Áldás vagy átok?

Sokszor beszélgettem veled erről. Akkor még áldásnak hittem, hiszen csodáltalak és felnéztem rád, és annyira akartam azt, amit te tudsz. Közeleg a születésnapod és ismét belemásztál a fejembe. Talán valamilyen változást érzékelek, vagy kezdem tudni, min mehettél keresztül. Vagy csak képessé váltam arra, hogy a dolgokat ne csak feketének és fehérnek lássam…

Áldás vagy átok a képesség látni, érzékelni másokat, helyzeteket, lehetőségeket, a jövőt?

Áldás vagy átok látni és érzékelni az igazságot és a hazugságot? Tudni mikor hazudnak, ferdítenek mások nekem, vagy Önmaguknak? Tudni, mi mozgatja őket és merre jutnak, ha nem változtatnak az irányon.

Áldás vagy átok, hogy nem tudom, nem akarom feladni Önmagam? Rövid ideig ment, öntudatlanul, beleveszve valami óriási energiahullámba, amit Te hoztál az életembe, és ami végül kiköpött a partra, mert nem voltam az életedbe való. Nem voltam kompatibilis a hazugságaiddal, amivel Önmagad áltattad.

Tudtam, hogy az idő eldönti, és habár majd meghaltam a fájdalomban, képes voltam feladni annak a fontosságát, hogy bizonygassam a világnak, nekem van igazam. Szembe mentem mindenkivel, alig telt el másfél év, most pedig mindenki megindult felém…

Áldás vagy átok látni a láthatatlant, érezni és közben vérezni – egészen az öntudatlanságig, amiben lekerült rólam sok csillogónak és értéknek vélt álarc és szerep.

Áldás vagy átok megmutatni magam, a lelkem, a valóságom a világnak?

Áldás vagy átok megszólítva lenni és vállalni a Sorsot, megélni a rajtam keresztül gázoló és intenzív mélységekbe rántó energiát, ami olykor kifordít Önmagamból, így víve közelebb mégis ahhoz az énemhez, aminek a közelébe se mertem korábban menni.

Áldás vagy átok időtlenségnek lenni az időben, porszemnek lenni a térben, elveszni a semmiben és közben berobbanni a lehetőségek világába, Önmagamba, a vágyaimba, a jövőmbe, ami egy szempillantás alatt a jelenemmé vált?

Áldás vagy átok nélküled élni – mégis veled – amikor korábban azt hittem, mindez örökké tart?

Áldás vagy átok ráeszmélni a valóságra?

Áldás vagy átok egyedül lenni, mégis összekapcsolódva másokkal – olykor csak láthatatlanul, olykor pedig teljesen egyértelműen?

Áldás vagy átok, hogy jobban látlak, mint ahogy Te rá mersz látni Önmagadra? És igen, tudom, hogy ez olykor rémisztő, megijedsz és rohannál… Elrohantál, elcsomagolva az összes ígéretedet, kipenderítve engem az ajtón, és úgy tűnik, mintha vissza se néznél, nem érdekelne a Sorsom, az, hogy a némaságoddal megölsz és egyben meg is erősítesz. És vállalom, elfogadom, még akkor is, ha fáj, ha sokszor visszacsinálnám, de a szívem mélyén tudom, mindez így volt jó, mert akkor sem tudom megtagadni Önmagamat! Most sem! Miattad sem!

Talán pont ez a legnagyobb próbám, és az Élet direkt a legnehezebb pillanatokban, a hozzám legközelebb álló személyekkel tesz próbára, hogy bizonyítsam: lemondok-e Önmagamról értetek, vagy vállalom, ha kell, egyedül is? És igen, vállalom, de nem, nem akarom egyedül! Nem akarom egyedül, de még kevésbé akarom Önmagam feladásával! Talán látszólag szembe mentem veletek, de higgyétek el, értetek volt és talán lesz egy pont, amikor majd ti is megindultok felém.

És amikor feltörni készül bennem is a lelkiismeret furdalásba ágyazott bűntudat, elhessegetem, de az is lehet, hogy csak önigazolásként próbálom jóvátenni „bűneimet”. Mégis hiszem, talán pont ez kellett, hogy kibillentsen titeket a holtpontról. Ami előbb vagy utóbb eldönti: előre vagy hátra, jobbra vagy balra, élet vagy halál, áldás vagy átok?

Talán egyszer mindezt majd Ti is így látjátok, és beszélgetünk még arról, vajon áldás vagy átok volt számotokra, amit megéltetek, amit megjártatok – nélkülem és mégis velem? És akkor talán feloldoztok, vagy az Élet feloldoz majd ebből a csiki-csuki játékból, amibe zártuk magunkat, hogy vajon áldás vagy átok…

Én most kilépek a körforgásból, elengedem a félelmeimet, a bűntudatomat, a megmentési vágyamat, irányításomat és kontrollomat, feladom a válaszok keresését, mert elfogadom, hogy ami egyik pillanatban áldás, az másik pillanatban átok, ahogy fény és árnyék ugyanannak az éremnek a két oldala, és hogy valójában kéz a kézben, együtt járnak…

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.