Teljesen mindegy, hogy pénzre, autóra vagy kapcsolatra vágyunk, annyi mindent olvashatunk már erről a vágyakozás, akarás, vonzás törvénye kérdésről, hogy ha nem vagyunk elég éberek, teljesen elveszhetünk benne. Főleg amikor még Buddhát is felhozzák, aki szerint ugye a vágyak a szenvedéseink forrásai. Teljes lehet a zűrzavar, hogy akkor most legyenek vágyaink vagy ne?
Tudom, hogy most konkrét választ vársz tőlem. Egy igen-t vagy nem-et, de én ezzel nem szolgálhatok. Remélem, nem okozok csalódást, és ennek ellenére folytatod az olvasást. Rögtön el is mondom, miért nincs erre egyértelmű válasz. De előtte felteszek neked egy kérdést:
Tudod-e, hogy mi működik neked most? Ismered-e magad, és őszinte vagy-e magaddal annyira, hogy elismerd azt is, ha vannak vágyaid és azt is, ha nincsenek? Mindezt persze anélkül, hogy bárkinek is meg akarnál felelni, vagy a „helyes” válaszra törekednél, netán elítélnéd magad azért, mert neked nincsenek/vannak vágyaid.
A Lélekmozaikok című könyvemben gyönyörűen leírom a vágyakhoz való viszonyunk folyamatát. A személyiség és spirituális fejlődés 3 szakaszában eltérően viszonyulunk a vágyakhoz. Amíg össztudati szintünket olyan negatív erők jellemzik, mint a Bűntudat, Fásultság, Bánat vagy Félelem, addig előfordul, hogy „nem is merünk” vágyakozni. El sem hisszük, hogy nekünk lehetnek vágyaink, azt pedig már végképp nem, hogy azok még valóra is válhatnak.
Ebből a negatív hullámból hihetetlen nagyot tud lendíteni a fejlődésünkön, amikor megjelennek bennünk a vágyak (Vágyakozás szintje). Tehát ilyenkor a vágyak megjelenése jó dolog, örüljünk neki! Lesznek céljaink, és amikor eljutunk ahhoz, hogy felelősséget vállalunk az életünkért (a Bátorság szintjén), már megjelenik életünkben a pozitív teremtő erő is, így egyre inkább visszaigazol az élet. Jönnek a sikerek, teljesülnek a célok, és a vágyak egyfajta motorként hajtanak minket. Ilyenkor egyre több célunk válik valóra – ha a vágyunk nem terhelt tudatalatti félelmekkel.
Azután ismét kapjuk a próbákat, hogy mennyire tudunk elfogadásban élni a vágyainkkal. Például el tudjuk-e fogadni azt, hogy nem úgy vagy nem akkor, netán nem azzal a személlyel valósulnak meg, mint ahogy, amikor, akivel mi azt tervezzük.
Az irányítás, ahogy kézhez ragadtuk életünk hajójának kormányát, már egyre inkább korláttá válik. Ami korábban még segített minket, most már inkább hátráltat. Ebben a szakaszban az a kulcsmomentum, hogy képesek vagyunk-e engedni az irányításhoz, a fix nézőpontjainkhoz való ragaszkodáson? Ha igen, akkor megtapasztalhatjuk azt, hogy az Élet olyan lehetőségekkel ajándékoz meg minket, amit korábban elképzelni sem tudtunk.
Rájövünk, hogy semmi baj nincs a vágyakkal, ha elfogadásban tudunk lenni velük kapcsolatban. Akkor teljesül könnyedén bármi, amit szeretnénk, ha az akarásunk, a tőle való függőségünk, az elvárásunk csillapodik, és egyre inkább el tudjuk fogadni: az is rendben van, ha valóra válik, és az is, ha nem. Ezt hívjuk elengedésnek. Elengedjük a vágyainkat, és hopp, egyszer csak megjelennek előttünk – azt sem tudjuk hogy, hiszen látszólag nem tettünk semmit.
Azt hisszük, folyamatosan tenni kell valamit, állandó cselekvésben lenni, hogy a vágyaink teljesüljenek – és igen, természetesen bizonyos dolgokat meg kell tennünk, de néha sokkal fontosabb az, hogy a görcsös rohanás helyett kicsit megpihenjünk és hagyjuk az Univerzumot is besegíteni. Próbáld ki, és tapasztalhatod, hogy ilyenkor az Élet mindig többet ad, mint amire te előre számítottál.
A magasabb tudatszintek kapujában pedig azt élhetjük meg, hogy a vágyaink szinte „maguktól” valóra válnak. Olyan teremtő erők lépnek működésbe, ami túlmutat a mi irányításunkon. És talán pont ez a kulcsa az egész vágy-kérdésnek:
A vágyakról akkor tudunk majd csak lemondani, ha már meghaladtuk őket. Ha beteljesítették azt, ami a feladatuk volt: eljuttattak minket a fejlődés egy magasabb szintjére, vagy „csak” hozzájárultak egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, bőségben gazdag élethez. Ha vannak vágyaink, de meg akarjuk győzni magunkat arról, hogy ááá nekem nincsenek, és nem is olyan fontosak azok – tehát elfojtjuk magunkban őket – azzal nagyobb eséllyel sétálunk bele egy zsákutcába, és ragadunk bele hosszabb-rövidebb időre egy nehézkes helyzetbe. Nem érdemes hazudnunk magunknak.
Sok pénzre, autóra, saját vállalkozásra, harmonikus kapcsolatra, egy jobb munkahelyre, külföldi nyaralásra, vagy csak egy kis szabadidőre vágysz? Teremtsd meg magadnak, használd ezeket a vágyakat arra, hogy boldog legyen az életed, és ne foglalkozz azzal, hogy látszólag milyenek a társadalmi elvárások, vagy hogy mások mit szólnak hozzá, mit fognak gondolni, milyen ítéleteik lesznek rólad.
A vágyak leginkább akkor lesznek a szenvedésünk forrásai, ha nem tudjuk elfogadni, hogy nem minden vágyunk teljesülhet. Ha viszont teljesen elfogadásban vagyunk a vágyainkkal, rugalmasan állunk hozzájuk és észrevesszük a jeleket, amelyekkel terel minket az élet, akkor nem fognak szenvedést okozni.
És igen, vannak olyan magas tudatszintek, ahol már szinte teljes mértékben a vágy nélküliség jellemző. De kérlek ne próbálj valami misztikus és illúziókkal teli képnek megfelelni, hogy te akkor leszel „jó” vagy „spirituális”, netán az szolgálja a fejlődésed, ha nincsenek vágyaid. Azért valljuk be, kevés Buddha járkál az utcákon, ne egy megvilágosodott példaképhez hasonlítsuk saját magunkat, miközben el- és megítéljük azt, ha merünk vágyni olyan dolgokra, amelyek egyébként boldoggá tesznek.
A vágy nélküli állapotot nem lehet “akarni”. Gondolom egyszer majd szépen lassan kikopnak, elfogynak a vágyak, a jelentőségük csökken az életünkben. Nem tudom, még nem tartok ott, mert nekem is vannak vágyaim. Éppen azokat élem – egyre intenzívebben és hagyom, hogy egyre jobban kiteljesítsenek.
Semmi gond nincs a vágyakkal – akkor sem, ha vannak és akkor sem, ha nincsenek. A vágyak önmagukban értékítélet mentesek. Érdemes legalább nagyjából tisztában lenni azzal, hogy milyen tudatszint dominál az életünkben, így a vágyakhoz való viszonyunk is tisztább képben fog látszódni előttünk. Ha érdekel részletesebben is a kérdés, a Lélekmozaikok könyvemben még több összefüggést tárok fel ezzel kapcsolatban is.
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
A kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről szóló A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet megrendelheted itt: Megrendelés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: