Egy megdöbbentő kísérletet rögzítő videóra akadtam arról, hogy vajon mennyire vannak előítéleteink a hajléktalanokkal szemben. A legmeghatóbb mégis az volt, amikor egy másik hajléktalan sietett társa segítségére.
Ha megállít bárki az utcán, hogy pénzt kérjen tőled, mi alapján döntöd el, hogy adsz vagy nem? Sokszor álszenten nem valljuk be, hogy bizony másokról egy futó pillantás alapján mondunk ítéletet.
Ezt támasztja alá az a kísérlet is, amit nemrég Joseph Costello, egy austini filmes készített, barátja, Sandy segítségével, aki a való életben is hajléktalan.
A kísérlet készítői kíváncsiak voltak arra, hogy mennyiben befolyásolja az utca emberét a pénzt kérő személy öltözete. Azt kell mondani, bizony igen nagy különbség volt a között, amikor Sandy öltönyben, megborotválkozva kért 50 centet kávéra, buszjegyre vagy épp szendvicsre, ahhoz képest, mint amikor ugyanezt megviselten, kissé koszos farmerban és pólóban, borostásan tette.
A legmeghatóbb pillanat mégis az a videóban, amikor az öltönyben kéregető Sandyhez odalépett egy másik hajléktalan, és elkezdett aprót keresgélni a zsebében…
„A hajléktalan emberek nem társadalmilag alkalmatlan személyek. Ők csak olyan emberek, akiknek nincs otthonuk.” Sheila McKechnie
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Budapest kertvárosi részében élek. Sok hajléktalan szorult ki a peremkerületekbe bizonyos rendeletek miatt. Naponta látom őket, elmegyek mellettük. Ketten kibéreltek egy padot a park szélén. Olvasnak, beszélgetnek az ott lakókkal, kopottas ruhájuk tiszta. Nem kéregetnek mégis kapnak. Kicsit távolabb a földön, rongyos paplanon, szőrmók, ragacsosan piszkos ember, kezében már reggel korán műanyagpalackban bor. Őt messze elkerülik és valahol ezt megértem. Én élelemmel és ruhákkal segítettem többször is. Sajnálom őket, bizonyára mindegyik élete egy regény. Mégis azt kérdezem, miért vannak egyre többen és miért nem teszünk értük többet, mint pár forint, szendvics, vagy egy meleg kabát?