Tele vagyunk elvárásokkal, kikövetkeztetésekkel arról, hogy az életünknek hogyan kell(ene) alakulnia. Megszoktuk a nehézségeket, ezért van, hogy nem is hiszünk a szemünknek, amikor valami „túl könnyedén” összejön. Hajlandóak vagyunk-e elismerni, hogy ilyenkor ezt is mi teremtjük, ezért ne értéktelenítsük el, hanem merjük befogadni az Élet váratlan ajándékait is!
A nehézség mint erény?
Az egyik legnagyobb hazugság, amit megpróbál a világ elhitetni velünk az az, hogy az életnek nehéznek kell lennie, hogy meg kell szenvednünk a fejlődésért, az anyagi bőségért és olykor még az egészségért is. Nem mondom azt az idillikus rózsaszín szemüveget felvéve, hogy nincsenek nehézségek a világban, csak kérlek légy éber arra, hogy a nehézség nem mindig valami kötelezően neked járó rossz, amit megérdemelsz, mert “rossz voltál”. Ha ezt elhiszed, hetekig, hónapokig vagy akár évekig is a bűntudat ördögi körében ragadhatsz. Hogy erre igazán éber legyek, nekem is az Élet segített.
Néhány héttel ezelőtt kaptam egy emailt egy egyesülettől, hogy a könyvem kapcsán fizetni akarnak nekem reprográfiai jogdíjat. Habár jogász vagyok, nem tudtam, hogy ilyen van – legalábbis a könyvek vonatkozásában. Első reakcióm a totális megdöbbenés volt, hiszen végülis hányszor kap az ember lánya emailt egy ismeretlentől, aki „csak úgy” fizetni akar nekünk?
Épp akkor jelent meg A találkozás, ami elrendeltetett új könyv, így kevés időm volt, ezért az emailt tovább is küldtem a férjemnek, ugyan nézzen már utána, hogy ez az egyesület egyáltalán létezik-e, mert ilyen biztos nincs, ez átverés. Hát így utólag visszagondolva, nem túl optimista ez a második reakció se, nemigaz? A férjem megnézte, hogy tényleg működik az egyesület, és nem átverés az egész. Hát mondom, szuper, ha ez tényleg valódi dolog, akkor a lehető legjobbkor jött.
Én azonban még akkor is annyira el voltam foglalva a rám zúduló feladatokkal, hogy teljesen kiment a fejemből a levél. Jelentéktelenné tettem és elértéktelenítettem – ez volt a harmadik reakcióm. Pedig közben rágtam a tíz körmömet, hogy ki kell fizetni a nyomdát, a tördelőt, ezt-azt, amazt és “kell a pénz”. Az Univerzum meg szerintem csak röhögött a markába, hogy: „Nesze, küldöm én a pénzt, te viszont észre sem veszed! Tessék, itt van egy karnyújtásnyira, de ha te meg akarsz szakadni bele, hát szíved joga – én türelmes vagyok.”
Kb. két és fél hét kellett, hogy utolérjem magam, sok munka, kevés alvás, fáradtság, de hát ugye úgy voltam vele, jól megdolgoztam kemény munkával a sikerért. Kifizettem a nyomdát, a tördelőt és még az ezt-azt is, szuper. Erre ma ismét megtalált egy email ugyanattól az egyesülettől: Csak azért küldjük a levelünket, hogy ha netán nem kapta volna meg korábban… és ha már elküldte az adatokat elnézést, csak hát szólnánk még egyszer, hogy fizetni szeretnénk Önnek…
Hát mondom basszus, én nem lehetek ilyen hülye, hogy nem küldtem vissza a papírt! Visszanézem az emaileket és tényleg nem. Leakadtam ott, hogy utánajártam, tényleg van ilyen és kész… Hát mondom, köszi, köszi tényleg, már majdnem ők kérnek tőlem elnézést, hogy fizetni szeretnének nekem… És én nem lehetek ekkora marha, hogy nem fogadom el! Úgyhogy most már rögvest kinyomtattam, kitöltöttem a papírt és rögtön vissza is küldtem.
És fogalmam nincs, hogy húsz vagy húszezer forintot, vagy mennyit fogok érte kapni, nem is ez számít most, csak eszembe jutott, hogy vajon hányszor játsszuk ezt el az Élettel? Kérünk valamit – és legtöbben valljuk be, kérünk magunknak több pénzt, mert mindig van mire elkölteni – de a kérésünkkel egyidőben van néhány alternatíva is a fejünkben, hogy a kívánságunk hogyan fog megjelenni az életünkben. Így vagy úgy netán amúgy.
Túltervezés helyett teremts!
Jó esetben nem ragadunk le egyetlen lehetőségnél, 3-4 dologra gondolunk, de számtalan lehetőség van, ami eszünkbe sem jutna, mert túl könnyűnek, túl lehetetlennek, túl hihetetlennek tűnik. Él a fejünkben egy tévképzet arról, hogy sok pénzt csak kemény munkával szerezhetünk, mert ha túl könnyen jön, az biztosan „rossz” dolog, mi azt úgysem érdemeljük meg, ésatöbbi, ésatöbbi. Kiválóan meg tudjuk magunknak magyarázni, miért ragaszkodunk az előre jól kitervelt elképzeléseinkhez.
Nehezen tudunk befogadni – sem egymástól, sem az Univerzumtól. „Itt vagyok, jöttem és ajándékot hoztam.” – De miért, hiszen nincs születésnapom, névnapom, és még karácsonyig is van hátra néhány nap…???
Miért kellenek okok, események ahhoz, hogy bárkit is megajándékozzunk? Miért kellenének indokok az Univerzumnak, hogy megajándékozzon minket? Mi lenne, ha elhinnénk, hogy a jó dolgok „csak úgy”, váratlanul is megtörténhetnek velünk? Meglátjuk-e, észrevesszük-e az Élet ajándékait – akkor, amikor kapjuk, vagy később? Netán ragaszkodunk egyetlen előre eltervezett módszerhez, feltételekhez kötjük a jövőt, várunk és nem vesszük észre, amikor a lehetőség már nem egyszer kopogtat az ajtónkon.
Nyisd meg magad a befogadás előtt!
Hajlandó vagy-e a megszokásokon túl működni, merni kérni elvárások és kikövetkeztetések nélkül – az Univerzumtól vagy másoktól, és igazán éber lenni arra, hogy mi történik? Csak engedj el minden gondolatot a fejedben, hogy hogy fog megjelenni az, amit szeretnél!
Hívd elő a benned élő gyermeket és valódi kíváncsisággal, rácsodálkozással nyisd meg ajtóidat, engedd le a falaidat és várd, majd fogad be a csodát! Tedd meg ezt először csak egy pillanatra, majd egyre többször és többször minden nap. Így az akár csak halványan is benned élő félelem, kétség és bűntudat helyét hamarosan átveszi az egyre nagyobb kíváncsiság, játékosság, életszeretet és öröm érzése.
Ami pedig ennek a belső megélésnek köszönhetően megjelenhet a valóságodban, az minden előzetes képzeletedet felülmúlja! Ne vedd véresen komolyan, csak játssz! Adj valakinek, aki nem várja tőled, és figyeld a reakcióját. Adj elvárások nélkül, és kezdj el befogadni elvárások és kétségek nélkül. Anélkül, hogy azt kérdeznéd, a másik milyen hátsó szándékkal közelít feléd, neked ezért mit kell majd adnod, vagy hogy megkérdőjeleznéd létjogosultságát, mert te “úgysem érdemled meg”.
Ismerd el azt a különleges csodát, aki vagy, hogy képessé válj arra, hogy mások, a külvilág és az Univerzum csodái is elérjenek Téged… de úgy igazán! Valószínű már most is ott állnak az ajtód előtt, és épp csak azt várják, hogy kinyisd, megnyisd előttük magad!
És ha hozzám hasonlóan kapsz egy emailt, amire csak válaszolnod kell, és megajándékoznak – légy éber, de merd elhinni, hogy igaz, merd befogadni – még akkor is, ha váratlan, ha szokatlan, ha különleges, és merd elhinni, hogy nem kell mindig keményen megszenvedni valamiért, mert vannak pillanatok, amikor tényleg ennyire könnyű is lehet.
Merd befogadni a könnyűt könnyedén és ne értéktelenítsd el azért, mert „túl könnyen jött”!
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
a racionális gondolkodás miatt felépít az ember magában egy járható utat ami a nehezebb és könnyebb feladatok számára van fenntartva.persze a piros lámpa folyamatosan ég a sürgős dolgok mielöbbi elvégzése miatt.gondolatainkal belesüllyedünk ebbe az illuzórikus tévképbe és elhisszük hogy az élet ilyen nehéz,csak úgy boldogulunk ha ezt a nehéz feladatot megoldjuk.közben elmegyünk olyan dolgok mellett ami segítségünkre lehet de mi csak a nehéz dolgokra koncentrálunk.