Mennyire ismered magadat? – Szerepek, amit játszunk, és amit nem…

Azt hittem ismerem magamat: kibírok, túlélek, megoldok, bevállalok mindent, mert erős vagyok, mert valamiért elhittem, hogy annak kell lennem. Eközben elnyomtam és nem vettem tudomást énemnek arról a részéről, ami már régóta felszínre szeretett volna törni. Sosem babáztam, nem képzeltem egyszer sem magam királylánynak, és talán sokáig volt bennem ellenérzés azok iránt, akik meg merték élni nőiségüknek ezt a részét. Az elmúlt hét azonban megtanított arra, hogy elismerjem magamban a bennem élő királynőt is.

Az egész egy átgondolatlan kijelentéssel kezdődött: sátorozzunk! Most először, így 32 évesen úgy döntöttem, kipróbálom. Miért ne? Biztos vicces lesz, úgysem fog esni az eső – gondoltam, miközben a június végi, tó melletti nyári esték romantikus képei suhantak át agyamban… A valóság azonban – most már egy hét masszív megfázás és láz után le tudom írni – sokkal kiábrándítóbb volt, mint én azt korábban elképzeltem.

Amikor az ember lánya júniusban sátorozásra adja a fejét, nem azt hiszi, hogy az időjárás félúton meggondolja magát, és nyár helyett visszafordul tavaszba. Az alap optimista hozzáállásomat erősítette férjem még optimistább kijelentése, miszerint „úgyis jó idő lesz.” Így képes voltam egyetlen hosszú szárú farmerrel és edzőcipővel elindulni egy hétre, de legalább volt nálam négy rövidnadrág, nyolc rövid ujjú póló és három fürdőruha – tök feleslegesen. Mert persze hogy első nap elkezdett esni az eső… de úgy istenigazából…

Sátorállítás esőben, becuccolás esőben, alvás hidegben – három pulóverben, hálózsákkal, takaróval, férjtől ellopott takaróval, és még mindig vacogtam. Alvás egy néhány centis matracon, kényelmetlenül, minden zajra felébredve. Reggel kialvatlanul, de reménykedve ébredve, majd a zuhanyzóban szembesülve a rideg valósággal: a melegvíz itt olyan luxuscikké vált, amire egy darabig ne számítsak… Bevallom, kiborultam.

Akkor még nem tudtam mitől. Legalábbis azt hittem, hogy csak a külső körülmények miatt. Ezért jött a kivetítés. Feljöttek a démonok, akik csak akkor kísértenek, amikor megbillen az egyensúlyom. Csodásan zúdítottam haragom a „királylányra”, aki megéli énjének ezt az oldalát is. Két napon keresztül. Olyan mélypontra jutottam, ahol rég nem jártam. És mindez egy kis eső, hideg, kialvatlanság és kényelmetlenség okán.

Önismeret… Működik ez otthon is, meditálva, relaxálva, programozva, kérdéseket feltéve a kényelem és a komfortzóna biztonsága mögött is, de ha önismereti bungee-jumping-al akarod felturbózni saját magad megismerését, tegyél valami olyat, amit eddig még soha. Menj el a határaidig, ugorj fejest és figyeld magad. Óriási dolgok jöhetnek fel, megismerve lényednek azt a részét, amiről eddig talán sohasem tudtál, amit mindennél jobban próbáltál elnyomni, eltitkolni, ahelyett, hogy elismerted volna.

Három napig nem értettem magamat, hogy miért nem élvezek valamit, amit biztos „kellene”. Oly sokáig tiltakoztam nőiségem ezen oldalának elismerésétől, hogy nagyon nehéz volt megbarátkoznom a gondolattal, hogy bizony ez is én vagyok. A királynő, aki szereti a kényelmet, és nehezen viseli egy hétig a hideg vizes zuhanyzást, a sátoros rumlit és minden, ezzel járó macerát.

Biztos vannak olyanok, akik élvezik mindezt, és mindezidáig én is azt hittem magamról, hogy nem vagyok ilyen „kény(elm)es”. (Ami mögött persze az állt, hogy kény(elm)esnek lenni rossz dolog.) De beláttam, nekem ez nem működik, nekem ez nehéz; de ugyanakkor azt is, senki nem tart pisztolyt a fejemhez, hogy ezt válasszam. És ez se nem rossz, se nem jó dolog. Nincs mögötte értékítélet, viszont van annál nagyobb önismeret. Azt hiszem, kinőttem a fiús kislány szerepből, aminek a skatulyájába oly sokáig zártam magam.

Milyen szerepet játszol, ami valójában nem is a tiéd? Milyen szerepet nem játszol, ami valójában pedig igazán te vagy?

Milyen elvárásoknak próbálsz megfelelni? Érzékeled-e, hogy ezen elvárások legtöbbjét te saját magad állítod fel Önmagad számára? Mit próbálsz magadnak folyamatosan bizonyítani, amivel valójában csak saját törékenységedet leplezed?

Észreveszed-e amikor saját frusztráltságod és haragod másra vetíted ki? Érzékeled-e, hogy mindez megszűnne, ha beismernéd – kezdetben csak magadnak – hogy mennyire változatos és egyedi vagy? Mennyiben változna meg az életed, ha elismernéd énednek azt a részét, amit eddig elnyomtál? Szereted-e magad annyira, hogy őszinte vagy magaddal? Képes vagy-e arra, hogy mindeközben ne ítéld el/meg magadat?

Igen! Ez vagyok, kész! Nem akarok megfelelni senkinek, nem számít, mit mond más… ha tetszik, rendben van, ha nem, az is… Tudom, hogy sokatokat zavarnak mások ellenetek irányuló ítéletei, és nem tudjátok, hogy kezeljétek őket. Ne felejtsétek azonban, hogy akik fókuszukat mások megítélésére fordítják, azok hazudnak legtöbbet maguknak.

Azt szeretném benned tudatosítani, hogy aki téged megítél, az valójában saját magát ítéli meg… azt a részét, amit nem szeret magában, amivel kapcsolatban még nem volt bátorsága, hogy elismerje magának. Ilyenkor te csak egy tükör vagy – aki olyat mutatsz számára, amivel bosszantod. De nem azért, mert bármi baj lenne veled! Semmi baj nincs veled. Mindösszesen az történt, hogy a másik még nem mert szembenézni Önmagával, ezért haragszik, pletykálkodik rád és ítél meg téged.

Soha nem a tükörrel van a baj – még ha néha követ is dobnak rá és széttörik. Ritkán, de olykor tényleg az kell, hogy összetörj darabokra, és ezekből a darabokból újjáépítsd magad – olyan szilárd alapokra, amiről már visszapattannak a külvilág támadásai.

Ne félj saját magadtól – különleges, egyedülálló és varázslatos vagy! Merd felfedezni magadat, hiszen ez vezet el az egyre teljesebb és szabadabb élethez! És hidd el, királynak, királynőnek lenni nem is olyan rossz dolog… a sok más szerepünk mellett, amit életünk során játszunk…

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.