Nőként harminc éves korunk környékén a legtöbben szembesülünk az anyaság kérdésével. Akkor is, ha szeretnénk, és akkor is, ha nem szeretnénk gyermeket. A belső megélés és a külső társadalmi elvárásokhoz való viszonyunk sokat elmond Önmagunkról. Zentai Anna asztrozófussal összeraktuk tudásunkat egy esti beszélgetés során, így a gyermekvárás és a gyermekáldás kérdését több nézőpontból is megvizsgáltuk.
Belső megélés
Emlékszem az élményre, amikor néhány évvel ezelőtt kezeimben tartottam egy kisbabát. Kicsit esetlenül, félve és izgatottan, de mégis volt benne valami különleges érzés… Tudom, hogy akkor megindult bennem egyfajta változás, és talán akkor született meg bennem a vágy az anyaságra is.
Anna megerősített abban, hogy ha érzünk vágyat a gyermekáldásra, akkor bizony van vele dolgunk. Vannak olyan nők, akikben mindez nem születik meg, nekik pedig nem feltétlenül van ezzel az élethelyzettel feladatuk. Nem szükséges mindenkinek anyának lenni, és a mai világban már minden adott, hogy ebben a helyzetben is meghozzuk szabadon választásainkat.
Az anyasághoz való viszonyunk sokszor olyan belső felismerésekhez és megélésekhez juttat el, ami igen fontos lelkünk fejlődése szempontjából. A felfokozott vágy, ami életünk egy szakaszában megjelenhet, bizony könnyen átcsaphat túlzott akarásba is. Ha például eddig hozzászoktunk ahhoz, hogy korában életünk legtöbb területén úgy alakult minden, ahogy mi szerettük volna, nehéz lehet elfogadnunk, hogy bizony nem irányíthatunk mindent. Azt ugyanis, hogy mikor szeretne leszületni, alapvetően a gyermekünk lelke dönti el, így tanítva a sokszor türelmetlen szülőt az elfogadásra és a türelemre.
Elfelejtettük, hogy lélekként megterveztük, hogy lesznek-e gyermekeink, sőt, olykor azt is, hogy csak egy bizonyos élethelyzet meghaladása után születnek meg. Lelkünk tudja, milyen tapasztalatokra vágyik, ezek azonban a tudatos elménk számára olykor nem egyértelműek. Sorsfeladataink, küldetésünk és körülményeink egy részének kiválasztása még a lélekvilágban megtörténik, a születéssel azonban a feledés homályába vész.
Hányszor van az, hogy amit mi itt a földön nehézségnek élünk meg és legszívesebben menekülnénk előle, lelkünk számára pont az jelenti a legnagyobb lehetőséget a fejlődésre? Ez a helyzet akkor is, ha a gyermek váratlanul érkezik az életünkbe, és akkor is, ha annak ellenére, hogy már nagyon várjuk, nem jön.
Külső elvárások és a nekik való megfelelés
Azon túl, hogy sokszor szükséges rendbe tenni a saját magunkkal való viszonyunkat, megélni az elfogadást, és azt, hogy minden akkor és úgy történik, ahogy történnie kell, legtöbbször még a külső társadalmi, családi, baráti kérdésekkel, elvárásokkal is szembesülünk.
Jobb esetben a család tiszteletben tartja életünknek ezt a területét, és nem helyez plusznyomást ránk, de ha nincs bennünk belső stabilitás, akkor bizony a kérdések, melyekkel a külvilág bombáz minket, kihozhatnak a béketűrésünkből. Mert valahogy óhatatlanul is felhangzik a kérdés a beszélgetések során: „És mikor jön a baba? Tervezitek? Szeretnétek?” A gyermekáldás is egyfajta „projekt” lett az esküvő, lakásvásárlás és az autó mellett…
Az elmúlt évek alatt sikerült magamban helyretenni olyan szinten ezt a témát, hogy már nem akarom agyoncsapni azt, aki megkérdezi ezt tőlem. Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdésnek szánja, de sokszor visszakérdeznék: Ugyan, mi közöd hozzá?
Mindezek a külső elvárások ugyanis azt a rejtett képzetet kelthetik bennem, hogy ha 32 évesen még nincs gyermekem, akkor valamit biztos nem csinálok jól. És habár a kérdések mögött inkább a kíváncsiság lapul, a rajta való gondolkozás bizony magával hozhatja ezt az „én vagyok a hibás” gondolatcsírát, ami pillanatok alatt megjelenhet a fejünkben. Az, hogy ez a tévhit mennyire szökken szárba bennünk, már csak attól függ, hogy milyen talajra talál lelkünkben.
Én az elmúlt három év alatt eljutottam odáig, hogy kedvesen visszaválaszolok: Majd ha jönni szeretne, jönni fog, hiszen ez alapvetően az ő választása. Nincs már bennem ellenállás, vagdalkozás és ellenérzés – sem a helyzettel, sem pedig a kérdezőkkel szemben. Ez nem egy felvett szerep, tényleg így is élem meg. Persze nem volt mindig ez így…
Teljesnek érzed-e magad gyermek nélkül?
