Hányszor hisszük azt, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, közben pedig csak olyannyira szeretethiányban szenvedünk, hogy a legkisebb szeretet morzsáért is lehajolunk? Egy függőségen alapuló kapcsolat sokszor ölti magára a szerelem álruháját, ez a lepel pedig olykor csak hosszú évek után hullik le róla. Mi rejlik a párkapcsolati függőség mögött, és hogyan valósítható meg a szabadság a párkapcsolatban?
„El sem tudom képzelni nélküle az életem.” „Nélküle nincs értelme az életemnek!” Micsoda komoly szavak; és igen, fiatal koromban én is éreztem így párszor. Aztán persze mindig ment tovább az élet, mindig volt valahogy, és akkor, amikor egyáltalán nem is számítottam rá, megtaláltam azt a különleges és számomra tökéletes férfit, aki időközben a férjem lett. És ma már tudom, hogy egy jó kapcsolat nem alapulhat a másiktól való függőségen, ragaszkodáson és elvárásokon, viszont ha saját magunkkal rendbe jövünk, teljes szabadságot és szeretetet élhetünk meg a párkapcsolatunkban.
A párkapcsolat: szövetség és belső tudás
Kapcsolatunk korai éveiben a ragaszkodással átitatott szeretet/szerelem érzése nálam is sokszor szült féltékenységi rohamokat. Hát persze, hiszen nem érettem, hogy ugyan miért pont én kellek neki? Mit lát bennem, amikor sokáig senki nem látott semmit? Egyértelműen az évek óta bennem feszülő önbizalomhiány tört felszínre minden kisebb vagy nagyobb féltékenységi hisztimben.
Aztán valami megváltozott. Talán az is közrejátszott, hogy az elmúlt évek alatt sok nehézséget vészeltünk át együtt. Amikor én voltam mélyponton, ő emelt fel. Amikor ő, akkor én segítettem. És amikor mind a ketten, akkor együtt sírtunk, tudván, bármi történjen is, mi ott vagyunk egymásnak. A párkapcsolat egyfajta szövetség – olyan titkokkal, jelzésekkel, rákacsintásokkal, amelyeket olykor csak mi ketten érthetünk.
Mindeközben én is egyre többet változtam. Elkezdtem kibékülni magammal, és megért bennem az a biztos, megingathatatlan belső tudás, ami korábban sosem: ami kettőnk között van, annak egyszerűen “így kell lennie”.
Amikor ez a biztos, belső tudás a felszínre tört, ott már nem voltak kétségek. Sem Önmagamban, se benne, sem a kapcsolatunkban. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Így kell lennie, és így is lesz – és nem azért, mert én azt akarom, hanem azért, mert nem lehet másképp… így terveztük, és most csak éljük a „korábbi forgatókönyvet”.
Az elköteleződés és a szabadság nem zárja ki egymást
Ennek a belső tudásnak az ereje megszüntetett bennem minden ragaszkodást, függőséget, ami korábban gúzsba kötött; ez a belső változás pedig határtalan szabadságot szült. Mert a szabadság érzése és a párkapcsolat egyáltalán nem zárja ki egymást.
Sokan azért félnek az elköteleződéstől, mert azt hiszik, hogy az a szabadságuk megvonásával jár. Sokan azt hiszik, hogy a szabadság a párkapcsolatban nyitott házasságot jelent. Nekik valójában fogalmuk sincs arról, hogy egy jól működő, stabil alapokon, stabil önbecsülésen és egymás elfogadásán alapuló kapcsolatban mennyire is lehet szárnyalni.
Amikor teljesnek érzem magamat nélküle is, de ő egyszerűen megszépíti az életemet. A másik felem, de nem abban az értelemben, hogy nélküle „félember” lennék – sokkal inkább úgy, hogy érti és érzi minden rezdülésem, segít, támogat, hisz bennem, és azt kérdezi, mi az, amit tehetek, hogy együtt még jobb legyen? És én is ugyanezt adom az ő életéhez, mert lelkünk teljes mértékben együtt rezeg.
Nincsenek adok-kapok számítgatások, elvárások, követelések és félelmek. Teljesség van, varázs, és szeretet, ami mindent áthat. Talán erre kevesek a szavak, ezt érezni kell. Nem lehet körbeírni, leírni, de ha érzed, tudod, hogy ez az, és soha nem volt ennél jobb…
Függőség vagy szerelem?
Az, hogy milyen minőségű a párkapcsolatunk, nem a körülményeinktől függ, hanem elsősorban attól, hogy milyen a viszonyunk saját magunkhoz, és a párunknak is milyen a viszonya saját magához.
Aki azt érzi, hogy csak akkor van értelme az életének, úgy teljes, ha van mellette valaki, hamar kapcsolatfüggővé válik, aminek köszönhetően könnyen hagyhatja, hogy a másik fél az érzések, a pénz, vagy más eszközök segítségével irányítsa.
Az a párkapcsolat, amiben az egyik fél „el sem tudja képzelni a másik nélkül az életét” valójában nem a szereteten, hanem a függőségen alapul. Ennek a függőségnek köszönhetően pedig akár azt is képesek vagyunk elviselni, hogy a másik vég nélkül irányítson, manipuláljon.
Minden lépésünkkel az ő elvárásainak akarunk megfelelni, és ebben a fajta alárendelődésben teljesen elveszítjük Önmagunkat. Azt az Önmagunkat, amelyet igazából soha nem is leltünk meg, mert nem tartottuk magunkat teljesnek és boldognak egyedül, és mert valójában nem is szeretjük magunkat. Ugyanis ha így lenne, akkor nem élnénk egy olyan kapcsolatban, ami a szeretet helyett a félelemre és a függőségre épül.
Elvárások és elismerések
Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy egy kapcsolat úgy is működhet, hogy semmiféle elvárásuk nincs a másik felé. Azt hiszik, hogy csak akkor kaphatnak meg bármit, ha elvárják a másiktól. Persze ilyen esetben, ha bármilyen oknál fogva mégsem elégül ki az elvárásuk, dühbe gurulnak, és elönti őket a harag. Ez a frusztráltság pedig újabb és újabb konfliktusokat szül.
Nálunk nem elvárás a főtt étel az asztalon, de amikor tehetem, főzök. Nem várom el, hogy a férjem besegítsen a házimunkába, de szó nélkül megteszi, sokszor még kérés nélkül is. Nem várunk el egymástól lehetetlent, hiszen amikor látja, hogy este hullafáradtan esek össze a sok munkától, azt mondja, ne aggódj, majd megoldom, másnap mit eszek.
És mindezek ellenére, vagy talán pont ezért, az elmúlt években radikálisan csökkent a veszekedéseink száma. Mert nem elvárásból működünk, hanem szeretetből.
Azért tesszük, amit teszünk, mert szeretjük egymást, mert kedveskedni akarunk egymásnak, mert kímélni akarjuk a másikat, mert együtt érzünk a másikkal. Egyikünk sem gondolatolvasó, ezért ha valamit nem lát meg a másik, akkor a problémákat megelőzendő, megkérjük egymást. És hogy ez miért működik jobban?
Az elvárások mögött mindig az irányítás vágya áll, ami legtöbbször félelemből fakad. Csak azt nem vesszük észre, hogy amikor bárkit irányítani akarunk, az a másik számára a saját választási lehetőségeinek a megtagadását jelenti.
Nem valószínű, hogy tudatában vagyunk ilyenkor, mi zajlik. Csak érezzük a nyomást, és már keresnénk a kiskapukat. Ugyanis senki nem szereti, amikor megfosztják a választási lehetőségétől. És minden pillanatban, amikor elvárunk valakitől valamit, ezt tesszük.
Ezért okoz sok férfinak nehézséget az elköteleződés. Ha sokáig olyan kapcsolatai voltak, netán szülői mintában is azt látta, hogy folyton elvárnak tőle mindent, amint újra érzi a nyomást egy új kapcsolatban, menekülőre fogja.
Mennyiben változna meg az életed, ha mától nem elvárásból, hanem kérésből működnél? Mered-e felvállalni magadat a párod előtt? Teljesebbé teszitek-e egymás életét? Teljesnek érzed-e magad nélküle? Érzed-e magadban az Erőt egyedül is, de vajon mit teremthettek együtt? Megengeded-e kapcsolataidban a választási lehetőséget a másik félnek? Mi az a változás, csoda és lehetőség, amit egymásnak adhattok azzal, hogy szeretitek magatokat, a másikat és hogy Önmagatok vagytok?
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Az Elengedés és a Személyiség-piramis modell a gyakorlatban – Kétnapos önismereti tanfolyamomra jelentkezhetsz itt: Elengedés a gyakorlatban
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: