Úgy alakult, hogy az év utolsó napját a munkahelyen kellett töltenem. Munka nem volt sok, de szükség volt a jelenlétemre. Csak arra, hogy ott legyek. Mindenki más otthon a családdal és bevallom, elsőre nem volt könnyű, hogy az év utolsó napján el kell menjek otthonról. Mégis, hozott olyat magával, amit egyébként nem éltem volna át.... Tovább »
Egy új kezdet
Úgy alakult, hogy az év utolsó napját a munkahelyen kellett töltenem. Munka nem volt sok, de szükség volt a jelenlétemre. Csak arra, hogy ott legyek. Mindenki más otthon a családdal és bevallom, elsőre nem volt könnyű, hogy az év utolsó napján el kell menjek otthonról. Mégis, hozott olyat magával, amit egyébként nem éltem volna át.... Tovább »
Kopogtatok. Állok az ajtód előtt, nyitott szívvel, elvárások, kétségek és gondolatok nélkül, és várom, vajon beengedsz-e. Csak halkan zörgetek, talán túl óvatosan. Nem hallod. Nem hallod, mert túl nagy a világ zaja körülötted. Nem hallod, mert mások túlkiabálnak, és én amúgy sem vagyok az a kiabálós fajta. Nem hallod, mert az életed hullámvasútja oly hangosan dübörög,… 
Nem messze tőlünk él egy idősödő bácsi. A troli felé sétálva ahogy elmegyek a lépcsőházuk előtt, van, hogy hallom-látom, ahogy fentről az erkélyről integet és közben szólna hozzám, de nem tud. Nem tud beszélni, azt pedig nem tudom, hogy hall-e, nem vagyok benne biztos. Ráadásul furcsán is jár, mégis bármikor, amikor találkozunk, olyan örömmel és… 
Robbantott a héten két férfi a nőknél és elképesztő látni, milyen feszültségek és indulatok ömlenek ki a nőkből. Sokan feljogosítva érzik magukat, hogy most akkor megmondják a tutit, kiállva a jogaikért, csak azt nem vesszük észre, hogy ezzel egyre jobban nő a szakadék a két nem között.... 
Sokszor beszélgettem veled erről. Akkor még áldásnak hittem, hiszen csodáltalak és felnéztem rád, és annyira akartam azt, amit te tudsz. Közeleg a születésnapod és ismét belemásztál a fejembe. Talán valamilyen változást érzékelek, vagy kezdem tudni, min mehettél keresztül. Vagy csak képessé váltam arra, hogy a dolgokat ne csak feketének és fehérnek lássam…... 
Tele vagyunk elvárásokkal, kikövetkeztetésekkel arról, hogy az életünknek hogyan kell(ene) alakulnia. Megszoktuk a nehézségeket, ezért van, hogy nem is hiszünk a szemünknek, amikor valami „túl könnyedén” összejön. Hajlandóak vagyunk-e elismerni, hogy ilyenkor ezt is mi teremtjük, ezért ne értéktelenítsük el, hanem merjük befogadni az Élet váratlan ajándékait is!... 
Kételkedés, tépelődés, bizonytalanság – ismerős érzések? Pillanatokra, órákra, netán napokra mindnyájunkat megtalálhatnak, amikor elbizonytalanodunk, mit is akarunk valójában, jó-e az irány, amerre tartunk, kivel, mit és mikor szeretnénk. Sok embernél feltűnik mostanában, így most megosztom veletek, engem mi vezetett ki a kételkedésből.... 
A találkozás, ami elrendeltetett egy egyedülálló könyv: pillanatképek összefonódása, belső megélések papírra vetése barátságról és párkapcsolatról, szeretetről és szerelemről, elfogadásról és elengedésről, függőségről és felismerésekről, valamint kapcsolatokról Önmagunkkal és másokkal, és nem utolsó sorban felejthetetlen találkozásokról, a lélektársaink életünkben betöltött szerepéről…... 