Kiborulás, felháborodás, ellenállás. Egyre többször látom, olvasom és érzékelem. Vannak helyzetek, amelyek ezt a reakciót váltják ki belőlünk, ezek pedig mind az elfogadás és megengedés hiányát jelzik. Természetes velejárói az életnek, de érdemes felismerni őket, és ilyenkor tudatosítani magunkban azt, hogy miért is hatnak ránk a külvilág eseményei ilyen módon.
Nem felejtem el, amikor egyszer egy kedves barátom elküldött nekem egy linket egy bizonyos „tanítóról”, én pedig mivel nem tartom túl hiteles személynek, teljesen kifakadtam rá, hogy már ő is ezt az embert „reklámozza”. Utólag magam sem értettem, miért kerítettem ilyen nagy feneket az ügynek. Vagyis akkor már teljesen nyilvánvaló volt, és ez az ártatlan segítőkészség olyan folyamatokat indított el, aminek köszönhetően bizony borult a bili, és vele együtt szerencsére minden, ami az elfojtott haragom mögött volt.
A felháborodás mögött ugyanis agresszió van, az agresszió pedig legtöbbször elfojtott haragot leplez. Ha nincs bennem harag, nem reagálok agresszívan. Ezt lehet tagadni, de nincs értelme. Amikor megengedésben élek, akkor elfogadom, hogy valójában minden csak egy érdekes nézőpont, nem polaritásból működöm, nem tartom fontosnak azt, hogy a saját véleményemet jobbnak tartsam, mint a másikét. Hiszen ahogy azt Az igazság ötven árnyalata című a korábbi cikkemben írtam, a saját nézőpontjából, a saját tudatszintjén mindenkinek igaza van.
Ha felháborodok bármin, és hirtelen hatalmás vágyat érzek arra, hogy felháborodásomnak hangot adjak, akkor nagy valószínűséggel ezzel a helyzettel még dolgom van. Elmenekülhetek előle, de szinte biztos, hogy megkapom újra, más köntösben, nagyobb adagban.
Amikor történik valami a külvilágban, azért hat rám, mert van bennem valami… elfojtás, fel nem dolgozott érzelem, bűntudat, egy emlék, egy történet, félelem, ítélkezés, hiányérzet, harag, alacsony önbecsülés, sérelem, bármi. A kérdés az, mit kezdek vele?
Trendi lett valami ellen menni! Mostanában sokan küzdenek sok dolog ellen, legyen az kábítószer, alkohol, abortusz, halálbüntetés, igazságtalanság, bármi. Elérünk-e valódi eredményt, ha egy történés ellen megyünk? Arra alkalmas lehet, hogy rávilágítunk egy rövid időre, egy felvillanó pillanatra arra a szituációra, amit problémásnak látunk. Teremtő Erő viszont nincs benne.
Azt hisszük, hogy ha valami ellen lépünk fel, azzal képesek vagyunk megváltoztatni. Ez azonban önmagában kevés. Amikor valami ellen megyünk, azonosulunk egy nézőponttal, amihez képesek vagyunk végtelenségig ragaszkodni. Ezzel stabilizáljuk a helyzetet és rugalmatlanná válunk.
Mi az a valódi teremtő Erő, ami saját magadból kiindulva képes lesz a környezetedet is megváltoztatni? Mi az az ítélet, amit fel kell adnod ahhoz, hogy valódi értéket teremts? Mi van, ha az a leghatékonyabb mód, ha példát mutatsz, amit leginkább akkor tudsz, ha már nincs benned megakadás?
Nincs azzal baj, ha felháborodsz valamin. De tudd, hogy amögött lehet az is, hogy hazugságot érzékelsz, de olyan dolog is, aminek a forrása BENNED VAN! Nem a külvilágban! És azzal sincs baj, ha ezt nem veszed észre. De mi lenne, ha mától éber lennél erre? Mi lenne, ha nem félnél rálátni Önmagadra? A kulcs abban rejlik, hogy megengedem mások számára, hogy bármit gondoljanak, érezzenek és tegyenek, de azáltal, hogy nem azonosulok vele és nem is ellenállok neki, energetikailag már nem vonom bele magam.
Amikor érzékeled, elfogadod és azonosulsz a külvilág veled szemben megfogalmazott ítéleteivel, azzal saját magadat is megítéled. És fordítva. Amikor te ítélkezel a külvilágról, akkor is valójában saját magadról ítélkezel. Pedig nincs semmi baj veled! Hol kevered össze az ítélkezést az éberséggel?
Nem kell felháborodva bizonygatnod, hogy rendben vagy! Érezd azt, hogy rendben vagy, és akkor azt sugárzod! És akkor nem lesz szükséged arra, hogy felháborodásod okát kiírd, kiordítsd magadból. Láttál te már nyugodt embert kiborulni? Ha harmóniát sugárzol, ezt az egyensúlyt tükrözi minden tetted, írásod, szavad, és ez mindennél többet mond el rólad.
Tudom. Mert amint bele mertem én is nézni a kiborult bilibe, és szembesültem azzal, ami benne volt, amint megjött a felismerés, hogy mit leplez a haragom, egyszerre el is szállt, átváltoztatott, nem volt vele többé dolgom. Olyan mély felismerés volt, ami elképzelhetetlen tisztulást hozott. Hogy volt-e melóm utána? Rengeteg! Konkrétan újra kellett írnom a könyvemet. Az utolsó utáni pillanatban, még a kiadás előtt. Buktam minden határidőt. Ráment két hetem, de megérte.
Nemrég újra láttam annak az embernek a hirdetését… Jót mosolyogtam magamban és nem volt már rám hatással. Sőt, hálás voltam neki a változásért, amit az életembe hozott.
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: