Bátorság kell-e ahhoz, hogy szembe merj nézni magaddal? Őszintén, hazugságok nélkül elfogadd magad olyannak, amilyen vagy – kívül és belül egyaránt. A válaszom sok olvasómat talán már nem lepi meg: attól függ. Amíg vannak olyan emberek, akiknek ez a világ legtermészetesebb dolga, addig másoknak ez igen nagy nehézség. De mégis mitől függ az, hogy szembe mersz-e nézni Önmagaddal?
A bejegyzésemet ihlető fenti mondatot a kreativ.hu oldalán olvastam annak kapcsán, hogy D.Tóth Kriszta retusálás és smink nélkül, jelent meg az Éva magazin címlapján. Érdekes, hogy amíg a közösségi média az átlagemberek ezreiről készült selfie-vel van tele, addig komoly hírértéke van annak, ha egy közszereplő smink és retusálás nélkül rak fel magáról fényképet a világhálóra. De a cikkben nem is ez volt a lényeges, hanem a fenti mondat.
Vajon mit is jelent az Önmagunkkal való szembenézés? Azt, hogy kirakunk magunkról egy spontán képet a világhálóra? Van, akinek ezt jelenti. Azt, hogy mosolyogva vagy pont ellenkezőleg, nehéz szívvel nézzük meg magunkat minden reggel a tükörben? Másoknak ezt jelenti. Azt, hogy merünk érzéseink, lelkünk mélyének bugyraiba ásni és felszínre hozni mindazt, amit ott találunk? Számomra ezt jelenti. Mert ez kihat az összes többi dologra is.
A felszínre és a külvilágba ugyanis mindig a belső tartalom vetül ki. Habár a világ legnagyobb közhelye az, hogy a szépség belülről fakad, ha a megjelenésünk, külsőnk miatt frusztrációt érzünk, az valójában mindig egy belső, sokszor elnyomott, nem tudatosított vagy bujkáló érzés miatt van.
1. Önbecsülés
Minél inkább stabil az önbecsülésed, annál könnyebben nézel szembe Önmagaddal. Ennek az első és legfontosabb lépése, hogy nem ítéled el/meg Önmagad, és nem használod saját magaddal szemben a bűntudatkeltés eszközeit. Aki rendben van magával, nem ostorozza magát, hogy „jajj de hülye vagyok”, vagy „másképp kellett volna csinálnom”. Nincsenek elvárásai másokkal szemben, és nem függ mások véleményétől sem.
2. Önmagunk szeretete
Önmagunk szeretetéről korábban már írtam, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen hajlamosak vagyunk elsiklani fölötte. Az önbecsülés alapja az, hogy szeressük magunkat, ez a két terület tehát összefügg. Ha képessé válunk arra, hogy megadjuk Önmagunk számára a szeretetet, és elismerjük mindazokat a képességeket, amelyek bennünk rejtőznek, életünk egyre boldogabbá és teljesebbé válik.
3. Tudatszint
Akinek a tudatszintje már az Elfogadás szintjét meghaladja, annak nem okoz gondot az sem, hogy Önmagát elfogadja. Nincs benne ellenállás, nem hazudik magának, nem kelt magában bűntudatot, hanem hagyja, hogy keresztüláramoljon rajta minden, ami történik vele. Az Access Consciousness mottója is ezt az elfogadást tükrözi: „Minden könnyedén, örömmel és ragyogva árad felém.”
Amikor képes vagy életed minden helyzetét – legyen az öröm, bánat, nehézség, boldogság – könnyedén, örömmel és ragyogva befogadni, az azt jelenti, hogy nem akasztanak meg az ellenállások és az akadályok. Vagy ha elakadást érzékelsz, képes vagy azt gyorsabban és tudatosabban feloldani. Ezért tartom az Access-t az egyik leghatékonyabb és legdinamikusabb módszernek mindazok számára, akik az Elfogadás szintje előtt állnak, illetve akik azt már meghaladták.
4. Elfojtás és menekülés
Az érzések kezelésének három fő módja van: az elfojtás, kifejezés és a menekülés. Aki nem mer szembenézni Önmagával, az leggyakrabban elfojtja magában az érzéseit. Ez történhet tudatosan, aminek a következménye az egyre növekvő feszültség, ingerlékenység és hangulatingadozás; illetve tudattalanul, úgy, hogy tagadunk, vagy kivetítünk. A menekülés során is az történik, hogy valaki képtelen szembenézni önmagával, ezért menekül a valóság elől, elkerüli az érzéseit úgy, hogy eltereli a figyelmet róluk.
5. Fixációk
Az esetek legkisebb részében az Önmagunkkal való szembenézés legfőbb oka pszichés betegségben keresendő. A fejlődéslélektan szerint, amikor személyiségünk fejlődése egy ponton megreked, akkor úgynevezett fixációk jönnek létre. Amíg személyiségünk egy része fejlődik tovább, addig előfordulhat, hogy egy másik része egy alacsonyabb szinten ragad, aminek következtében szélsőséges esetben akár komoly betegségekkel, pszichózissal kell szembenézni. Ez, ha időben felismerésre kerül és kezelve van, pszichoterápiával feloldható. Mindazok, akik ilyen személyiség zavarokkal küszködnek, személyiségük „szétesése miatt” nem tudják Önmagukat objektíven látni.
Amit D. Tóth Kriszta tett, az számomra azt bizonyítja, hogy rendben van Önmagával. Nincs gondja az önbecsülésével és az elfogadással, szereti magát, nem használ olyan tudatos vagy tudattalan mechanizmusokat, amelyekkel elfojtaná az érzéseit. Személyisége tehát olyan stabil alapokon nyugszik, ami a legtöbb ember számára példaértékű. Te hogy állsz a tükörbenézéssel?
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A Lélekmozaikok című könyvem megrendelhető itt: http://goo.gl/forms/cUJfxfyrkT
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Fotó: Facebook
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Köszönöm szépen! Sikeres, vidám napokat kívánok!
Kedves Lin! Lehet, hogy a címlapon szereplő kép nem a legjobban sikerült smink nélküli képe, de én nem ítélem meg a másik boldogságát egyetlen képből. Számos képet néztem meg a cikk írásakor Kriszta Facebook oldalán, és a személyes véleményem az, hogy nem tűnik boldogtalannak. Ezen túl pedig habár az önbecsülés és a boldogság bizonyos mértékig kihatnak egymásra, a kettő mégsem ugyanaz.
Láttam a címlapot, és furcsának tartom, hogy még ha retusálatlanul is szerepel valaki, akkor miért kell még csúnyábbnak is láttatni magát a valósnál? Maga a címlap rossz fényekkel, sápasztó háttérrel készült. Rendben van, hogy lássuk magunkat reálisan, de miért lenne arra szükség, hogy a legrosszabb formánkat mutassuk? Nem vagyok egyenlő a reggel felkelt, összetört tekintetű, semmibe bámuló magammal. Te láttad a címlapot? A tekintetét? Miért nem boldog rajta Kriszta, ha önazonos?
Nagyon örülök ezeknek a soroknak és köszönöm, hogy az Élet apró titkait megosztotta velünk! Jó egészséget és sok vidámságot kívánok a továbbiakban is. 🙂
Jó volt olvasni a blogot. 70 éves kor felé közeledve megerősített abban a hitemben, hogy mindig volt önbecsülésem. Elfogadtam önmagamat, minden körülmények között. Akkor is, amikor a legalacsonyabb voltam az osztályban és duci, akkor is, amikor szembesültem a ténnyel, hogy soha nem lesz vállig omló, dús hajam. Humorral tudtam kezelni és kifigurázni hiányosságaimat. Szerető családtagok és jó barátok vettek és vesznek körül a mai napig. Fiatalos vagyok, vidám és örök optimista. Talán ez a titkom.