Tudatosnak lenni azt jelenti, tudom, mi zajlik velem, bennem, mit teszek. Feltételek nélkül szeretni azt jelenti, nincs egyetlen „ha”, „de” gondolat, feltétel a szeretetemben. Sokan hiszik azt, hogy feltétel nélkül szeretnek, közben a közelében sem járnak. Nem gond az, hogy nem szeretünk feltétel nélkül, csak lássuk és ismerjük el, amikor nem szeretünk feltétel nélkül.
A legrosszabb az, hogy amikor én erre akár kommentben, akár ismerősnek, akár levélben rávilágítok, akkor azt úgy nem szokták szeretni. „De hiszen én szeretem! Annyira szeretem! Tényleg feltétel nélkül szeretem!” – hangzik a válasz. Viszont közben liter számra ontják a könnyeket és megfulladnak a ragaszkodásban, mert képtelenek elengedni, és elvárásba burkolózva fogalmazzák meg, hogy bezzeg ha a másik ezt vagy azt csinálná, ekkor meg akkor, az lenne az igazi…
Vagy a másik véglet, amikor valaki már szinte könyörög, hogy a másik mit ne csináljon, mert annyira fáj neki, HA azt csinálja, az – vegyük észre, hogy mennyire – NEM feltétel nélküliség. Egyszerűen merjünk tisztán, őszintén ránézni saját magunkra!
A kérdés igen sokszor merül fel az ikerláng kapcsolatoknál. Erről hosszan írtam ITT és ITT, amivel remélem kicsit tisztult az eléggé túlburjánzó őskáosz a kérdésben. Mivel a témaindító gondolat is ebben a kérdésben merült fel a napokban, kiemelném a következőt:
A BETELJESÜLT ikerláng szerelemben nincsenek már elvárások, fájdalmak és félelmek. Sokan, akik még a folyamat elején tartanak, már azt hiszik, nekik sincsenek feltételeik. Pedig dehogynem, hiszen fáj! Amíg fáj, amit a másik tesz, addig dolgod van vele.
Szenvedsz a másik hiányától, amit tesz vagy nem tesz, de te feltételek nélkül szeretsz! Nem! Csak ennyi. Ítéletek nélkül, egyszerű éberséggel. Tudd, hogy mi zajlik veled. Mert szeretni akarsz, és hogy ne fájjon. Ott a feltétel. Szeretet és fájdalom nem fér meg együtt. Tudd, ha bele akarsz halni a szeretésbe, az NEM valódi, feltételek nélküli szeretés. Abba még soha senki nem akart belehalni…
A fejlődés pont arról szól, hogy ezeket a feltételeket, félelmeket, fájdalmakat elengedjük. Mindig szeretek visszanyúlni dr. Hawkins Tudattérképéhez, mint segítséghez, amit érdemes alkalmazni a fejlődésünk folyamatában. Aki nem ismeri, annak ajánlom a Lélekmozaikok című könyvemet.
Aki még elfogadni sem tud, mert tele van ellenállásokkal, az nem tud elengedni. Aki nem tud elengedni, az még igen messze van a feltétel nélküli szeretettől. Mondhatni mérföldekre! ÉS EZ NEM BAJ!!! Eláruljak valamit? Nem könnyű eljutni odáig… Hogy tényleg megéld – akár csak egyetlen emberrel, és később akár többel is a valódi feltétel nélküli szeretetet.
Én pontosan emlékszem a pillanatra, amikor tudatosodott bennem, hogy most először élem át… Olvassátok el A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem utószavát… Az volt AZ a pillanat… És még az sem jelentette a feltétel nélküli szeretet állandósulását. Az csak egyetlen pillanatra szólt… Mert a java még csak akkor kezdődött…
„Itt vagyok, ha kellek – ugye tudod? Vedd észre, hogy hányan szeretnek Önmagadért! Vedd észre, hogy én is azért szeretlek, aki vagy: lelked szépségéért, nem pedig azért, amit tettél, teszel vagy tenni fogsz. Megengedem, hogy az legyél, aki valójában vagy, előttem és velem nem kell szerepet játszanod. Szeretetem feltételek nélküli. Érzed-e ezt a szeretetet, elér-e hozzád?
A sokáig csak pislákoló, parányi láng fellobbant bennem, és ragyogása messzi földekre vezet. Talán korábban kellettél hozzá, hogy szikrát gyújts bennem, de most már képessé váltam arra, hogy ezt a fényt saját magamban is lángra lobbantsam és hagyjam, hogy egyre tovább, egyre könnyebben, egyre fényesebben világítson.
Ha eddig azt is hittem, hogy ezt a belső fényt eloltja a külvilág ezernyi körülménye – sötétséget borítva lelkemre –, most már tudom, hogy ez a fény, ami bennem ragyog, sosem alszik el igazán. Ez a belső tudás pedig nem születhetett volna meg nélküled és a találkozásunk nélkül. Szívem legmélyebb, legőszintébb hálájával és szeretetével köszönöm ezt neked.”
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Nem igazán értem a felvetést… Senki nem mondta, hogy nem lehet nemet mondani és azt mondani hogy bárki is ne csináljon valamit. Lehet. Ez az írás a feltétel nélküli szeretetről szól. A szeretet alatt pedig nem a “kedvelést” értem, hanem picit jóval többet.
“Megaláz, nem mutatja ki? Megcsal? És neked ez fáj?” – Hogy mit váltanak ki mindezek benned, azok rólad szólnak. Egyiket sem kell eltűrnöd. De amíg fájdalmad van, amíg kibillent az egyensúlyból addig van vele dolgot. Valószínűleg már az sem véletlen, hogy miért kapsz ilyen helyzeteket az életedbe… A feltétel nélküli szeretet alapja az elfogadás, de az elfogadás azonban nem egyetértést jelent. Te pedig annak veszed. Nem kell egyetértened vele. Amit a másik tesz, róla szól… amit benned kivált, rólad… Így közelítsd meg ezt a kérdést…
Nekem ez egy kicsit most olyan, mint mikor az áldozatot hibáztatjuk: úgy öltözött és egyébként sem szaladt el. Biztos még élvezte is, csak meggondolta magát.
Megaláz, nem mutatja ki? Megcsal? És neked ez fáj? Te vagy a hibás, hisz nem szereted feltételek nélkül.
Ez nekem sántít.
Ha valaki jön és megy, ajtót nyit majd rám csapja. Kérdez, de a válaszra nem kíváncsi, ha kérdezem nem válaszol, annak miért baj azt mondani: “Ezt ne csináld!”?
Attól, hogy kérem, mit ne tegyen, nem feltételt szabok. Nem azt jelenti, hogy nem szeretem tovább, ha csinálja.
Magamat védem. Mert (és azt gondolom, ez sem önzés) én vagyok a legfontosabb.
Inkább mondom, hogy “Ne csináld!”, mint hogy szó nélkül továbbálljak.