Levél mindazoknak, akiket szeretek és akik szeretnek

Kedves Szeretteim!

Mostanában talán másképp viselkedem mint eddig, talán furcsa vagyok és nem értetek, azt mondjátok megváltoztam. És igen, ez így is van, mert az eddigi évektől eltérően már végre nem félek a változástól. Sem attól, hogy én változzak, sem pedig attól, hogy az életem változzon. Az esetleges konfliktusok, amelyeket most észleltek, abból fakadnak, hogy él egy kép a fejetekben arról, ki vagyok én, és most már nem férek bele ebbe a képbe.

Azt hiszitek ismertek, de ez csak illúzió, még saját magamat sem ismerem igazán. Voltam valaki tegnap, ma pedig már egy teljesen más ember vagyok. Hogy ki ez az én, aki bennem nap mint nap megszületik, az sokszor még előttem is rejtély, de kíváncsian és örömmel fordulok felé minden nap.

Igen, másképp működök már, mint eddig. Korábban bezártam magam a bűntudatom, a félelmeim, a megfelelési kényszerek, a lehetetlenek, az ítélkezések, az elvárások, a szükség, az irányítás, a kontroll börtönébe, ahol nem találtam a helyem és amiben nem is tudtam kibontakozni igazán. Önmagamat keresve ráleltem a saját börtönöm kulcsára, kinyitottam az ajtóimat és rájöttem, hogy a világ teljesen más, mint én azt korábban hittem róla. Amíg a falak mögül veszélyesnek és félelmetesnek tűnt, ahol mindig van valami nehézség, amit meg kell oldanom, addig most már a lehetőségekről, a szabadságról és a valódi teremtésről szól számomra. Éppen ezért azok a szabályok, amelyek korábban érvényesek voltak az életemre, már béklyóként fognak vissza.

Vergődök már az elvárások, az irányítás, az ítélkezés, a befolyásolás szűk keretei között, amiket mint csapdákat a szabadságom korlátozásaként élek meg. Tudom, hogy jót akartok, de csak én tudhatom, hogy mi a jó nekem valójában. Azt hiszitek, rossz az út, amit választottam, és lehet, hogy a ti nézőpontotokból ez rossz, én viszont azt érzem, most kezdtem el élni igazán. És igen, ez a két világ, a ti világotok – amilyen az enyém is volt régen – és az új világom között óriási lehet a különbség. Ezért sokszor még az én reakcióim is intenzívebbek, ösztönösek, de mégis minden pillanatban Önmagamból fakadnak.

Igen, már nem fojtok el annyi mindent. Annyi elfojtott energia szabadult fel bennem mostanában, és már nem akarom az utánpótlást biztosítani hozzá. Hagyom megtörténni ami jön és könnyedén elengedem. Nem ragaszt be sem a jó, sem a rossz, már felhagytam azzal, hogy akár magamat, akár az életem pillanatait ilyenformán minősítsem. Ez viszont azzal jár, hogy kilógok a képkeretből, és ha bele akartok gyömöszölni, akkor vagy a karomat, vagy a lábamat kell levágnotok.

Ne higgyetek csak jónak és ne higgyetek csak rossznak. Színes minták szövevényes szőttese vagyok, aki végre kitört a fekete-fehér minőségek közül. A világra ráeszmélve felfedeztem, hogy sokkal, de sokkal több szín létezik, mint azt korábban gondoltam volna, és valójában minden szín ott rejlik bennem. Egyik szín sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, csak más.

Mert valójában minden vagyok és mindennek az ellenkezője is. Én vagyok a jó és a rossz, a szép és a csúf, a kedves és a haragos, a törődő, a féltő, mégis a szabad akaratot és a választást tiszteletben tartó. Én vagyok a tűz és a víz, az ég és a föld, a szél és a szikla, a játék és a szabály, a hideg és a meleg, a gyermek és a szülő, a szűz és a szerető, az állandóság és a változás, minden, minden, minden vagyok. És egyik pillanatban sem akarok más lenni, mint ami akkor, abban a pillanatban vagyok. Változok, de nem miattatok.

És amikor olyan vagyok, amilyennek nem szívesen láttok, tudjátok, hogy az nem feltétlenül rólatok szól. Ne várjátok el, milyennek kellene lennem. Ne vegyétek magatokra a félelmeimet, a bűntudatomat, a haragomat, az irányításomat és az ítéleteimet – még akkor sem, amikor megjelennek bennem, mert tudjátok, sok év telt el a falak mögött és a berögzült minták olykor- olykor még mindig visszatérnek.

Csak engedjétek meg nekem, hogy bármi legyek. Ugyanúgy, ahogy én is megengedem nektek, hogy ti is bár(milyene)k legyetek.

Ugyanis érzékelek, sokkal több dolgot veletek kapcsolatban, mint azt gondoljátok, csak ez nem jut el hozzátok. Mert figyelek arra, hogy ezek az érzékelések ne csapjanak át ítélkezésbe: már nem akarom megmondani mit, mikor, kivel, kivel ne és hogyan kellene csinálnotok. Még akkor sem, ha teljesen egyértelmű számomra, hogy a helyzetetekre mi jelentené a megoldást. Látom, mi mozgat és miért titeket, hogy hová vezet mindez és hogy miért tart ott az életetek ahol tart. Ennek ellenére néha megszólalok, és nem mindig úgy, ahogy kellene. Nem vagyok tökéletes, de talán pont a tökéletlenségemben rejlik a tökéletességem. Mindnyájan a magunk módján vagyunk tökéletesek.

Legtöbbször tiszteletben tartom, hogy a ti életetek, a ti választásotok. Én csak ugyanezt kérem tőletek is. Legyetek a csend és a hang a csendben; a kéz, ami egyszerre ad és kész a befogadásra is; legyetek a kérdés és a válasz. Legyetek a levegő, ami nélkül nem tudok élni, de ami nélkül szabadon szárnyalni sem tudnék…

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.