Kapcsolati kapaszkodások – 5 rejtett buktató a párkapcsolatokban

„El sem tudom képzelni nélküled az életem.” Mondtad már ezt valakinek, vagy gondoltad ezt valakiről? A rózsaszín szerelem felhői között járva sokszor érezhetjük így, és ez a párkapcsolatok bizonyos szakaszában valószínűleg normális; de ha az érzés állandósul, az már nemhogy építi, hanem inkább rombolja a kapcsolatot. Ha nem gondoltál még bele, mi rejlik e mondat mögött, tarts velem – érdemes körbejárni a kérdést.

Ismered a harmonikus, kiegyensúlyozott párkapcsolat egyáltalán nem titkos, „végtelenül egyszerű” receptjét? Íme a hozzávalók – az én nézőpontomból:

1. Rendben vagyok magammal – értsd: szeretem, elfogadom, tisztelem magam, vállalom a felelősséget; megtalálom a boldogságom forrását Önmagamban, az alapvetően nem függ senki mástól. (Tudattérképen minimálisan is az Elfogadás szintje.)

2. A Társam is rendben van magával – ugyanezt megéli ő is.

3. Rendben vagyok a Társammal – szeretem, elfogadom, tisztelem, nem birtoklom, nem zárom kalitkába, nem várok el tőle semmit (igen, tényleg semmit!).

4. A Társam is rendben van velem – ugyanezt megéli ő is.

5. A kapcsolat egyenlő, egyenrangú, megengedő – vagyis mentes az irányítástól, elvárásoktól, manipulációtól, függőségtől és kivetítésektől. (Valószínűleg ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen, így én is megengedő vagyok, kicsit árnyalom a képet. Hiszen előfordul, hogy ezekkel az eszközökkel élünk, de már az is nagyon sokat jelent, ha arra tudatosak és éberek vagyunk: viszonylag hamar felismerjük, tanulunk belőlük és teszünk érte, hogy elkerüljük.)

Ha bármelyik fenti pont tartósan, hosszú távon csorbát szenved, ott bizony borul az egyensúly, érezzük, hogy valami nincs rendben, jönnek a nehézségek és a problémák: veszekedések, féltékenységi rohamok, játszmák.

Ha a tudatszintek vonatkozásában nézzük, akkor működik jól a párkapcsolatunk is, ha a tudatosságunk a kapcsolataink vonatkozásában eléri az Elfogadás szintjét. A nehézségeket sokszor meg lehet előzni, ha felismerjük milyen buktatók kerül(het)nek elénk az úton.

1. Kivetítés

A jó (pár)kapcsolat alapja, hogy rendben legyek magammal. Ez olyan axióma, amit iskolában kellene tanítani mindenkinek, úgy, mint az egyszer egyet. Ha azt szeretnénk, hogy rendben legyenek a családi, baráti, munkahelyi kapcsolataink, érdemes ismerni magunkat.

Az önismeret magába foglalja azt, hogy tisztába vagyok az erősségeimmel, gyengeségeimmel, de utóbbiak miatt nem ostorozom magamat, hanem bizony megengedem magamnak azt is, hogy néha rossz napom legyen, kibukjon belőlem az, ami felszínre kíván törni (vagyis nem élek elfojtással), és észreveszem, elismerem magamnak a pozitív tulajdonságaimat is.

A helyzet az, hogy tapasztalataim alapján a legtöbben már itt, ennél a pontnál elvéreznek. Mert könnyebb a másikban – mint tükörben – megtalálni azt, ami valójában bennünk is ott rejtőzik. És ezzel egyidőben mennyivel könnyebb a másikra ráborítani a bilit, amikor az borulni akar, és kivetíteni rá a haragunkat, félelmünket, bűntudatunkat.

A hibáztatás, mint a kivetítés egyik tipikus formája oly gyakran alá tudja ásni a kapcsolatunkat. Ilyen esetben az érzést, amit éppen a másikra zúdítunk, a másik félnek tulajdonítjuk, közben pedig pont bennünk található meg legjobban – csak félünk tudomásul venni.

A kivetítés másik formáját én „pozitív kivetítésnek” neveztem el. Nem tudom, hogy létezik-e a kifejezés a szakzsargonban, nem is az elnevezés számít, sokkal inkább a jelenség. Amíg a hagyományos kivetítés esetében a negatív érzéseinket zúdítjuk a másikra, a „pozitív kivetítés” esetén a másikat olyan pozitív, sokszor nem is létező nagysággal, tulajdonsággal és Erővel ruházzuk fel, ami valójában nem benne van, hanem saját magunkban.

Hányszor mondunk le saját magunk szeretetéről a másik miatt? („Jobban szeretem őt, mint bárki mást – beleértve saját magamat.”) Hányszor érezzük a másikat jobbnak, szebbnek, okosabbnak, stb. magunknál, miközben mi is legalább annyira jók, okosak, szépek, stb. vagyunk? Hányszor ismerjük el mások értékeit, míg a sajátunkat nem?

És ez most itt roppant fontos lépés. Nem hisszük el, de nagyon. Ha nem ismered el saját magadnak saját magadat, akkor azt hiányként észleled és másoktól fogod elvárni. Kérni, könyörögni fogsz érte, alámész olyan helyzetekbe is, amelyek egyáltalán nem méltóak hozzád. De egyetlen dolgot ne felejts el: Más nem fogja tudni megadni neked azt az elismerést, amit te saját magadnak. Elismerés hiányában pedig pikk-pakk benne találhatod magad egy olyan kapcsolatban, amely nem az egyenlőségen, hanem a függőségen alapul.

2. Függőség

Társas lények vagyunk, és a kapcsolatainkban teljesedünk ki. Amikor azt mondom, hogy a boldogságot találd meg saját magadban, nem azt értem ez alatt, hogy akkor szingliként kell élned életed végéig. Egyszerűen azt, hogy egymagadban is képes legyél érezni azt, hogy akkor sem halok bele, ha most egy ideig nincs mellettem senki. Elfogadom azt is, hogy egyedül vagyok – akár azért, mert ezt választom, akár azért, mert habár hosszú távon nem ezt szeretném, de most ideiglenesen ez van.

100% vagyok egyedül is, egy Társsal pedig 110% leszek. (Vagy 150%, vagy 200%.) De semmiképp nem az 50%-50% alapján működök. Ha egyedül, Társ nélkül csak 50%-nak érzed magad, ezért elepedsz azért, hogy legyen már melletted valaki, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed, ez a kapcsolat nem az igazi szereteten, hanem a függőségen fog alapulni.

Egyszerűen azt teszed, hogy boldogságod forrását Önmagadon kívülre helyezed. Egyenesen egy másik személy kezébe, szívébe, létezésébe. És igen, egy jól működő párkapcsolat még teljesebbé, szabadabbá és boldogabbá tesz, de teszi mindezt úgy, hogy már egyfajta „alap teljességre, szabadságra és boldogságra” építkezel benne. Az alapjaid stabilan állnak, ezért már nem a Társad lesz a legfőbb tartópilléred. Ez a lépés pedig nélkülözhetetlen és nem lehet megspórolni.

És ez természetesen azokra is vonatkozik, akik már kapcsolatban élnek, tudják, hogy valami nem az igazi, de félnek az egyedülléttől és inkább „megússzák az életet” valaki mellett, ahelyett hogy az „igazival” lennének. (Legtöbbünknek van igazi… Ha lélek szintről nézzük, lehet, hogy erre az életünkre az egyedüllétet választottuk, de ha felmerül bennünk a vágy, hogy társsal éljünk, akkor szinte biztos, hogy leszületett velünk együtt az erre az életre választott társunk is.)

3. Elvárások

Ha nincs meg a belső stabilitásod – aminek az alapja az önszeretet – akkor elvárásból fogsz működni. Az már a tudatosságodat jelzi, ha érzékeled, hogy elvárásból működsz, legtöbbször ezt tudattalanul tesszük. Egyszerűen csak hiányérzetünk van, sokszor azt sem tudjuk, hogy miért. Könnyen dühössé válhatunk, és ahelyett, hogy elismernénk és megadnánk saját magunknak mindazt (a szeretetet) ami hiányként jelenik meg az életünkben, a párunktól, követeljük meg. Ha a másik meg is adja számunkra azt, amire vágyunk, az végül nem okoz annyi örömet, mintha nem elvárásból, hanem például kérésből működtünk volna.

