Lélekmozaikok

Elhoztam neked e szavak ajándékát: Hiszek és bízok benned…

Messzinek tűnik, mintha nem is ebben az életben lett volna, amikor elindultam feléd… Az út első lépése a megengedés volt, hogy szerethetlek. Kezdetben csak „elméletben”. Mert a fejemben Te másé voltál, és én is másé voltam. És ez a fejben összerakott birtokos szerkezet sokáig teljesen megbénított. Így legelőször Önmagamon kellett átlépnem, hogy eljussak Hozzád, és… Tovább »

Életem legnagyobb próbáit…

Életem legnagyobb próbáit nem férfiaktól, hanem nőktől kaptam. Azoktól a nőktől, akik láttak bennem valamit – legtöbbször olyat, amit akkor még én sem láttam Önmagamban. A próba pont erről szólt… szinte mindig. Hogy hagyom-e magam. Hagyom-e magam eltéríteni az utamról és hagyom-e, hogy kétségbe vonjam azt, hogy ki is vagyok valójában. És nem utolsósorban, hogy… Tovább »

A szerelem nem áldozat, hanem áldás

Áldozat – mily sokszor halljuk azt, hogy ha bármit szeretnénk, akkor áldozatot kell hozni érte. Feladni érte valamit – ami legtöbbször Önmagunk feladásában önt formát – és választásokat hozni két dolog között, mintha azok kizárnák egymást. Vajon hányszor tehettem meg mindezt – korlátozva saját magamat, a lehetőségeimet és a választásaimat. Gyanítom párszor biztos…Szerző: dr. Hörömpő… Tovább »

Amikor elvégzed a belső munkát, mágnessé válsz valaki számára, aki a lelked hívja

A szerelmet, az igazit várjuk, kutatjuk, amikor pedig megtaláljuk, vagy megtalálni véljük, foggal-körömmel ragaszkodnánk hozzá. Elfogadás helyett kiabálunk, felrovunk és még mindig kívül keressük a válaszokat. Legtöbbször a másikban. Pedig csak el kellene indulni befelé. Sokszor, akik a legtudatosabbnak tartják magukat, és azt hiszik, ők már mindent tudnak, szembesülnek a legnagyobb tanítással.Szerző: dr. Hörömpő Andrea… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!