Csak próbálsz visszagondolni arra az érzésre… És közben tudod, hogy tudod… Mindennél biztosabban. Az érzéseid nem csapnak be, de akkor mégis mit jeleztek előre? Sötétben tapogatózol, egy pillanatra megvakulsz.
Elszoktunk már a sötéttől. Telítve vagyunk fényekkel, impulzusokkal, állandó információ tengerben sodródunk előre, látszólag láthatatlan útjelzőkkel Életünk kanyargós ösvényein. Felhagytunk megérzéseink figyelésével, belső hangunk nem tudja túlkiabálni a külvilág zaját. Pedig néha csak arra lenne szükség, hogy becsukjuk szemünket, csendesítsük le magunk körül a külvilág zaját, és tegyük fel a kérdéseinket… Majd figyeljünk magunkra, a válaszainkra, az érzéseinkre…
Oly könnyen kételkedünk, ingunk meg… még akkor is ha tudjuk, látjuk, érezzük a láthatatlan szálakat az események manifesztálódásában. Pedig az oksági kapcsolatok szövevényes fonalai oly vékonyan szövik be a mindennapi életünk szőttesét, hogy azt csak azok láthatják, akik rátaláltak varázslatos szemüvegükre, ami az addigi láthatatlan titkok sokaságát fedi fel. A szemüveggel, és a neki köszönhető tudással birtokunkban viszont idővel felmerül bennünk a kérdés, hogy áldás vagy átok az ajándék, amit kaptunk? És habár a kérdést csak egy tovatűnő keserű pillanat szülte, a válasz egyértelműsége újabb kérdéseket vet fel…
Ezt talán most még nem kell, hogy értsd… a megértés rögös útjáig az elfogadáson keresztül vezet az út….
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: