Vannak olyan csodás mesterek, akik nagy titkok tudói. Biegelbauer Pál is közéjük tartozott. Az ő egyik előadása alapján nemrég kiadott A Fény Könyve tömény esszenciája olyan isteni igazságoknak, melyek kézen fognak és elvezetnek minket Önmagunkhoz, a szeretet valódi megéléséhez és másoknak való átadásához. Az alábbi részleteket A Fény Könyvében olvashatjátok tőle, szeretettel ajánlom mindenkinek.
„Szeretni annyi, mint falak nélkül lenni. Amíg a fal van, nem tudom a kezemet nyújtani a másiknak. Amíg a fal van, még arra sem vagyok képes, mint az a falevél, vagy a napsütés, vagy az az óra, vagy ez a mikrofon, hogy odaadottá váljak a másiknak. Ott a fal. Még vanni sem tudok igazán.
Vanni, létezni annyit jelent, mint odaadottá lenni. És ehhez le kell bontani a falat.
Miből épül ez a fal? Az elvárások tégláiból.
Hogy lehet lebontani? Úgy, hogy nem várok tőled semmit! Elfogadlak téged annak, aki vagy, és olyannak, amilyen vagy.
Igen ám, de ha nincs fal, akkor megszűnt a másik megváltoztatására irányuló erő. És nincs erő, s ha nincs erő, akkor meg gyenge vagyok. Nincs fal, védtelen vagyok. Nincs fal, kiszolgáltatott vagyok. De aki már szeretett valaha életében, az tudja, hogy aki szeret, az védtelen, kiszolgáltatott és gyenge.
A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, a szeretet ellentéte a félelem. A gyűlölet a kedvelésnek az ellentéte. …
A szeretet az én belső, szabad döntésemből ered, hogy elfogadlak téged annak, aki vagy és olyannak, amilyen. És a tied vagyok, odaadott vagyok neked.” …
„Létezésem egyirányú utca, mely belőlem indul ki, és tart a másik felé.
A szabad létező még létezni is szabad döntése révén létezik. A szabad létező tud birtokviszonyt. És csak egyetlen valóságos birtokviszony létesíthető, és ez így hangzik, hogy: Én a tied vagyok.
Az kimondhatatlan, hogy te az enyém vagy. Azt már őneki kell kimondani… Nem kell! Szabadon döntve, ha kimondja, hogy én a tied vagyok, akkor és addig az enyém. Azáltal, hogy ő odaadta magát. A létezés kisajátíthatatlan.” ….
„Szeretni annyit jelent, mint elfogadni a másikat olyannak, amilyen, és annak, aki, és kimondani tudni azt, hogy a tied vagyok.
Az elvárások fala, az egy nagyon biztos elválasztó, az tényleg megóv engem minden ellenem irányuló úgymond „rossztól”. De annyira jó ez a fal, hogy azt is megakadályozza, hogy a másik szeretete eljusson hozzám.
Ha majd egyszer… Vagy azért, mert már nem bírjuk ezt az iszonyatos magányt a falak mögött, vagy valami csoda révén túl tudunk lépni ezen a falon, le tudjuk rombolni azáltal, hogy kimondjuk, hogy elfogadlak téged annak, aki vagy, és olyannak, amilyen… Majd akkor rádöbbenünk arra, hogy szeretve vagyunk.
Addig, amíg bennem az mozog, hogy „szeretném, ha szeretnének”, egyet biztos tudok, hogy én még nem szeretek.
Mert ha majd szeretni fogok, akkor rá fogok döbbenni, hogy szeretve vagyok. Méghozzá az idők kezdete óta. Szeretve vagyok. És a szeretet egyetlenegy mértékegységével, a végtelennel.
Amit mi Fényadásnak nevezünk, az nem ez a részben korpuszkuláris, részben hullámtermészetű és mindmáig definiálatlan fizikai valóság, amit fénynek nevezünk. Másról van szó. Itt arról a Fényről van szó, amelyet mindannyian ott hordunk a szívünk mélyén. Ez a Fény, akik vagyunk. És Fényt adni annyit jelent, mint magamat odaadni. Nem a testemet, nem a szellemi mivoltomat, magamat.”
„Fényt adni annyit jelent, mint úgy tekinteni a másikra, amilyen ő valójában.”
„Én ezáltal vagyok, ezáltal teljesedem ki, hogy odaadottá válok a másik ember számára. Az odaadottságomban. Én nem attól teljesedem ki, hogy a másik viszont adja önmagát, vagy sem. Az ő viszont-odaadottságában ő teljesedik ki. De a viszont-odaadottságban egy csoda történik… Két ember, az kettő. De ha az a két ember kölcsönösen odaadott, az már nem kettő, hanem három.” ….
„Két ember kölcsönös odaadottságában felbukkan a létezés értelme és végcélja, az Egy-ség. Ott Egység van. Ezért az egységért a szabad létező, azon túl, hogy odaadottá válik a másiknak, semmit sem tehet. Én csak azt tehetem, hogy én odaadott vagyok neked. Én a tied vagyok. Más néven úgy lehet mondani, hogy szeretlek. Semmi többet. Mert ott ragyog a másik szabadsága. A másik döntése szent. A nem-je is szent és az igen-je is szent.” ….
„A szeretet gyönyörűsége, hogy benne mindig kiszolgáltatott az, aki szeret. S ez alól Isten sem kivétel. Ő ott áll a mi szabadságunk ajtaja előtt. Ahogy mi is. Mi ha akarjuk, ha nem, mindannyian az Isten életét éljük. És a mi ajtónk előtt is ott áll minden ember, aki szeret minket. És vagy kinyitom az ajtót, vagy zárva tartom.”
Korábbi könyvajánlómat Biegelbauer Pál – Ki vagyok én? című könyvéről elolvashatod itt: Ki vagyok én?
Ha szeretnél saját példányt, a könyvet megrendelheted itt: A Fény Könyve könyvrendelés
Biegelbauer Pál könyvei a Facebookon itt érhetők el: Biegelbauer Pál – Fénnyel szőtt könyvek
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: