Lélekmozaikok

Ahonnan már nincs visszaút

Elmentem a határaimig, sőt még azon is túlra. Ott álltam egy szakadék szélén és akkor bizony feltették a kérdést: vajon mered-e? Vissza vagy előre? De ha előre, akkor most egy nagy lélegzetet kell venned és ugranod kell… Fogalmam nem volt, mi vár rám, de azt tudtam, hogy csak egy út van: előre. Nem azért, mert nem lett volna más választásom, hanem mert azt éreztem, eljutottam arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút…

Ami akkor az ismeretlen volt, most a visszatekintés ködös és nosztalgikus szemüvegén keresztül már a múlt. És habár akkor rettegtem attól, hogy ha ugrom, vajon kinyílnak-e a szárnyaim, mivel most is épp írok, tehát itt vagyok, így igen: túléltem. Sőt.

Feltenni egy lapra mindent, tudván, hogy a Minden vagy a Semmi vár rám, csak az igazán bátrak és merészek útja… Nem való mindenkinek. Pedig az igazság az, hogy bárki választhatná, sokan mégsem teszik. Megelégednek azzal, hogy nézik azt, aki mer lépni, és titokban irigykednek rá, hogy milyen jó is neki. Mert ők legtöbbször csak a végeredményt vagy csak a felszínt látják.

Nincsenek ott a kétség pillanataiban, amikor próbatétel történik újra és újra és újra. Nincsenek ott, amikor nehéz, amikor fáj, amikor összetörik a lélek és meghal az ego. Nem látják a munkát, a vállalásokat, a belső harcokat, nem érzik át az elköteleződés komolyságát, és a zuhanást, amikor visszakérdez a Jóisten, hogy: „de biztos”?

Talán igazságtalannak tűnik, de a Mindent csak azok kaphatják meg, akik mernek szembenézni a Semmivel is. Akik be merik vállalni mindkét szélsőség kockázatát. És igen, erre vagy születni kell, vagy el kell jutni idáig. A Minden Teljességéhez a kapu ugyanis Önmagunkon keresztül nyílik. Hogy idáig eljussunk, azt hisszük, más szükséges, de közben az égvilágon senki más nem lehet erre akkora hatással, csak mi magunk.

A legsötétebb éjszakák és nappalok mind egyedül találnak meg minket. És bevilágíthat lelkünk mélyére a másik pislákoló fénye, de hogy elindulunk-e a fény irányába, az kizárólag tőlünk függ. A lépéseket mi magunk tesszük meg, a mi felelősségünk, lehetőségünk és választásunk mindez.

Annyit hallunk az arany középútról, de mégis honnan tudnánk mi az, ha nem élünk meg szélsőségeket? Oly sokan félnek a szélsőségektől. Félnek „soknak lenni”, félnek játszani Önmaguk lényével, felismerni és felismertetni, hogy vajon kik is ők valójában? Le akarjuk egyszerűsíteni magunkat, közben pedig oly végtelenül sokszínűek vagyunk. Nem húzható ránk egyetlen címke, sőt még kettő-három sem.

Ha meg kellene fogalmaznom, talán ez lenne az elmúlt egy év legnagyobb tanulsága: Mertem kilépni a címkék közül, nem beszorulni egyetlen skatulyába sem, amibe akár a társadalom, akár a családom, akár én saját magamat zártam.

Merni megélni egyszerre vagy egymás után a félve remegő kislányt, a bolond tinédzsert, a szerelmes őrültet, a sugárzó Nőt, a megfontolt jogászt, a lélek mélységeit kutató írót, a bölcs Asszonyt – nem kor kérdése volt számomra. Bármikor választhatjuk, bármikor, hiszen nincs olyan, hogy késő legyen minderre. Hogy kinél mi az, ami elindítja ezt a folyamatot, az különbözhet, de teljességünk, lényünk egy-egy árnyalatai mindezek, amelyek ott rejlenek lelkünk mélyén, vágyva arra, hogy felszínre bukkanjanak.

Valaki nemrég azt mondta nekem, megszelídített boszorkány vagyok, és annyira találónak éreztem mindezt. Igen, megszelídítettek, és igen csodákat varázsló boszorkány is vagyok. És talán néhány hónappal ezelőtt még sértődötten kikértem volna magamnak mindezt, de saját színeim megismerésével és elfogadásával megtanultam szeretni Önmagam Teljességét.

Walking at arcachon dune – festmény – www.volegov.com

Megtanultam szeretni a félve remegő kislányt, és megvigasztalni, amikor félénken a sarokba húzódik. Megtanultam nevetni a bolond tinédzseren, aki nézőpontok nélkül képes szembenézni a világgal, magas ívből téve rá, hogy a világ mit gondol róla. Megtanultam hol előhívni, hol elcsendesíteni a bennem élő szerelmes őrültet, aki könnyedségével talán a legjobban felszabadította a bennem lakozó láthatatlan erőket és energiákat.

Megtanultam méltósággal viselni a sugárzó Nőt, akinek szeretete és alázata feltétel nélkül képes megnyilvánulni, megnyitva Önmagát a befogadás addig elzárt kapui felé. Megtanultam, hogy nem kell szétválasszam magamban a megfontolt jogászt vagy a lélek mélységeit kutató írót, mert egyik nem zárja ki a másikat, és bármelyik tagadásával Önmagam egységét bontom meg. Megtanultam, hogy hallgassak a bölcs Asszony hangjára is, amikor a lélek sötét éjszakáin kérdéseimet és kéréseimet az Ég felé engedve válaszokért könyörgök.

Végül megtanultam könnyedén ki- majd belépni mindegyik szerepembe és megszelídített boszorkányként játszani azzal, mikor melyiket éljem meg. Mert mindegyik én vagyok. És egyik sem vagyok. Mindez pedig van, akinek sok, másnak lehet kevés, de nekem pont így tökéletes. És aki képes engem így látni, ítéletek és elvárások nélkül, anélkül, hogy meg akarna változtatni, az lát és az szeret engem igazán

Woman in love – festmény – www.volegov.com

Jó ideje azt érzem, hogy a Teljesség körén hullámzom, és mintha mostanság ennek a furcsa körnek a végéhez értem volna: visszajutva a kiindulópontba, az origóba, látszólag oda, ahonnan elindultam, de közben teljesen kicserélődve. Mert ismét megtalált az érzés, hogy innen már nincs visszaút, de nem azért mert elrendeltetett, nem azért mert bárki „külső erő”, Isten, Univerzum akárki így akarná.

Hanem mert akkor, amikor a múltban azt éreztem, innen már nincs visszaút, és a Semmi kockázatát vállalva ugrani mertem, akkor elindultam egy olyan úton, amin szépen darabonként elhagytam mindazt, ami már nem szolgált engem, és felépítettem mindazt, ami a jövőm érdekében, lényem és képességeim maximális megnyílásához és megéléséhez szükséges.

Így most épp a Teljesség kapujához érve a Minden küszöbén, az út ajándékait magaménak tudva, bátorságom, felelősségem, Erőm és szeretetem Egyensúlyában lépkedek. És igen… Mágnesként vonz egy hely, ahonnan már nincs visszaút…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Mert én látlak Téged... Új, harmadik könyvem egy mese az előző életekről, lélektársakról, a feltétel nélküli szeretetről, az időről és az Élet lényegéről. Megrendeléshez kattints ide: Megrendelés

Ha többet olvasnál a kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről, szeretettel ajánlom  A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet, amelyet megrendelhetsz itt: Megrendelés

Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés

Access Bars és Facilitálásra bejelentkezés: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!