Ma ez a „Millió dolláros kérdés” érkezett hozzám, ami úgy gondolom többekben felmerülhetett már, és nem feltétlenül csak azokban, akik A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet olvasták. A tuti választ én sem tudom, de néhány nézőponttal talán hozzájárulhatok a kérdés megválaszolásához.
Kedves Andrea!
A Facebookon osztott meg egy ismerősöm a könyvéből egy kis részletet, ami a szívemig hatolt. Viszont egy kérdést feltehetek azzal kapcsolatban, hogy akivel találkoznunk kell, azzal fogunk is?! Honnan tudom, hogy a másik személy lelke is ugyanazt érzi, amit én érzek?
Megismertem valakit, akivel már az első perctől kezdve olyan volt, mintha 1000 éve ismernénk egymást, nem volt semmilyen feszültség közöttünk, állandóan nevettünk, olyanok voltunk mint két tizenéves. És bár én lélekben úgy érzem, hogy összetartozunk, nem tudom, hogy ő így érez-e, mert amikor a komoly kapcsolatról kérdezem, akkor ő nem válaszol, vagy terel. Hiába az eszem azt súgja, hogy biztos csak egy vagyok neki a sok közül, és felejtsem el, már így is eleget sírtam miatta, és csak hülyének néz, de a szívemmel nem tudok rá haragudni, és minden percben várom, hogy keressen. De honnan tudom, hogy ő gondol-e rám, hogy én jelentek-e neki valamit, hogy ő is úgy érez-e mint én? És ő nem fél, hogy engem elveszít? Mert én nagyon félek ettől, hogy nem látom többé, és úgy kell élnem tovább, hogy nem fogok tudni róla semmit.
A rövid és egyszerű válasz a kérdésre persze az lenne: onnan tudod, hogy ugyanazt érzi, hogy elmondja. 🙂 Egyébként sehonnan. Amíg ez nem történik meg, addig semmit nem tudhatunk biztosra, csak érzéseink, érzékeléseink lehetnek. De nézzük meg ezt kicsit mélyebben.
Az érzés és az érzés elismerése
Az én nézőpontom szerint – ami korántsem tekinthető valami abszolút igazságnak, csupán az eddig általam olvasott és megélt élményeimen alapul – akivel találkoznunk “kell”, azzal találkozni fogunk… Ezek a találkozások elindítanak valamit, hatnak ránk, tanítanak valamire. Előtört belőlem az analitikus énem és a kérdésre adott választ talán így tudnám egyszerűen felvázolni:
- Én érzem – Ő nem érzi
- Ő érzi – Én nem érzem
- Én érzem – Ő is érzi
A. Én elismerem – Ő nem
B. Ő elismeri – Én nem
C. Egyikőnk sem ismeri el
D. Mindketten elismerjük
Maga az érzés megléte és elismerése nem ugyanaz, ezért érdemes a kettőt elkülöníteni egymástól a tisztánlátás kedvéért. Előfordulhat, hogy én érzek – vagy érezni vélek – valamit, de a másik fél nem. Én ezt évekig játszottam még gimnazista, egyetemista koromban, és így utólag visszagondolva ezek az érzések talán csak kivetítések voltak, mert összehasonlítva a későbbi „nagy találkozásokkal járó érzésekkel”, nyomukba sem érnek.
Az is lehet, hogy más érez valamit irántunk, amit viszont mi nem érzünk. Ilyenkor érdemes egyértelműen kommunikálni, hogy bennünk nincsenek ilyen érzések, hogy a másikat ne tartsuk feleslegesen tévhitekben és reményekben.
Ha az érzések terén nincs közös nevező, az idővel ahhoz vezet, hogy érdemes feladni a fejünkben lévő képet, elvárást, kivetítést, hiszen ilyenkor nem valószínű, hogy lehet közös út – vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy ilyenkor az „érző fél” gondolja.
Ha én is érzem, ő is érzi, és ezt mindketten elismerjük, az egy egyszerű forgatókönyv. Ez történik, amikor mindkét fél készen áll a kapcsolatra – ilyenkor a tanítások sokszor majd magában a kapcsolatban jutnak felszínre.
Az „izgalmas és bonyodalmas” helyzetek akkor állnak elő, amikor mindkét fél érez valamit, csak az egyik ezt elismeri, a másik viszont nem, vagy extrém esetben egyik fél sem ismeri el.
Te felismered, ő nem biztos… Te mered vállalni az érzéseidet, ő nem biztos… Te olyat érzel, mint eddig soha, ő nem biztos… Ez függ attól, ki mit hoz magával részben ebből az életéből, részben előző életeiből egyéni szinten, valamint egymás vonatkozásában milyen karmikus megéléseitek, kapcsolataitok vannak. Az előző életes fogadalmakról, eskükről, ígéretekről, amit akár a másiknak fogadtál, akár Önmagadnak tettél vele kapcsolatban, már ne is beszéljünk.
Mire tanítjátok egymást?
Általában aki az átlagosnál nagyobb, különlegesebb hatással van ránk, ő nem véletlenül érkezik az életünkbe. De ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy (pár)kapcsolat lesz belőle, azt végleg nem, hogy akkor örökre szól, amit sokan – főleg mi nők – hinni szeretnénk.
A tanítás része a lényeg. Lehet, hogy elfogadásra tanít, lehet, hogy a feltétel nélküli szeretetre, lehet, hogy arra, hogy leküzd a félelmeidet, bűntudatodat, túljuss az elvárásokon, ítélkezésen és merd vállalni Önmagad. De az is lehet, hogy Te tanítod elfogadásra, feltétel nélküli szeretetre, vagy arra, hogy leküzdje a félelmét és a bűntudatát, túljusson az elvárásokon és az ítéleteken és merje vállalni Önmagát… És a legtöbbször persze a kettő egyszerre történik.
Hogy Te és Ő mikor „tanulja meg” a leckét, amivel egymást tanítjátok, időben eltérhet egymástól. Lehet, hogy te már megtanultál valamit, és lépnél, de ő még nem. És hogy mi a megfelelő, alkalmas pillanat arra, hogy ismét találkozzatok, az sokszor nem egyértelmű.
A szálak gyakran összekuszálódhatnak és időbe telhet kibogozni őket. Ha félsz attól, hogy elveszíted, az például egy olyan helyzet, ami taníthat téged arra, hogy megtanulj félelem nélkül élni. Erről a kérdésről már írtam korábban, a Félek, egyszer elveszítem című írásomban.
Az összetartozás nem csak úgy mutatkozhat meg, hogy egy pár lesztek. Mi nők hajlamosak vagyunk sokszor többet belelátni egy érzésbe, egy kapcsolatba, de sokszor az érzékeléseink is jobbak, és mi érzékelünk valamit, amit a férfi nem mer/akar még magának sem – nemhogy a másiknak – bevallani, elismerni. Ilyenkor nőként képesek vagyunk teljesen szétagyalni magunkat, hogy mi történhetett, forgatókönyveket, összeesküvés elméleteket gyártunk, és nem hiszünk az érzékelésünknek, mert nem kapunk megerősítést vele kapcsolatban.
A kulcs: az elfogadás
Ez egy ördögi körbe vezet minket, amiből elég nehéz a kiszállás. Akár mi vagyunk ellenállásban, akár a másik fél, az beakasztja az egész helyzetet. Ami ellen küzdünk, ami elől menekülünk, azt erősítjük – ahogy arról az Ami elől menekülsz, a felé tartasz című cikkemben írtam. Tehát például a másik fél küzd az érzései ellen, vagy pont jelentéktelenné próbálja tenni, te pedig ezt érzékeled és ez téged is megakaszt.
Ebben lehet a kulcs az elfogadás – az elfogadása annak a helyzetnek, hogy oké, az is rendben van, ha része lesz az életemnek, és az is, ha nem. Ha ez az érzés nem is születik meg rögtön bennünk (általában nem szokott), érdemes minden nap tudatosan foglalkozni ezzel, és az újabb összeesküvés elmélet és jövőkép gyártás helyett erre az elfogadásra fókuszálni. Ha benned megszületik ez az elfogadás, azt érzékeli a másik fél is – hiszen kölcsönösen hattok egymásra – így idővel a helyzet könnyebben megoldódhat.
Az elfogadás hiánya mögött legtöbbször a túlzott akarás, a kontroll, az irányítás vágya áll fenn, és mindezek ahhoz vezetnek, hogy csak egyetlen általunk vágyott helyzetet fogadunk el lehetségesnek és jónak. Közben lehet, hogy millió másik is létezik, de az akkor nem tud a fókuszunkba kerülni, mert a tudatunk beszűkül.
Az elfogadás őszinte megélésével kicsit átadjuk az irányítást az Életnek/Sorsnak, és sokszor csak pont ennyire van szükség, hogy mindaz a helyzet, ami hetekig vagy hónapokig nem mozdult, egy csapásra, szinte “magától” megoldódjon. Az elfogadás egy szubjektív, belső megélés és soha nem függ a másiktól – bármennyire is szeretnénk ezt hinni.
Az elfogadás megszületésével, az elengedéssel történnek a “csodák”. Higgyünk abban, hogy az Univerzum sokszor nálunk sokkal jobb forgatókönyvíró és rendező!
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha tetszett ez az írásom és mélyebben is érdekel a kérdés, szeretettel ajánlom a kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: