Belém költöztél… hetekre és hónapokra… olyan mélyen, hogy szinte eggyé váltunk. Nem voltak határok… Te és én olyan szimbiózisban éltünk, ami elfeledtette velem, ki is vagyok valójában. Akartam. És annyira jó volt! De benned én megszűntem létezni. És mióta “nem vagy”, kinyílt a világ…
El akartam menekülni a Sorsom elől. A Te utadon jártam. Könnyebbnek tűnt, boldogabbnak és teljesebbnek. Nem tudtam összehasonlítani semmivel. Most viszont… Sikítanék, ordítanék, hogy végre meghalld: teljessé váltam nélküled. Sosem volt ennyire jó, mint most! Mert megtaláltam mindazt, amiről eddig azt hittem, hogy benned rejtőzik, ennél pedig nem létezhet nagyobb szabadság! Felszabadítalak. És ezzel felszabadítom saját magam is.
Amíg ezt nem tapasztalod, fogalmad nincs, mennyire jó tud lenni. Élsz valamiben, amit jónak vélsz, boldog vagy, és el sem tudod képzelni, hogy lehet még ennél is jobb, még ennél is több.
Mert a világ több annál, mint amit Te mutattál nekem. A világ határtalan, és a lehetőségek korlátlanok. És a csodák csak most kezdődtek. Csodák? Nem! Kikövezett úton járok. Csoda az, amire nem számítunk, ami váratlanul és várakozásainkon túl talál meg minket.
Ki vagyok én, hogy megakadályozzalak szabad akaratodban? Ki vagyok én, hogy felülírjam a karmád? Ki vagyok én, hogy a megmentő szerepében tetszelegjek?
Oly sok mindent megértettem, és mindez a megértés hozzásegített ahhoz, hogy a súlyokat, amit a Sorssal, a vállalásainkkal együtt a vállamra pakoltál, végre letehessem. Olyan hálás vagyok Neked! De úgy féltelek! Mégis… elengedlek…
Oly’ sokszor elengedtelek már, mégis mindig itt maradtál velem. És van a lelkemnek egy rejtett része, ahol örökre ott maradsz. Azt hiszem, ezt most elfogadtam. Ott ragadtál az emlékek színes polcán, a nevetés és boldogság pillanatai között, az élményekkel, tanulással és azzal a Szeretet élménnyel, amit korábban sosem tapasztaltam.
A megkönnyebbülés érzése mégis felülírja az emlékeket. Eddig sosem sikerült, most viszont azt hiszem, átbillent a mérleg. Valami átkattant bennem.
Sosem felejtelek el… de mennem kell tovább… Nélküled… Mert így döntöttél… Először Te… Most pedig Én!
És ha ezt most nem írom meg a nagyvilágnak, akkor talán sosem engedlek el… Úgyhogy szálljon a szó és száradjon fel minden könny, ami valaha is Érted hullott….
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Ha szeretnél jelentkezni az Elengedés a gyakorlatban workshopra, kattints ide: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
a neved is megváltozott.
Ezt két évvel ezelőtt írtam… És ha tudnák az olvasóim, hogy ez kinek szólt akkor… Na de nem kell minden illúziót összetörni… 🙂
Jól látom, hogy megint vége a románcnak? De hát miért, ha ő volt az igazi?
Jól látom, hogy megint vége a románcnak? De hát miért? nem értem én ezt, olyan sok a szakítás mostanában….:(