Néhány évvel ezelőtt bizony csapkodtam én még a távirányítót is a földhöz, mikor a híradóba bemondták, hogy valaki gyermeket vár… Mert akkor “valamiért” folyamatosan ezek a hírek találtak meg… Mintha a világ összes nőjének sikerült volna, csak nekem nem. Mintha ez is egy feladat lenne, amit sikeresen teljesíteni kellene. Így utólag belegondolva, teljesen őrült és frusztrált megélés volt, amit a hiány állapotából közelítettem meg.
A váltás akkor következett be, amikor már nem éreztem magam egyedül kevésnek. Amikor már nem azt éreztem, hogy majd egy babával leszek teljes, hanem teljességemet megéltem már nélküle is. Útközben ugyanis rájöttem, hogy ez a görcsös akarás nem vezet sehová…
Rátaláltam életfeladatomra, így az anyaság kérdésére már nem úgy tekintek, mintha azzal pótolni szeretnék bármit is, hanem egy olyan jövőbeli ajándéknak élem meg, amely még teljesebbé teszi majd az egyébként is teljes életem. Habár él bennem a vágy, megengedő, elfogadó és befogadó vagyok… Sőt, mostanában egyre jobban érzem, hogy fizikai megtestesülés nélkül is, már “itt van velem”. Így pedig mennyivel más anyuka várja majd, mint két-három évvel ezelőtt várta volna…
Saját megélésemet Anna is alátámasztja: „Egy család egy energetikai rendszer, amiben mindenki – beleértve a leszülető lelket is – érzékeli a másik állapotát: a szülők közötti harmóniát, az elfojtott, ki nem mondott érzéseket, és azt is, hogy mennyire várják.”
Azoknak, akik anyagi megfontolás miatt félnek a gyermekvállalástól, felszabadító lehet, ha tudják, hogy emiatt kevésbé szükséges aggódniuk. „A gyermek eleve hozza magával mindazokat a lehetőségeket, eszközöket, amely által az anyagi létezése biztosítva lesz. Sokkal inkább érdemes a szülőnek a kevésbé látható feltételekről gondoskodnia. Érdemes elgondolkodni azon, hova is érkezik a gyermek? Milyen családi körülmények, milyen kapcsolatok, milyen viszonyok, milyen érzelmek közé? Szerelemből, szer-elemmel születik-e? A szülő felelőssége elsősorban ezekben a dolgokban kell, hogy megjelenjen.”
Ha nem jön a baba – blokkok és traumák
Ha már úgy érezzük, itt az idő, a gyermek mégsem érkezik, érdemes megvizsgálni az érzelmeinket, az anyasághoz, a saját édesanyánkhoz és a gyermekvállaláshoz fűződő kapcsolatunkat bűntudatkeltés, saját magunk feletti ítélkezés és hibáztatás nélkül.
Tényleg szeretnénk babát, vagy csak a külvilág elvárásainak kívánunk megfelelni? Tudat alatt nem-e utasítjuk el magunktól például a félelmeink miatt? Asztrológiai szempontból a Hold jelképezi az anyaságot, az édesanyánkkal és a saját anyai ösztönünkkel való viszonyt. Ha magunkban rendezett az anyai kép és a minta, nincsenek tudat alatti blokkjaink, valamint már nem görcsösen akarjuk, hanem hagyjuk és megengedjük magunknak, hogy megérjünk rá, az Élet legkülönlegesebb ajándéka minket is könnyebben megtalál.
„Ahány nő, annyiféle megrekedés létezik. A belső okok kutatásával óvatosan érdemes bánni, hiszen egyéni gyökerek, élmények, traumák vannak, mindenki más utat jár. Gyakori eset, hogy gyermekkorban olyan élmény ér egy lánygyermeket, amikor egy kép erősen beleivódik a mély tudatba és éveken át, felnőttként is ott él, tudat alatt fékként van jelen.
Ha saját magunk szeretnénk elindulni e belső felfedezőúton, akkor az első, amit érdemes megkérdezni magunktól: milyen sérüléseim vannak a gyermekséggel, gyermekléttel, anyasággal kapcsolatban? Mitől félek? A válasz millióféle lehet: meg tudok-e felelni a gyermeknek? Meg tudok-e felelni a természettől rám bízott, új szerepkörnek? Megérdemlem-e, hogy gyermekem legyen? Kellően biztos vagyok magamban, hogy fel tudom nevelni a gyermeket?” – Segít az önvizsgálatban Anna.
Már a gyermek várásának időszaka is csodás élmény tud lenni, ha nem elvárásban éljük az életünket. Előfordul, hogy jövőbeli gyermekünk lelke álmainkban is üzen, és olyan érzésekkel ajándékoz meg, amit korábban még sosem éreztünk. Fontos, hogy tudjuk: hogy hogyan éljük meg ezt az időszakot, az a saját; az pedig, hogy a gyermek mikor érkezik, az ő választásától függ…
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Beszélgetőtárs: Zentai Anna asztrozófus
(http://www.tapolcaiszovomuhely.gportal.hu/ és www.facebook.com/za.asztro )
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: