„Minden boldogtalanságod a türelmetlenségedből fakad”

Hányszor fordul elő veled is, hogy annyira rohansz egy nagy cél felé, hogy észre sem veszed a kis sikereket? Hányszor játszod azt magaddal, hogy habár már rég valóra váltottad az egyik álmodat, elfelejtesz megállni, és elismerni – legalább saját magadnak – azt, mit is értél el. Csak jön a következő cél, még gyorsabban futsz előre, míg végül annyit rohansz, hogy egyszer csak holt fáradtan, ráadásul elégedetlenül esel össze. Közben pedig… Észre sem veszed milyen csodákat teremtettél…

Vallomás következik, mert most én is ebbe a „hibába” estem. Sosem voltam türelmes ember, bár sokat javult a helyzet az elmúlt időszakban. Türelmetlenségem van, hogy olyan észveszejtően bagatell kérdésben merül ki, hogy lassú a laptop, és ettől megőrülök. Úgy érzem, éveket vesz el az életemből várni arra, hogy betöltse épp azt, amit szeretnék. Nem tudok rendesen internetezni sem, mert azt szoktam meg, hogy legalább öt dolog van egyszerre megnyitva, és ezen a gépen ez most képtelenség. A napokban épp a felrobbanás szélén álltam egy ilyen helyzetben, amikor az én drága férjem az ő végtelen türelmével csak ennyit mondott:

„Minden boldogtalanságod a türelmetlenségedből fakad.”

Aúúú… Egyszerre fájt, mert igaz volt, de ugyanakkor fel is szabadított. A mondata telibe talált. Nem felháborítóan mondta, csak ártatlanul megjegyezte, csupán tényeket közölt. Amíg a türelmetlenségem korábban haragot szült, ez a mondat kijózanított. Nem volt bennem ellenállás az igazsággal szemben, ezért éreztem, hogy a mögöttes energia egy része már átfordult építő jellegűvé. Elfogadtam a negatív érzéseket, amelyeket akkor éreztem, és megvizsgáltam: ugyan mit is fed el a haragom?

Hát persze, hogy félelmet. Már nem olyan sűrűn, de azért még mindig előtör néha. A biztonság iránti vágyam megélése és a szárnyalás mintha ugyanolyan fontos lenne számomra – látszólag a kettő azonban kizárja egymást. Ezért azt játszom, hogy nem egyszerre, hanem különböző időkben, eltérő periódusokban élem meg őket. Egyszer megengedem magamnak a szárnyalást, aztán visszahúzódom a biztonságba. És mintha mindig a másik pozícióra vágynék, mint ami éppen van… Skizofrén helyzet… Csak nem ismerős neked is?

Ezt követően feltettem a következő kérdést magamnak: vajon mi az a képesség, amit ha megengednék felszínre törni magamban, akkor mind a kettő megvalósulhatna? Akkor talán nem tűnne paradoxonnak a két lehetőség, és olyan teremtések indulnának el, amelyeket most még elképzelni sem tudok. Hmm… ez izgalmas kis utazásnak ígérkezik…

És ez még nem volt elég… Ahogy látod, nálam elég alaposan és őszintén zajlik az önvizsgálat. Elmélkedésem következő lépése az volt, hogy megvizsgáltam,mit mulasztottam el elismerni saját magamban? Mi az a változás, ami egy évvel ezelőtt még teljes lehetetlenségnek tűnt? Hát erre is elég nyilvánvaló volt a válasz. Ha nekem valaki tavaly májusban azt mondja, hogy az első könyvem több száz eladott példányával, és egy teljesen önállóan összerakott tanfolyammal fogom ünnepelni a következő születésnapomat, valószínűleg igen komolyan kinevetem hitetlenségemben. És mégis… milyen érdekes. Mintha most ez a világ legtermészetesebb dolga lenne… Na de akkor… még egy éve is… igazából komolyan fel sem merült a fejemben, sokáig lapult a „jó lenne majd egyszer” polcon az álmok szekrényében.

Mi az, amiben te mulasztottad el elismerni magadat? Ha elönt a harag érzése, képes vagy-e elfogadni vagy hagyod, hogy bűntudatod legyen miatta, elfojtva magadban az érzéseidet? Érzékeled-e, mit fed el a haragod, milyen képességed próbál épp a felszínre törni neki köszönhetően?

Megengeded-e magadnak, hogy építsen bármilyen más – elsőre negatívnak tűnő érzés? Érzed-e, hogy a rossz és a jó valójában illúzió? Mennyiben változna meg az életed, ha mától szeretnéd az elsőre kellemetlennek tűnő érzéseidet? Mi van, ha valójában egyáltalán nem rossz dolgok, csak valami épp kopogtat az ajtódon, de te épp nem veszed észre, és csak így tudja felhívni magára a figyelmet?

Mi van, ha semmi nem az, aminek látszik?

Érzékeled mekkora teret nyitottál ezzel magadnak a pozitív változások felé?

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

Az Elengedés és a Személyiség-piramis modell a gyakorlatban – Kétnapos önismereti tanfolyamomra jelentkezhetsz itt: Elengedés a gyakorlatban

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.