Segítek vagy próbálom megmenteni?

Talán darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de azok számára, akik mernek őszinték lenni Önmagukkal, hasznos lehet, ha olykor felteszik maguknak ezt a kérdést. Kapcsolatainkban ugyanis hajlamosak vagyunk a megmentő szerepet felvenni – anélkül, hogy erre tudatosak lennénk. Azzal nyugtatjuk a lelkiismeretünket, hogy mi csak „segíteni próbálunk”. A kérdés csak az: biztos?

Előfordul, hogy más életében előbb vesszük észre a legkisebb szálkát, mint sajátunkban a legnagyobb gerendát. Saját házunk táján csak ritkán szeretünk körbenézni, sokkal könnyebb a másiknak „segíteni” abban, hogy vélt vagy valós problémáját megoldja. Milyen okok állhatnak mindezek mögött? Tudattalan folyamatokat boncolgatok, ezért most különösen figyelj arra: vajon mit hoznak fel benned a mondataim?

1. Nevelés

Arra neveltek minket, hogy ha segítünk, azzal jót teszünk másoknak. De biztos ez? Előfordulhat, hogy valójában azzal segítünk, ha a másikat hagyjuk a szakadék mélyére zuhanni, összetörni, hogy megélje a nehézségeket.

Biztos, hogy azzal segítünk, ha mások érdekét a sajátunk elé helyezzük? Sokszor ugyanis ez történik. Küzdünk, erőnkön felül teljesítünk, magunkat teljesen háttérbe szorítjuk, összezsugorítjuk, megalkuszunk. Kinek jó ez? Valójában senkinek: sem magunknak, sem a másik félnek.

2. Felvett megmentő szerep

Segítőkre szükség van, tőlük azonban érdemes megkülönböztetni az önjelölt megmentőket. Önjelölt megmentő legtöbbször abból lesz, aki nem akar, vagy nem tud a saját problémáival szembenézni és megoldást találni rá. Egyfajta „missziónak” érezheti, hogy másokon segítsen, és ha ez nem sikerül, azt személyes kudarcnak fogja fel, ami a bűntudat, vagy szégyen érzésének elmélyülésével járhat.

Az önjelölt megmentők sokszor saját maguk is tele vannak frusztrációval és meg nem élt érzésekkel. Szembenézés, átélés helyett menekülnek és tagadnak, saját életük helyett mások életét akarják élni. Mert az bizony sokszor könnyebbnek tűnik.

3. Önszeretet és önbizalom hiány

A megmentési szándék mögött sokszor komoly önszeretet és önbizalom hiány húzódik meg. Nem tartjuk magunkat elég értékesnek, nem szeretjük magunkat eléggé ahhoz, hogy Önmagunkkal foglalkozzunk.

Saját életünk és nehézségeink vonatkozásában csak a felszínt kapargatjuk, és amikor olyan élményekkel, tapasztalatokkal szembesülünk, amellyel valójában nem merünk szembenézni, becsukjuk szemünket, és inkább mások felé fordulunk. És mit látunk másoknál?

4. A külvilág, mint tükör

Azt, ami bennünk van. Nem véletlen az, hogy éppen kit próbálunk megmenteni, hiszen amit másokban meglátunk, az valójában bennünk is ott van. Ezért vesszük észre, ezért rezgünk vele össze. Sokszor azért bosszant valami másban, mert ott van bennünk is. „Vedd már észre, hát nem látod?” – kérdezzük. Ilyenkor azonban a kérdést sohasem a másiknak, sokkal inkább Önmagunknak érdemes feltenni.

5. Éberség vagy ítélkezés?

A kettő ugyanis nem ugyanaz. Mekkora megkönnyebbüléssel járt, mikor ezt nemrég megértettem! Éber vagy, ha meglátsz dolgokat és helyzeteket, amelyekhez nem rendelsz értékítéleteket és nem akarod megváltoztatni őket.

Figyelsz, látsz, érzékelsz, és amikor úgy érzed, a másiknak arra van szüksége: felajánlod a segítséged. Nem tukmálod magad, nem úgy állítod be magad, mint aki tudja a tutit, nem veszed át az életét és a nehézségeit, egyszerűen csak felajánlod a segítségedet.

Az, hogy ezzel kapcsolatban pedig a másik mit dönt, az az ő dolga és felelőssége. Ha elutasítja a segítséged, azt is képes vagy elfogadni. Mert így döntött. Nem sértődsz meg rá, éled tovább az életed. És majd ha egyszer a másik megkér, segítesz. Ez az a valódi segítség, ami épít, felemel és erősít, nem pedig rombol egy kapcsolatot.

6. Képes vagy befogadni?

Csak adsz, adsz és adsz – szinte folyamatosan? Lehet, hogy ez is egy pótcselekvés, kompenzáció vagy terelés? Erre sokszor kétségkívül szükség van. Ideig-óráig hasznos lehet, például ha a magánéleted romokban hever, jó megoldás lehet a munkába menekülni. De amikor ez tartósan fennáll, és az egyensúly nem tud visszaállni, ott érdemes feltenni a kérdést: vajon nem elfojtásról, menekülésről van-e szó? Képes vagy-e adni – először is saját magadnak? És képes vagy-e befogadni?

Ehhez azonban az szükséges, hogy ismerd magad, rájöjj arra, mit miért teszel vagy nem teszel. Felismerd saját cselekedeteid mögött azt a tudattalan működést, ami a mélyről irányítja életed hajóját. Habár sokszor azt hiszed, te irányítasz, mert a kormány látszólag a te kezedben van, az, hogy merre megy a hajó életed tengerén, ettől sokkal több dologtól függ…

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

A Lélekmozaikok című könyvem megrendelhető itt: http://goo.gl/forms/cUJfxfyrkT

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.