Nagy álszentség lenne azt állítani, hogy néha nem esik jól a pozitív visszajelzés, elismerés a külvilágtól. Ez teljesen természetes és nincs is ezzel semmi baj. A gubancok ott jöhetnek, hogyha életünket hosszú távon ezektől tesszük függővé, és szinte minden cselekedetünk mögött elvárás húzódik meg. Lássuk azt, hogy ilyenkor azt a hatalmas lukat, ami bennünk tátong, a párunk nem fogja tudni befoltozni. Nekünk magunknak kell ismét teljesnek éreznünk magunkat, tőle függetlenül.

4. Irányítás

Amikor elvárásból élsz, az mindig azzal jár együtt, hogy irányítani akarod a társadat. Ez persze visszaüthet, mert ha ő érzékeli azt, hogy te most épp irányítani szeretnéd, legtöbbször ellenáll ennek, ami kiváló alapja lehet egy jó kis konfliktusnak is.

Amikor a másikat irányítod, megvonod tőle a szabadságot, hogy azt tegyen, amit szeretne. Amikor más téged irányít, hagyod, hogy megvonja tőled a szabadságot, hogy azt tegyél, amit szeretnél. Ezzel beszűkül a tér, és ezért az, akit irányítani próbálnak, azt érezheti, hogy nincs más választása.

Az igazság az, hogy mindig van választásunk – csak sokszor két „rossz” helyzet közül kell választanunk, és mivel az egyiket semmiképp nem szeretnénk, ezért érzékeljük azt, hogy nincs választásunk. De még abban a helyzetben is van választásunk, amikor azzal szembesülünk, hogy kiállok magamért, felvállalom azt, aki vagyok és visszautasítom azt, hogy irányítsanak. Lehet, hogy ez konfrontációval jár együtt. Megjegyzem, az irányítás visszautasítása nem feltétlenül jár együtt hatalmas veszekedéssel. Legtöbbször ez is a két fél intelligencia- és tudatszintjétől függ.

5. Manipuláció

A manipuláció az irányítás kifinomult formája: rejtett, indirekt irányítás. És nem is feltétlenül kell negatív előjellel ellátni, de érdemes ébernek és tudatosnak lenni rá. Ha érzékenyek a szenzoraid rá, könnyen felismerheted a manipulációt, és ekkor eldöntheted, hogy reagálsz rá: belemész és játszol vele, te is manipulálsz tudatosan, vagy visszautasítod a manipulációt.

A manipulációról a Lélekmozaikok című könyvemben hosszabban írtam. Érdekes és változatos típusú manipulatív kapcsolattípusok léteznek, amelyek olykor fel sem tűnnek számunkra, még akkor is, ha épp már hónapok óta boldog részesei vagyunk. Mivel a manipuláció legfőbb eszköze a pénzen kívül az érzelem, ezért a manipuláció sokszor veszi fel a szeretet álruháját. A valódi szeretet azonban feltétel nélküli és mentes mindenfajta játszmáktól és alá-fölérendeltségi kapcsolatoktól.

Egy ilyen kapcsolatban az is lehet, hogy a szimbiózisnak köszönhetően minden rendben van, de amint az egyik fél számára nyilvánvalóvá válik a kapcsolat egyenlőtlensége, a korábbi látszólagos egyensúly felborul, és valódi döntéshelyzetbe hozza a feleket.

Ui.: Ha igazán mélyre szeretnél menni önmagad és kapcsolataid vizsgálatában, érdemes ezeket a buktatókat nem csak a párkapcsolataidra, hanem tágabb értelemben, minden kapcsolatod esetében megvizsgálni.

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

Ha szeretnél jelentkezni az Elengedés a gyakorlatban workshopra, kattints ide: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.