Voltál-e már olyan helyzetben, hogy meg akartál felelni valakinek? Anyukádnak, apukádnak, gyermekednek, párodnak, tanárodnak, barátodnak, bárkinek? Nézz rá erre a kapcsolatodra, amelyet a megfelelési kényszer mozgat – mit látsz? Ha szeretnél kikerülni belőle, de nem tudod, hogyan, olvass tovább.
Hálás vagyok a leveleitekért, mert mindig újabb témát hoznak fel, amivel még nem foglalkoztam, vagy nem ilyen formában. A napokban kaptam egy levelet, ami a következőképpen hangzik:
„Adott egy szituáció, amikor az ember lavírozni kényszerül a Szülője és a Kedvese között, mert mindkettőt szereti, és mindkettőnek meg akar felelni. De nem tud. Ahogy a mondás tartja, 2 lovat egy fenékkel nem lehet megülni. Én 1 hónapja őrlődöm ebben a szituációban, hogy ide is-oda is tegyek. Mint Nők, mindketten igen erősen tudnak hatni rám érzelmileg és ezt használjak ki.
Megfelelési kényszer…. olyan idétlenül hangzik, mégis jelen van. Mindenkinek jót akarsz tenni és a végén mindenkinek Te vagy a rossz. Nem akarsz rosszban lenni a Szülőddel, de el se akarod veszteni a Kedvesed…”
Azért másoltam be most kivételesen szó szerint a levél egy részletét, mert kicsit szeretném szétszedni, hogy nagyobb rálátást tudjak nyújtani arra, hogy a helyzet több sebből vérzik.
1. Töröld ki a szótáradból a kell, muszáj szavakat
Jó kis önismereti játék, hogy amikor beszélsz vagy írsz, figyeled magad, hányszor használod a kell, muszáj szavakat? Nagyon sokat el tud árulni az önkorlátozó hiedelmeidről, automatizmusaidról és olyan fix nézőpontjaidról, amelyek valójában másképp is lehetnének, csak te megszilárdítottad őket.
Jelen levél is már egy ilyen korlátozó helyzetből indul: „az ember lavírozni kényszerül”. Mikor, hol engedted át másnak a választást arról, mit „kellene” csinálnod? Figyeld magad, és tudatosan töröld ki a kell szót a szótáradból. Mindig van választásod. Semmit nem kell csinálnod. A kényszerűség érzése mögött ugyanis elvárás lapul.
2. Ne akarj megfelelni mások elvárásainak
Amikor elvárásból működsz, tagadod azt, hogy szabad választásod lenne az életed felől, miközben a másikat nagyobbá teszed, mint saját magadat. Mikor és miért tettél mást saját magadnál nagyobb jelentőségűvé az életedben? Miért fontosabb az, hogy megfelelj a külső elvárásoknak, ha ezzel közben bántod magad? Miért hiszed azt, hogy más akkor fog szeretni, ha az elvárásai szerint élsz?
Az a rossz hírem van, hogy a külső elvárások folyamatosan változhatnak, és mint jelen példa is mutatja, sokszor egymásnak ellentmondanak. Ilyen esetben képtelenség a nekik való megfelelés. Egyetlen útja van annak, hogy megfelelj – mégpedig az, ha saját magadnak fogsz megfelelni.
3. Engedd meg magadnak, hogy Önmagad légy
Önmagunk elfogadásáról már többször írtam ITT, ITT és ITT is. Ez az alfája az önismeretnek és a tudatosságnak. Ha magadat választod, nem vagy önző. Ezzel kapcsolatban van a legnagyobb félreértés sok ember fejében. Mindig az teremti a legtöbbet egy kapcsolatban, ha saját magad választod elsőként. Mert ezzel lehetsz a legnagyobb hozzájárulás és ajándék mások életében is.
Elgondolkoztál-e már azon, vajon mit tudsz hozzátenni édesanyád vagy a párod életéhez, ha ideges, feszült, fáradt, goromba, stresszes vagy? Lehet, hogy fizikailag ott vagy, de ilyenkor mennyit tudsz hozzáadni a kapcsolatotokhoz?
Sokan pont a szeretetet használják kifogásként. Nem választom magam, mert szeretem őt, ezért vele kell lennem. Azt felejtjük el ilyenkor, hogy mást nem tudunk jobban szeretni, mint magunkat – és ha a másik fél valójában szeret, idővel feladja az elvárásait.
4. Utasítsd vissza az érzelmi manipulációt
Ahogy egy korábbi írásomban írtam: Legnagyobb félelmünk az, hogy nem szeretnek minket. Ezért vagyunk könnyen manipulálhatóak a szeretet nevében. Nem akkor vagy szerethető és nem azzal szeretsz, ha megfelelsz másnak. Mindenki, aki azt hiteti el veled, hogy csak akkor vagy szerethető, ha azt teszed, amit ő elvár tőled, nagyon durván manipulál. A kérdés az, hogy hagyod-e?
Sokszor a legjobban pont azokat manipuláljuk, akiket – elvileg – szeretünk. Az érzelmeket pedig kiváló eszközként használjuk mindehhez. Ha észreveszed, hogy bárki – és tényleg bárki – félelem, bűntudat, vagy akár szégyenérzet keltésével próbál manipulálni, utasítsd vissza. Ezt nem feltétlenül kell kimondanod, már az is sokat segít, ha energiában visszautasítod, nem mész bele a manipulációjába. Az igazi szeretet feltétel nélküli. Ahol már feltételekhez és elvárásokhoz kötött, az nem szeretet.
5. Erősítsd az önbecsülésedet
Az utolsó mondat azért vágott mellbe, mert konkrétan arra utal, hogy választásra kényszerít a barátnő és az anya között. Az ultimátum egy olyan elvárás, ami végképp beszűkíti a választási lehetőségeket két dologra, ráadásul még abból a kettőből is választani kell egyet. Vagy ő, vagy én? Miért kellene két személy/dolog között választani? Hiszen ilyen helyzetekben sokszor nincs is jó választás. Miért ne férne meg a kettő egymás mellett?
Kiút lehet, ha megkérdezed: mi kellene ahhoz, hogy mind a kettő összejöjjön? Érdemes arra is ránézni, hogy vajon miért akarsz mindenáron jónak látszani mások szemében? Be tudod, mered-e vállalni vajon azt, hogy „rossznak” tartsanak? (Ez persze ítélet, és ráadásul az ő nézőpontjuk, ami csak annyiban igaz rád, amennyiben elhiszed.)
Akinek rendben van az önbecsülése, valójában nem dől be az ilyen manipulációnak. Ha kíváncsi vagy, hogy erősítheted az önbecsülésedet, elolvashatod itt: 7+1 megerősítés a bombabiztos önbizalomért.
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Ha szeretnél jelentkezni az Elengedés a gyakorlatban workshopra, kattints ide: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kedves,
Érdekes, mit hoz fel az írásom… Nem tudom, hol olvastad, hogy idézem: “ha választani kell valami között akkor tegyünk magasról a másik véleményére és válasszuk azt nagyképűen, amihez csak kedvünk szottyan és tegyünk magasról a következményekre, mert hogy az az igaz út, amit mi választunk.”
Mert én nem ezt írtam… Az elvárásokkal kapcsolatban két dolgot tehetsz: megfelelsz nekik vagy nem. És nincs jó vagy rossz választás. Csak tudd, hogy van választásod. Más az, hogy ha azért teszel meg valamit, mert úgy érzed, hogy a külső elvárásnak meg KELL felelned és nincs választásod, és más, ha úgy, hogy van választásom: vagy megfelelek az elvárásnak vagy nem.
Az, hogy hogy reagálsz arra, ha elvárással manipulálnak az is a szabad döntésed. Egyáltalán észreveszed-e az ilyen manipulációkat? Én sokszor igen… Van hogy hagyom hogy manipuláljanak, de nem azért mert bedőlök neki, hanem azért mert akkor épp azzal megyek. De van hogy nem… Ez mindig szituáció függő. Ahogy az is, hogy milyen helyzetben kinek a véleményére adok.
Csak hogy tisztán láss: A “Pedig baromi jól esne ha egyszer végre valaki nekem is segítenek valamiben, de mindenki csak a saját dolgával foglalkozik. ” mondat is egy elváráson alapul… Elvárod, hogy foglalkozzanak veled. Ha nem foglalkoznak, akkor csalódsz, ami dühössé és frusztrálttá tesz… Ez jön át a leveledből is. Ha elengeded az elvárásaidat, egyre több ember fog foglalkozni veled. A legtöbb ember ugyanis menekül az elvárások elől. És nem feltétlenül azért mert önzők. Csak nem szeretik ha a szabadságukban korlátozzák őket… Hát röviden ennyi…
Kedves Andrea!
Elolvastam a cikkét, amihez úgy jutottam el, hogy valóban kerestem azt, hogy mitől van megfelelési kényszerem. Ezt onnan vezettem le, hogy máshoz mérve magam, mindig szörnyű rossz kedv fog el, amíg mások sikereket érnek el és céljaikat teljesítik én csak úgy vagyok. Aztán azon gondolkodtam, hogy miért van ez és arra jutottam, hogy mert nincsenek céljaim, amit magamért csinálnék. Minden célom olyan, ami máshoz kapcsolódik. Németül tanulok, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám, hogy megszerezzem a diplomát (rengeteg idő pénz és energia), a kedvesem nagyon szeretne macskát de nincs lehetősége arra, hogy ott legyen macskája, ahol jelenleg lakik ezért intéztem egy közös lakást (rengeteg energia árán), ahol majd lehet neki, a munkatársaim elhívtak futómaratonra, ahova menni fogok a kedvükért de baromira nincs kedvem hozzá és feszengek is tőle, mert húzós a táv de elmegyek (ez is rohadt sok idő és energia). Ez megfelelési kényszer azért hogy ne legyen rosszabb a helyzetem. Az egész életem mindig ebből állt és azt érzem, hogy soha nem kapok cserébe semmit, amit rendkívül pofátlanságnak érzek. Ha ellentmondanék ezeknek a dolgoknak: szüleim csalódnának bennem, a kedvesem sem jutna közelebb a céljához és a munkahelyemen is csökkenne a népszerűségem, ami hosszútávon nálunk a munkahelyem rovására mehet. Egyiket sem akarom. Mindtől félek. (Egyébként nyilván nem csak ennyi dolog van az életemben, csak most hirtelen ez a három jutott eszembe, kismillió ilyen van és volt).
Az írásának a végéhez érve megértettem hogy miért és rendkívül felháborított az, hogy az a tanács, hogy ha választani kell valami között akkor tegyünk magasról a másik véleményére és válasszuk azt nagyképűen, amihez csak kedvünk szottyan és tegyünk magasról a következményekre, mert hogy az az igaz út, amit mi választunk. Úgy érzem emiatt a felfogás miatt nem figyelnek rám mások és emiatt a felfogás miatt él mindenki csak saját magának. Pedig baromi jól esne ha egyszer végre valaki nekem is segítenek valamiben, de mindenki csak a saját dolgával foglalkozik. Már látom, hogy csomó ember így él, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az a helyes út, hogy ha nem foglalkozunk más céljaival CSAK a saját egónknak működünk és élünk. Milyen önző világ lenne ez??? Ha komolyan így működik a világ az borzalmasan szomorúvá tesz.
Mit csináljak? Kezdjek el én is magasról tenni másokra és csak a saját gondolataimra figyelni? Csak mert ha ez a helyes válasz akkor holnapról nincs munkám, rosszba leszek a szüleimmel és a kedvesemnek is “ártok”. Nem vagyok ilyen ember de tényleg ez kell ahhoz, hogy egészséges legyek?? Kicsit úgyhangzik mintha egyik napról a másikra tönkre tenném az életem csak azért mert magamra hallgattam. Tényleg nem értem és tényleg kíváncsi vagyok a válaszra.
Csak az tud csalódni akinek elvárása volt. A kérdés az, hogy mások elvárásainak akarsz-e megfelelni? 🙂
Miért kellene, hogy bárki is rávegyen bármire? Lehetőségek vannak és a lehetőségeket szabad akaratodból választod vagy nem választod. Hogy a másiknak erre mi lesz a reakciója, az az ő dolga, tőled függetlenül. Ha hagyod, hogy a bűntudatkeltéssel manipuláljanak, az már a te választásod. És van választásod mindig, hogy ebbe belemész-e vagy nem…
Szerintem nehéz felismerni, ha manipulálnak minket, mert bújtathatják pl. olyan köntösbe az adott dolgot, amire rá akarnak venni, hogy az jó lesz nekem, csak még nem tudok róla, lépjek ki a komfortzónámból, stb. Aztán ha nem teszem meg, akkor csalódottak lesznek. Ekkor nem tudja az ember eldönteni, hogy az illető azért csalódott, mert ő jót akart nekem de én nem mentem bele, vagy mert kimarad így pl. egy jó programból ő is, amihez nekem semmi kedvem/bátorságom nem lett volna… de a csalódottsága bűntudatot kelt bennem, így belemegyek, csak hogy happy legyen minden.