Ha ismerjük magunkat és tudatosak vagyunk, érezzük, hogy mennyire szoktunk ellenállni, vagy megszületett-e már bennünk az elfogadás. Az elfogadással kapcsolatban azonban szeretnék egy félreértést tisztázni: az elfogadás nem azt jelenti, hogy döntéshelyzetben nem mondhatunk nemet.
Évekig vívtam láthatatlan harcomat életem történésivel, amíg rájöttem arra, hogy az elfogadás valójában annak az elfogadását jelenti, hogy nem irányíthatunk mindent. Vannak körülmények, amire egyszerűen nincs ráhatásunk, bármennyire is küzdünk és tiltakozunk ellene, nem tudjuk megváltoztatni.
Az elfogadás a tudatosság egy meghatározó lépcsőfoka, a Tudattérképen az Elfogadás szintje nyitja meg a kaput a Szeretet magasabb tudatszintjei felé. Maga az elfogadás arról szól, hogy a körülményeinkre, az élethelyzeteinkre való reakciónk milyen. Tagadunk? Ellenállunk? Küzdünk? Harcolunk körmünk szakadtáig?
Az azonban, hogy megvan bennünk az elfogadás, nem jelenti azt, hogy nem utasíthatunk el dolgokat. Sőt. Ahogy egyre tudatosabbá válunk, egyre inkább tudjuk, hogy mit akarunk. Egyre kevésbé tévedünk el az útvesztőkben, egyre könnyebben észrevesszük a jeleket, amelyek kísérnek minket, egyre jobban merünk hallgatni az érzéseinkre, egyre jobban vállaljuk önmagunkat, és egyre jobban átadjuk magunkat álmainknak, céljainknak.
Tehát érdemes megkülönböztetni a körülményeinket, amelyek „történnek velünk”, az ajánlatoktól, felkérésektől, kérésektől, amelyben döntéseket hozunk. Ha ugyanis utóbbi esetén egy szituációval kapcsolatban ellenállást érzünk, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy gondunk lenne az elfogadással, hanem az valószínűleg egy jel, egy belső érzés, hogy ez a lehetőség számomra most jelen pillanatban nem megfelelő.
Ha döntéshelyzetben két út van előtted, játssz el a gondolattal: milyen lenne, ha igent mondanál, és mi lenne, ha nemet? Melyik tölt el téged izgalommal, jó érzéssel, könnyebbséggel, és melyik nehezít el, vagy alakít ki görcsöt, feszültséget benned?
A feszültségnek és ellenállásnak ebben az esetben kevés köze van az elfogadáshoz, hiszen ha úgy érzed, ilyen szituációkban is, a rossz érzésed ellenére is el kell fogadnod valamit, azzal tulajdonképpen saját választási lehetőségedet tagadod meg. Az elfogadásra hivatkozva nem korlátozhatjuk magunkat, hanem legyünk tisztában azzal, hogy szabadon hozhatjuk meg a választásainkat.
Mert azt sose felejtsd el, hogy mindig, minden döntéshelyzetben van választásod. És választhatod azt is, hogy nemet mondasz. A kérdés csak az, hogy a másik fél ezt elfogadja-e? Ez viszont nem hozzád tartozik, hiszen az, hogy ő ezt hogy kezeli, mindez már az ő története…
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A Lélekmozaikok című könyvem megrendelhető itt: http://goo.gl/forms/cUJfxfyrkT
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: