és a harag is megszűnik.
A kedvesség nem kerül semmibe – legyünk bármilyen élethelyzetben. Férfiként vagy nőként kedvesek vagyunk-e Önmagunkkal? Ha igen, belső frusztráltságunkat nem fogjuk kivetíteni a társunkra. De ha nem tudunk magunkkal sem kedvesek lenni, agressziónk kitörni vágyik és arra borítjuk az asztalt, aki a legközelebb áll hozzánk. Pedig legtöbbször ő érdemli meg legkevésbé.
A téma tudom, kényes és érzékeny, és vékony a jég, amin elkezdtem táncolni ezzel az írással. Nem célom a feszültség generálás és a további agresszió szítása. Azon túl, hogy jómagam valószínűleg valami hatalmas karmát dolgozok most le, csak szeretnék rávilágítani az elfogadás fontosságára és arra, hogy az eddig bevált standard, ámbár nem igazán működő nézőpontok helyett választhatunk újakat is. Bármikor. Legyünk akár nők, akár férfiak.
PS.: Tudom, hogy sok férfi olvas. Akinek van kedve, őszintén várom a férfiak levelét, ha szeretnék megosztani velem, férfiként milyen nehézségekkel, problémákkal kell szembenézniük. Még az is lehet, hogy egyszer könyvet írok a kérdésről. 🙂 Email címem: dr.horompo@gmail.com
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Nem szoktam vitatkozni, a beszélgetés lehet előrevivő mindkét fél számára. 🙂
Az ilyenek semmit nem tudnak a valódi szeretetről, kár velük vitatkozni.
Kedves Pisti! Nem a homoszexualitás itt a “legnagyobb gond”… Van feladat, tanítani való és van mire rávilágítani a férfi-női megélésekben ezen túl. A valódi szeretet nem függ a szexuális orientáltságtól. Sokkal többet ártanak az ítéletek, ítélkezések, elvárások, manipulációk és egyéb játszmák amelyeket akár férfiként akár nőként egymással szemben alkalmazunk.
Kedves Andrea ezúton is köszönöm az érdekes bejegyzésedet én személy szerint nem ismerem a férfi gyűlöletet de az életben már sokszor tapasztaltam hogy igenis létezik sajnos mára már egyre kevesebb és egyre lehetetlenebb értelmes normális párkapcsolatokat létesíteni illetwe találni ami elszomorító mert a következő növekvő generáció számára sincs vizuális példakép a szeretetadás művészetéről férfi és nő között. A szülők menyire képesek a fiút megtanítani hogyan mkell szeretni egy lányt vagy a lányt arra hogyan kell szeretni egy fiút mindent egybevetve minden helyzetet kezelve mindent beleértve úgy igazán és őszintén. Hiszen ez hajthat új erővel embereket mindkét nemet egyaránt akár boldogabb életet biztosítva embernek és társnak, társadalomnak egyaránt. Már nagyon veszendővé vált a szeretet napjainkra nem csak azért mert túl gyors életet élek az emberek mire nincs idejük érzelgősködni de a fizetőezköz is öli az érzelmeket ami nem életfeltétele az emberiségnek csak azzá tettük. Valahol végülis a férfi elveszítette az egzisztenciát a nőkkel szemben mert egy vad és idegen kultúrát utánozva a homoszexualitásra ösztökél mindkét fél ami nem is a mi kultúránk mert az a menő a hagyományos az elavult túl retrós utánzatokká váltunk amiről semmit nem tudunk csak divattá vált. Lehet hogy a férfi már nem is kell, két nő megházasodik elfogadott a melegházasság és a spermabankban beoltatják magukat szép boldog családként felnevelik azokat míg interneten akár tizenkétezres órabérért dolgozhatnak a hölgyek na jó még talán rabszolgájuk lehetünk. Hát kedves Andrea remélem nem így lesz hogy teljesen leutánozzuk Amerikát hiszen az idelátogató túrista sem unott arcal akkar továbbállni innét mert Amerika kettőbe jött a túrista egy szép és érdekes kultúrát szeretne itt látni ami Magyar és reméletőleg nem veszik feledésbe. Üdvözlettel Pisti.