Élni, hogy írjak, és írni, hogy éljek. Ez a mondat áll a nevem alatt. Szeretnéd tudni, miért? Ha van néhány perced, gyere velem, elmesélem. Ez nem egy szokványos blogbejegyzés. Talán pont Te leszel, aki valóra váltja az álmomat?!
Teljes tudatossággal indítottam a blogomat. Akkor már tudtam, sőt, nem csak tudtam, de le is mertem írni, hogy én írni akarok. Nem hobbiból, nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem azért, mert ez a hivatásom. A Pozitív Nap oldalán megjelent cikkeimen kívül azonban nem tudtam sem iskolai papírt, sem referenciát felmutatni. Valahogy a jogi diplomám lobogtatását nem tartottam túl hitelesnek.
Január 17-én kezdtem el írni. Két kikötésem volt magammal szemben: minden hétköznap napi egy írás, olyan témáról, ami valamilyen módon ÉN vagyok. Sok oldalam van, és úgy gondolom, egy-egy írás lelkünk különböző részére hat. Ezért lett a blogom címe: Lélekmozaikok. Úgy vélem, önmagunk megismerése nem úgy történik, hogy egy nap majd megvilágosodottan ébredünk fel. Sokkal inkább lépésről lépésre ismerünk fel lelkünkben egy-egy darabot. Türelemre van szükség, hogy a mozaikokat, mint valami kirakóst egymás mellé tudjuk helyezni.
Itt, a Cafeblogon könnyű dolgom volt. Sok cikkem kikerült mind a Cafeblog, mind a Nők Lapja Cafe főoldalára, sőt, nem egyszer a Hír24 és a Startlap is kitüntette figyelmével írásaimat. Azonban arra is hamar rájöttem, hogy könnyen el lehet veszni a számok rabságában. Annak ellenére, hogy tudom, a cikkek értékét a tartalomnak kellene meghatároznia, mégis a látogatottság az, ami „eladhatóvá tesz”. Szerencsére ezzel kapcsolatban sem panaszkodhatok.
A pozitív visszajelzések nem csak kommentek formájában, hanem emailben is érkeztek… Egy olvasótól, aki elismerését fejezte ki, és kérte, hogy ne hagyjam abba… Majd egy nagymamától, aki saját történetét osztotta meg velem… A legjobban mégis az döbbentett meg, amikor egy fiatal lány segítséget kért tőlem a problémájának megoldásában. Kis világom kitágult, ugyanakkor nem éreztem nehéznek a felelősség súlyát.
Azt tapasztalom, nem merünk őszintének lenni. Sokszor még magunkkal sem. Nem merünk kimondani, és leírni dolgokat. Paranoiásan félünk, hogy mások mit gondolnak rólunk.
Különösen nem merjük leírni az igazat egy önéletrajzban, egy motivációs levélben. Nekem volt időszak, hogy 4-5 önéletrajzom volt. A túlképzettségem és sokoldalúságom többször volt hátrány, mint előny. Meguntam. Sokoldalú vagyok. Sokan vagyunk ezzel így. Pont az hazudik magának legjobban, aki megpróbálja felcímkézni magát különböző, a társadalom által ránk aggatott címkékkel.
Akkor érzem magam hitelesnek, ha életemnek ezen a területén is alkalmazom mindazt, amit eddig tanultam. KÉRD ÉS MEGADATIK! Hiszen minden könyvben ezt olvassuk: a gondolatnak, de még inkább a kimondott és leírt szónak ereje van! Én most érzem azt, hogy eljött az idő, hogy kimondjam és leírjam így nyíltan:
Tisztelt Újságírók, Szerkesztők, Főszerkesztők, Médium alapítók és tulajdonosok!
Munkát keresek újságíróként! A célom az, hogy valódi értéket adjak az embereknek. Mindeközben szeretnék az írásból megélni, mert így élek igazán. És teljes életre vágyom!
Szegeden élek. 30 éves vagyok. Azok közé a nők közé tartozom, akik pár éven belül gyereket is szeretnének. Valószínűleg nem csak egyet. Addig is, és aközben is, azonban írni szeretnék, mert író vagyok. Nem tanultam hagyományos iskolai keretek között írni. Nincs róla diplomám, de hiszem, hogy nem a papír tesz valakit íróvá, hanem sokkal inkább a szavak, amik a papírra kerülnek. Tudom, hogy nem új, és nem ismeretlen terület ez számomra… Él bennem valaki, aki mindennél jobban tudja ezt…
Kedves Olvasóm!
Ha tetszenek az írásaim, kérlek, segíts nekem abban, hogy megosztod ezt a cikket másokkal. Ki tudja, talán a Te ismerőseid között lesz az a személy, aki pont engem keres. Tudom, hogy akihez el kell ennek az írásnak jutnia, ahhoz el fog jutni.
Mert akiknek kell, azok egymásra találnak. Előbb vagy utóbb…
A szavaim nyitott könyvként itt állnak két hónapra visszamenőleg. És persze a számok – mert tudom, hogy a mai világban azok is roppant fontosak. Nem tudom, jók-e vagy sem, mindenesetre én büszke vagyok rá. A nulláról indultam. Két hónap sem telt el azóta.
Blog kezdete: 2014. január 17.
Cikkek száma: 39
Összes eddigi látogatottság: 82.170
A blog legjobb napja: 2013.03.04. – 37.210 látogatás
A cikkek like száma összesen: 2555
A cikkek megosztásának száma a Facebookon: 827
A Lélekmozaikok Facebook oldalát kedveli: 743 fő (hirdetés nélkül)
Legolvasottabb cikkek – Top 3:
Ferenc pápa isteni elszólása – véletlen káromkodás élő adásban: 37.323
Megható szerelmi történet: 67 éven keresztül voltak egymás elválaszthatatlan társai: 12.371
Ki is mondta valójában? – 10 világhírű idézet, amiről sohasem gondoltad volna, hogy mástól származik: 11.521
Legtöbb like-ot gyűjtöttek – Top 3:
A négy éves fiú, aki a lélekvilág üzeneteit közvetíti szüleinek: 238
Tedd a stresszt a barátoddá! 5+1 dolog, amit nem tudtál eddig a stresszről: 213
Megható szerelmi történet: 67 éven keresztül voltak egymás elválaszthatatlan társai: 202
KÖSZÖNÖM!
AZ TÖRTÉNJEN, ÉS AKKOR, AMI MINDENKI SZÁMÁRA A LEGJOBB. 🙂
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szia Kedves Andrea!
Remélem, felrúghatom a kötelező etikett szabályait és férfiként tegezhetek egy hölgyet, de – mindketten tudjuk-, nem minden előzmény nélküli ez a tegeződés. Hisz kisgyermekkorodtól fogva ismerlek és akkor – a dolog természeténél fogva-, Te a Hörömpő Andi voltál. Most, hogy dr. Hörömpő Andreaként okoztál e bloggal nagyon kellemes meglepetést számomra, remélem fenntarthatjuk e régi megszólítást, azzal a kiegészítéssel, hogy megtisztelsz a visszategeződéssel.
Édesanyád hívta fel a figyelmemet a lélekmozaikok-ra. Köszönöm neki is. Tetszik amit csinálsz.
Megértelek, hogy szeretnél a nyomtatott sajtóban is megjelenni, hisz úgy tűnhet, az már komoly újságírói tevékenység. Ez azonban csak kívülről látszik annak. Közben meg szellemi favágómunkáról van szó. Amit most látok tőled, kár lenne leköteleződött író-bérmunkássá válnod. Ugyanakkor, meg igazad van, ezek a mozaikok vannak olyan értékesek, hogy minél több emberhez el kell őket juttatni. Ha az írásnak ebből a formájából tudsz szert tenni már valamenyi jövedelemre, inkább ezt kellene tovább erősítened, izmosítanod.
Magam is keresem a helyet, a felületet, ahol jelen lehetek írásaimmal, gondolataimmal, és nekem is szívem csücske a Gutenberg galaxis, a kézbe vehető, lapozható, polcra tehető írás.
Azon érdemes lenne agyalni egyet, hogy néhány hasonlóan gondolkodó ember rekjon össze egy időszakos lapot, amelyben meg tudjuk jelentetni az írásainkat. Egy többlépcsős programra gondolok, amely kicsiben, önfenntartó módon indulna és a tapasztalatok gyűjtése után fokozatosan bővülne. Két-három ember már el tudná indítani.
Lehet, hogy ez most egy kissé ajtóstól berontás volt, de azt gondolom, minek kerülgetni a forró kását. Ha tetszik a felvetésem, beszéljünk róla, ha neked más elképzeléseid vannak, akkor sincs semmi gond. Hisz az, ami miatt írtam, ettől függetlenül nagyszerű, nekem tetsző dolog. Sok erőt, kitartást és örömhozást kívánok hozzá.
Üdvözlettel
Kopor Tihamér