Könyvajánló: Müller Péter – Férfiélet, női sors

Mi jut eszedbe, amikor Müller Péter nevét meghallod? Író? Tanító? A lélek ismerője? Történetek lejegyzője? Varázsló? Pszichológus? Művész? Bohóc? Bármelyikre gondoltál, egyikkel sem tévedsz. Számomra Ő egy igazi Mesemondó. Írásait átjárja egy különös, bölcsességgel teli varázslat. Ugyanúgy ahogy gyermekkorunkban személyiségünk legjelentősebb formálói a tanulságos mesék voltak, felnőve az Ő könyvei azok, amelyek lelkünk formálásában társaink lehetnek utunkon. Új könyve a világban végbe menő férfi és női szerepek változásában segít eligazodni. Amit egy ideje már talán Te is érzel. Tudattalanul átéled, csak a szavakat nem találod hozzá, hogy megfogalmazd. Nem baj. Mert Ő megteszi helyettünk.

A könyvet még karácsonykor olvastam el, és annak ellenére, hogy tudtam, hamarosan írni fogok róla, vártam. Összeértek bennem a gondolatok, amelyek a napokban Kecskeméten egy személyes előadás és Jelenlét során teljesedtek ki. Ha teheted, semmiképp ne hagyd ki, hogy megtapasztalj egy ilyen Élményt. Én az elmúlt években számos előadást hallottam már nevesebbnél nevesebb, önjelölt vagy valódi, külföldi és magyar tanítóktól, de igazi, karizmatikus, valódi, nagybetűs Tanítóval csak egyszer találkoztam. És most. Müller Péterrel.

Szerintem akkor jó egy könyv, ha megérint, ha érzéseket vált ki belőled, ha egy kicsit úgy érzed, ezt rólad írták. Nem Neked, hanem Rólad. Önmagadra lelsz egy szereplőben, egy helyzetben, egy képben, egy mondatban, egy szóban. A Férfiélet, női sors megérintett, mert a könyv lapjai tükörként ragyogtak, és bennük hirtelen viszontláttam önmagam. Sokan, amikor hasonló élményt élnek át, a valóságtól megriadva gyorsan becsukják a könyvet. Néha nehéz a szembesülés, az is lehet, hogy még nem állsz készen rá, azonban azt ne feledd, hogy ilyenkor egyáltalán nem a tükör a hibás abban, hogy mit látsz.

„Sorsszerepeid változnak, de minden maszk mögött Önmagad vagy.”

Hajlamosak vagyunk öntudatlanul is beleveszni a szerepeinkbe. Kislány, fiatal felnőtt, nő, asszony, anya, nagymama – a szavak mögött rejlő szerepekkel azonosulunk életünk egy-egy szakaszában, és közben elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. Ráadásul a képet árnyalja a bennünk élő kisfiú, férfi, férj és nagypapa megélt vagy elnyomott sorsa. Jin és Jang valójában Önmagunkban él, e két részünk harmóniája nélkül pedig nehezen működünk.

„Öntudatos pedig attól lesz valaki, ha harmóniába hozza önmagában a külső sorsszerepét a lelkében rejlő másik nemével, és ráébred arra, hogy a jól játszott sorsszerepén túl, mindenekfelett Ember – vagyis teljesség.”

Gyermekként még teljesen természetes számodra ennek a „nemtelen” teljességnek a megélése, ugyanúgy, ahogy idős korban is könnyebb az ezzel való azonosulás. A születés és halál körforgásában viszont van egy olyan – eléggé hosszú – időszak, amikor Önmagad keresve elveszetten kóborolsz utadon. Észre sem veszed, hogy amíg egyik kapcsolatodban Te játszod a férfi szerepet: Te adsz, megtermékenyítesz, izzó szikraként funkcionálsz, addig lehet, hogy másik kapcsolatodban Te vagy a női befogadó, létrehozó, ki nem szunnyadó forró láng, ami melegségével életben tart. A külvilági dualitás látszólagos megnyilvánulása közben azonban, ha magasabbról, sőt esetleg harmadik szemeddel szemléled belsőd, láthatod az Önmagadban rejtőző, gyermekkorodból kezdve benned élő Embert.

„Belenézni a nőnek egy valódi férfi szemébe azt jelenti, hogy egész valója ott tükröződik az íriszében.”

Ki vagyok én? Ezt a kérdést leginkább csak a Nők teszik fel maguknak. Helyesbítek. Legyél nő vagy férfi, ezt a benned élő Nő kérdezi. Hogy erre választ kaphass, a folyamatos keresés közben, a szeretet útján kell járnod. Milyen(nek kellene lennie) az igazi Férfi(nak) és az igazi Nő(nek)? A Férfi: a teremtő szellemiség, az Ég, aki nem téveszti össze az Erőt az erőszakkal és az uralmat a hatalommal. Az alázat, önfeláldozás és szolgálat útján törekszik az égi rend földi megvalósítására. Az igazi Nő pedig olyan, mint a befogadó Föld, aki enged, létrehoz, alkot és „megszül”. Azonban jelenleg a pólusváltás időszakát éljük, és ez többek között megmutatkozik a férfi és női szerepek változásában is.

„Az igazi anya attól bölcs, hogy rálát anyaszerepére, ahogy magában a női létben is egy isteni szerepet lát, melyet jól eljátszani akkor tud igazán, ha a titkai rejtve maradnak. Nem azért, mert gyenge, hanem azért, mert túlságosan is erős. Ez a nőiség lényege. A rejtettség. A lassú érlelés. A látszólagos passzivitás atomereje.”

A nők átvettek bizonyos férfi szerepeket: közelebb kerültek az égi, szellemi oldalhoz, míg a férfiak materialistává váltak. Női oldalról megélve azonban tévúton jár az, aki azt hiszi, hogy a férfi szerepek önkéntes vállalásával közelebb kerülhet Önmagához. Az öntudatra ébredés és a női elférfiasodás nem ugyanazt jelenti. A nők sorsszerepe az, hogy segítsék az emberiséget megmenteni azáltal, hogy Önmagukra lelnek.

Nőként visszatalálni Önmagunkhoz azért nehéz, mert ez a történelmi idők során korábban soha nem adatott meg számunkra. Nem épült be génjeinkbe, nem hoztuk magunkkal anyáinktól, így nincs mire visszaemlékeznünk.

„Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát most éljük meg: a nőkben ébredezni kezd az Önmagam. A nők „felszabadítása” nem azt jelenti, hogy a nők egy férfivilágban keresnek jogi, anyagi és társadalmi egyenlőséget, hanem azt, hogy fel kell szabadítani a nő személyiségének isteni eredetű tulajdonságait – nemcsak a nők, hanem az egész emberiség érdekében.”

A Férfiélet, női sors olyan, mint egy egyedülálló, különleges, finom bor. Ne olvasd túl gyorsan. Ízleld a szavakat, a mondatokat, figyeld az érzéseket, amiket kivált benned, és lapjai tükrében ne félj meglátni Önmagad. Élvezd a rövid, velős gyöngyszemeket, állj meg, és szemléld meg a gondolatok mögött rejlő bölcsességek oldalát egy másik nézőpontból is. Beszélgess róla, oszd meg másokkal. Fedezd fel magadban a Nőt, a Férfit, a Harmóniát és a Teljességet. És ha szeretnél elmerülni az összeért ízek harmóniájában, nyiss ki belőle még egy palackkal. Egy kis idő után vedd le a polcról újra, mert könnyen új igazságokra lelhetsz benne. És ki tudja, egyszer egy ilyen alkalommal azt veszed észre, hogy angyali arcod az esti félhomályban mosolyogva néz majd vissza rád.

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Idézetek forrása: Müller Péter – Férfiélet, női sors (Rivaldafény Kiadó, 2013)

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.