Hányszor meg lehet előzni egy konfliktust azzal, hogy nem megyünk bele a harcba, nem akarjuk mindenáron az igazunkat bizonyítani, hanem a megengedést választjuk? Megengedjük magunknak és másoknak is, hogy azt tegyék, azt gondolják, azt válasszák, amit szeretnének. Mennyiben változna a kapcsolataink minősége, ha elengednénk a vélt vagy valós igazságainkhoz való ragaszkodást?
Nagy harcosa voltam az igazságnak, így tudom, miről beszélek. Az igazság nevében még arra is képes voltam jó pár évvel ezelőtt, hogy a munkahelyeimen igen felháborodott hangvételű leveleket írjak a legeslegfelsőbb vezetőknek, amelyekben bizonyítottam, milyen hatalmas igazságtalanság ért. Igen, közvetlenül nekik, mert ha az alacsonyabb szinteken nem kaptam megoldást, nem álltam meg, és mint egy tank, mentem tovább és tovább, amíg csak tudtam. Ne lepődjön meg senki, hogy semmilyen eredményt nem értem el… sőt azt hiszem, ennél jobban talán még soha nem vágtam magam alatt azt a bizonyos fát…
Időközben sokat változtam, kicsit meg is tépázott az Élet, aminek köszönhetően ma már alázatosabb lettem. Ekkor azonban, kb. egy évvel ezelőtt az Élet úgy döntött, hogy most akkor újra megmérettet, mennyiben változott az „igazságtalan helyzetekhez” való viszonyom és reakcióm.
Mivel a legtöbb nehézségemet anyagi téren kaptam, egy „kedves” könyvelőt választott a Sors ahhoz, hogy próbára tegyen. A sarokba szorítás és a zsarolás határát feszegette az, amit tett, és ekkor döntenem kellett: vajon lesüllyedek-e az ő szintjére, és – hiába érzem azt, hogy igazam van – ellenállok-e hetekig, hónapokig annak, amire „kényszerít”, vagy fizetek…
Ekkor valaki mondott nekem egy mondatot, ami azóta is a fülemben cseng, ha az igazság kérdése akár a saját életemben, akár mások esetében, akik hozzám fordulnak, megjelenik:
Nem a te dolgod, hogy igazságot tegyél!
Első reakcióm az volt, hogy ez ellen is tiltakoztam. Dehogynem! Hiszen, ki fog, ha én nem? Pedig hát merő illúzió azt hinni, hogy ez tényleg a mi feladatunk volna. Ezért tehát összeszorítottam a fogaimat és nem ellenálltam. Jogász vagyok, ezért tudom, ha aláírtam egy szerződést, azt teljesíteni kell, de mégis úgy gondolom, vannak olyan élethelyzetek, amikor a méltányosság többet teremt. Viszont ezt nem mindenki gondolja így. Elfogadtam azt, hogy a könyvelő most ebben a helyzetben nem ezt választja.
Két hónapra rá ismét megtalált egy helyzet, amit roppant igazságtalannak éltem meg. Ekkor már kevesebb volt bennem az ellenállás, de még akkor is megakasztott. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy most itt van életem egyik legnagyobb lehetősége, hogy más reakciót válasszak. Tudtam, hogy a régi énem hogy reagált volna.
Olyan tisztán láttam rá Önmagamra, mégis megint annyira fájt. Néhány napig megzuhantam, azután próbáltam egy nagyobb perspektívából tekinteni a helyzetre. Nemcsak a saját fejlődésem lehetőségét, hanem a másik félnek a sebezhetőségét és esendőségét is láttam. Tisztában voltam, hogy valójában ő is ugyanazokkal a félelmekkel van tele, mint én, és nem véletlenül kaptam – pont tőle – ezt a helyzetet.
Tisztába raktam magamban a céljaimat, és számba vettem a hozzá kapcsolódó eszközöket. Eljátszottam a lehetőségekkel, és tudtam, választási lehetőség előtt állok. Ha egóból döntök és kifakadok, ismét meg kell küzdenem a Harag és Büszkeség energiáival, és azzal nem haladom meg azt a helyzetet, amelybe már legalább ötödjére kevertem magamat öt év alatt. Ha azonban képes vagyok az egómat félretéve alázattal és együttérzéssel tekinteni a helyzetre és a másik félre, az mennyivel többet teremt mindkettőnk számára?
Azt hisszük, hogy az igazság objektív fogalom, valójában azonban csak szubjektív megéléseink vannak róla. A saját nézőpontjából, a saját tudatszintjén mindenkinek igaza van. Így az esetek nagy részében teljesen felesleges ezen vitatkozni.
Egy kapcsolati problémában, nehézségben, ha rugalmatlanul csak a saját igazságunkhoz ragaszkodunk, azzal legtöbbször bebetonozzuk a problémát, hiszen nagy valószínűséggel a másik fél is ragaszkodni fog a saját igazságához. Habár ilyenkor legtöbbször teljesen meg vagyunk győződve, hogy nekünk van igazunk, szűklátókörűségünknek, haragunknak, büszkeségünknek köszönhető az, hogy nem vesszük észre a másik nézőpontjában lévő igazságot is.
Mi lenne, ha legközelebb, amikor ilyen helyzetbe kerülsz, az ellenállás helyett megengedővé válnál? Mi lenne, ha megengednéd magadnak és a másik személynek is, hogy meglegyen a saját nézőpontja? Mi lenne, ha a jó-rossz címkézéseken és a polaritásokon túl a közös megegyezésre törekednél? Elfogadom, hogy te ezt így látod, és nem kell, hogy egyet értsünk, de minek kellene történnie, hogy megoldást találjunk? Mi az, amivel te is és én is megelégednénk a helyzetben?
Nincs olyan helyzet, amit megfelelő hozzáállással ne lehetne megoldani. Ha azt érzed, hogy nincs választásod, csak egyetlen dolgot választhatsz, azzal valójában hazudsz magadnak. Mindig van választásod, csak ahhoz sokszor meg kell haladnod a korábbi reakcióidat, az automatizmusaidat és Önmagad.
Előfordulhat, hogy olyat kell válassz, amit még soha. Ami megijeszt, amitől félsz. De mégis mennyivel más energiákat hoz fel, ha beismered magadnak azt: igen, ezt is választhatom, csak félek tőle. Ekkor már tudod, hogy a félelemmel érdemes tovább menned. Más megoldást hoz ez az út, mintha benn akadnál hetekre, hónapokra abban az érzésben, hogy saját igazadhoz ragaszkodva azt hiteted el magaddal, hogy nem dönthetsz másképp.
Mi lenne, ha feladnád egódnak azt az elvárását, hogy mindenáron igazságot kell hogy osszon? Érzed-e, hogy mi teremt többet számodra és mások számára is? Mi van, ha nem a Te dolgod az, hogy igazságot tegyél?
Hidd el, kárpótol az Élet… csak nem feltétlenül akkor, mint amikor azt Te szeretnéd. Nekem azóta egy csodás könyvelőm van, akinek tényleg nagyon sokat köszönhetek.
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kedves Andrea! Ugyanezt a történetet éltem át én is a könyvelőmmel! 🙂 Nem az én hibámból, de sajnos fizetnem kellett. Örülök, hogy évekkel ezelőtt egy idő után tovább tudtam lépni és elengedtem a dolgokat. Kerestem egy új könyvelőt, aki kedves aranyos és segítőkész volt, és tette a dolgát. 🙂 Egyszerűen csak megcsinálta azt, amiért pénzt fizettem neki. 🙂 Talán ettől jobban nem is alakulhattak volna a dolgok, és ha előbb el tudom engedni (évekig húzodott), akkor nem kísér végig az a “bűntudathullám”, amit saját magamnak teremtettem azzal, hogy még nagyobb büntetést kapok, ha nem fizetem ki a könyvelő hibájából az APEH-től kapott késedelmi büntetést. Sok időnek kellett eltelnie és nagy lecke volt, amit magamnak adtam fel. 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvashattam a soraid! Legyen szép napod! Rezső